A felvilágosodás kori tudós, Kalmár György „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünkről beszélt. Ékes kifejezése máig igaz, sőt örök érvényű…
Ám e jelrendszer napi használata már kevésbé szép. Így például a válogatási lehetőséget bőségesen kínáló, gazdag szinonimakészletünk igen gyakran megmerítetlen marad… Az írás, a beszéd ebből következő hibái – a kifejezésbeli egyhangúság esetei – közül az elsők között emlegethetjük a fantasztikus melléknév unos-untalan szajkózását. Az anyanyelvhasználatban évek, sőt évtizedek óta szívósan élő elcsépelt, szürke divatszavak, tartalmatlanná kopott kifejezések egyike ez.
Kosztolányi Dezső, a nyelvművelőnek is kimagasló író már 1926-ban (!) ellenszenvesnek ítélte, nagyzolónak találta, mondván: „Ez a szó manapság egyre gyakrabban lábatlankodik előttünk, minden ok nélkül.” Utalva anyanyelvünknek a rokon értelmű lexémákban való határtalan gazdagságára, hozzáfűzte: „Száz és száz jobb és pontosabb szóval írhatom körül.” Egyre időszerűbb gondolat.
Ma eredeti értelmében – ’kitalált, költött, képzeletben született, fantázia szülte’ – ritkábban találkozunk a fantasztikus szóval, annál gyakrabban használjuk a ’bámulatos, káprázatos, ragyogó, elsőrendű, kitűnő, nagyszerű, rendkívüli stb.’ jelentésében. Utóbbi értelemben nyakló nélkül alkalmazza a társalgási nyelv – és a rá elementáris erővel ható sajtó. Napjaink médiája többnyire jelentős(nek ítélt) teljesítmények méltatására veszi igénybe. Sőt olykor a valós értéket jócskán eltúlozza, felnagyítja e jelzővel élve. Ne csodálkozzunk! A nagyotmondások, a nyelvi túlzások immár szinte „kötelező” nyelvi elemei a médiának.
A tömegkommunikáció tehát különösen ludas abban, hogy a fantasztikus immár ködszürke divatszóvá kopott. Egy tehetségkutató show-műsorban például röpke fél óra alatt megszámlálhatatlanul sokszor hangzott el dicséretként. Hol maradnak a szinonimák? – csóváljuk a fejünket, miután celeb műsorvezetők századszor is a fantasztikus jelzővel illetik azt, ami bármi okból kivívta elismerésüket. Beletörődne a média, hogy némely feladatait – eufemizmussal szólva – szerény szókészlettel is el lehet látni?
Ha sci-firől olvasnánk, hogy „fantasztikus film volt”, a minősítést szójátéknak is elfogadhatnánk (értvén így: ’fantázia szülte’, egyszersmind ’remek’ film), ám ha megtörtént esemény ihlette alkotásról írja ezt a sajtó – mint teszi gyakran –, az már félreérthető. „Fantasztikus volt a film” – olvassuk egy olyan alkotásról, amely teljes egészében valóságalapú. Ilyen esetben mondjuk azt, amire gondolunk: remek, elsőrangú, lenyűgöző filmet láttunk „Fantasztikus könyvet olvastam, ami egyáltalán nem skatulyázható be a szerelmi dráma kategóriájába”. E közlésben maga az olvasó tudatja – bár a szóban forgó divatkifejezéssel él –: nem tudományos-fantasztikus témájú művet fejezett be. Azaz érdekes, izgalmas, elgondolkodtató, tanulságos stb. mű szerzett neki különleges élményt. „A rádió születése egy fantasztikus történet volt” – olvasom egy interjúban a világhálón. Mivel az ilyen históriák igencsak valóságosak, aligha jellemző rájuk a való élet talaját elhagyó, képzeletbeli világ teremtése, pontosabb itt pl. ez a közlés: „A rádió születése nem mindennapi (páratlan, szenzációs stb.) történet volt” (az egy elhagyható, elhagyandó).
„Fantasztikus barát, akire mindig számíthat az ember” – olvassuk egy internetes oldalon. Nem Alfról, a szőrös kis földönkívüliről vagy E. T.-ről lelkendezik itt a dicsérő jelző tálalója, hanem egy igencsak valóságos személyről. Azaz szavatartó, jellemes, eszményi, hűséges barátról beszél. „Fantasztikus édesanya és feleség” – minősítenek egy amerikai színésznőt. Pontosan utalunk arra, mennyire jó ebben a (valóságos) szerepében (is) a művésznő, ha példás, gondoskodó, figyelmes, gyengéd, szeretetteljes anyának és nejnek nevezzük. Hiszen itt sem kitalált lényről van szó. Ellenkezőleg: emberről, aki fáradhatatlanul törődik csemetéjével és férjével. „Fantasztikus tanárokat mondhatok magaménak” – nyilatkozta egy táncos. Mivel igencsak élő (tánc)oktatók lehettek, pontosabb jelzőket is találhatunk az említett pedagógusokra: kiváló, bámulatos, kivételes, nagyszerű, rendkívüli, mesteri.
„Fantasztikus jelenetnek lehettek tanúi a nézők a holland bajnokin” – olvassuk egy online újságban. Repülő csészealjat láttak? – kérdheti a szó eredeti értelmét (is) tudó olvasó. Nem. Arra utal a mondat, hogy egy játékos a levegőben úszva ollózta kapura a labdát, azaz rendkívül látványos, tetszetős, attraktív megmozdulást láthatott a szurkolótábor. „Fantasztikus győzelmet aratott női kardcsapatunk” – dicsér a média. Ugyanúgy megbecsüljük sportolóinkat, sőt, ha imponáló győzelemről, bravúros sikerről, hősies diadalról beszélünk.
A „fantasztikus énekhang” kifejezőbb szavakkal is érzékeltethető, lehet például pazar, briliáns, káprázatos, csodálatos. „Fantasztikus őserdőkbe jutottam el” – idéznek szó szerint egy utazó dokumentum-beszámolójából. Kosztolányi talán regényesnek, varázsosnak, elbűvölőnek, tündökletesnek, lélegzetelállítónak mondaná azt a rengeteget…
A nyelvhasználat szürküléséhez vezet a fantasztikus szónak az említett mellékértelmében való sűrű használata. Szakadatlan ismételgetése következtében egyre veszít is a hatásából. S félreértést is okozhat. Ezért az említett mellékjelentés értelmére utalva bátran elővehetjük a szókincstárból – az ajánlott példákkal együtt – a szintén magyarosabb szédületes, pompás, tüneményes, mesés, mesébe illő, csodás, ámulatba ejtő, meghökkentő, érdekfeszítő, különleges, lehengerlő, utánozhatatlan, egyedülálló, párját ritkító, felülmúlhatatlan, óriási, fenomenális, kolosszális, zseniális szavak bármelyikét. A tetszésnyilvánítást, az elismerést ezek mindegyike a fantasztikus melléknévnél világosabban, pontosabban fejezi ki. Tessék választani!
Szerző: Arany Lajos
