„Meghalnia szabad a magyarnak Ukrajnáért, csak magyarul ne beszéljen” – mondta Szili Katalin a Mandinernek.

„Ukrajnában egyszerűen túszul ejtették a kárpátaljai magyarságot” – állítja Szili Katalin. Otromba cselekedetekre ragadtatták magukat Munkács és járásának hivatalosságai: nemrég több helyszínen leszedették a magyar zászlókat a magyar fenntartású vagy magyar támogatásból is működő közintézményekről egy mondvacsinált jogszabályra hivatkozva. Ezt követően a Kárpátaljára látogató Szili Katalin miniszterelnöki megbízottat sem engedték be a munkácsi várba.

Hogyan történt a kitiltás a munkácsi várból?

A január 22-én esedékes magyar kultúra napja kapcsán a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) készültek egy ünnepi rendezvénysorozattal, ennek része volt értelmiségi találkozó, beszélgetések és további találkozások – például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Főiskola vezetésével, de meglátogattam a hallgatókat is a főiskola óvóhelyén, szívszorító volt látni őket, ahogy a pincékben kellett vizsgázniuk több tantárgyból –, és voltak különféle koszorúzások is. Ebből a beregszászi Széchenyi-emlékbálánál való esemény egy légiriadó miatt elmaradt, mert ilyenkor tilos kültéri rendezvényt tartani, ezután mentünk volna Munkácsra a várbeli Petőfi-szobrot megkoszorúzni. Azonban előző nap megkaptuk a hírt, hogy

a vár vezetése egyszerűen nem engedélyezte, hogy ott koszorúzzunk

– csak a tiltást kaptuk, az értesítést, bármiféle indoklás nélkül. Ez egyszerűen felháborító, egy európai uniós ország esetén különösen. De ekkorra már hallottuk a híreket mi is a munkácsi járásban zajló eseményekről – emlékezetes, Dercenben és Fornoson eltávolíttatták a magyar zászlókat és a magyar nyelvű feliratokat, felmondtak a helyi kultúrház vezetőinek és a munkácsi magyar iskola igazgatójának is, aki már 17 éve viselte ezt a posztot. Olyan intézményekről beszélünk egyébként, amelyeket a magyar állam tart fenn. Szomorú, hogy miközben sajnálatosan háború van a keleti végeken, az ukrán vezetésnek, és ezen belül a munkácsi járásnak, arra is akad energiája, hogy a nemzeti kisebbségeivel, elsősorban a magyarokkal szemben fellépjen. Ez egyszerűen tarthatatlan.

Idáig a kijevi vezetés sem merészkedett, noha ők sem magyarbarátságukról híresek.

2017 szeptember elseje óta Ukrajna az Európai Unió társult országa, ami egy megállapodáson nyugszik. Ez szabályozza többek között a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsítanak magatartást, nagyjából úgy, ahogy a tagállamok esetében is, elsősorban a megkülönböztetés tilalmát  Aztán felettébb különös, hogy szeptember 1-je után azonnal, már szeptember 5-én megalkották azt az oktatási törvényt, amelynek 7. cikkelyében jócskán korlátozzák a magyar nyelven való oktatást; erre jött a nyelvtörvény a további jogszűkítésekkel, majd az őshonos kisebbségekre vonatkozó szabályozás, amiben a magyarokat nem ismerték el őshonos közösségnek. Aztán jött a régiók kialakítása, és most jött decemberben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvény, amely a többi között azt tartalmazza, hogy a kisebbségeknek kötelező asszimilálódnia. Ez,

ahhoz képest, hogy az 1992-és törvény még kulturális autonómiáról is szól, különösen nagy visszalépés, jogszűkítés!

Asszimilálódnia? Nem integrálódnia?

Az integráció, amúgy is, ha nincsen kollektív nemzeti kisebbségi jog, mindenképpen asszimilációhoz vezet. Mindenesetre utóbbi törvény kapcsán félek, hogy nagy baj lesz, ha az Európai Unió nem fordít kellő figyelmet a tartalomra, hanem elfogadja a nemzeti kisebbségekre, közösségekre vonatkozó szabályozás tényét.

Nem lepődnék meg, ugyanis a tisztánlátáshoz ismerni kellene az európai történelmi tényeket.

Egy példa: a francia általános és középiskolai történelemkönyvekben se a trianoni béke, se az 1956-os forradalom és szabadságharc nem szerepel – mit is várhatunk akkor azoktól a politikusoktól, akik ilyen hiányos tudással nőttek fel? Márpedig, ha ez a törvény így lép hatályba, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy egy európai uniós integrációs folyamat keretében még rosszabb helyzetbe kerül a kárpátaljai közösség – benne nemcsak mi, hanem a románok, az el nem ismert ruszinok és mindenki más –, mint akár a Szovjetunióban volt. Fontolóra vettem ezért, hogy levélben fordulok majd az uniós szervekhez a rendkívüli módon szűkülő nemzeti kisebbségi jogok ügyében. Ez nem csupán alaptörvényi feladatunk, ha közösségünk bármely tagját jogtalanság éri, lelkiismereti kötelességünk tenni az érdekében. Most Brüsszeltől kell kikényszeríteni a fellépést, fel kell hívni Európa figyelmét arra, hogy háború és az integráció leple alatt nem kaphat felmentést a jogfosztó és jogszűkítő cselekmények elkövetése alól. Akkor se, ha az ukrán vezetéssel kapcsolatos bármilyen kritikát sokkal érzékenyebben fogad most mindenki.

A teljes interjú ITT olvasható!

Fotó: MTI/Vajda János