Az allergiás betegségek gyakorisága az utóbbi évtizedekben jelentősen növekedett. Ez a tény az szakemberek mellett immár a közvélemény számára is nyilvánvalóvá kellett, hogy váljon. Igazi népbetegségről van szó, amely egyre több honfitársunknak keseríti meg az életét, mégsem megfelelő még a magyar lakosság tájékozottsága. Ezen próbál segíteni az alábbi összefoglaló.

Tudott, hogy az allergia, mint betegség tipikusan úgynevezett multifaktorális -többtényezős- kórkép, amit a genetikai adottság mellett az egyén immunrendszerének állapota és a környezeti tényezők befolyásolnak.

Ezért nem könnyű a válasz akkor, mikor allergiában szenvedő betegeink megkérdezik, mi az oka betegségüknek.

Öröklött hajlam

Az öröklött hajlam egyértelműen szerepet játszik. Kutatások már több mint ötven gént azonosítottak az allergia hátterében, s ez magyarázza a családi halmozódást is. Ha mindkét szülő ilyen kórképre hajlamos, gyermekük esélye allergiás kórképre lényegesen nagyobb. Egy szülő esetén 25-30 százalék, míg két allergiás szülő esetén már a 75 százalékot is elérheti annak valószínűsége, hogy a gyermeknél is jelentkezik az allergiás betegség valamelyik formája. Ezt örököltük felmenőinktől, de ezen változtatni jelenleg nem tudunk.

Immunrendszer állapota

Az egyén immunrendszerének állapota az allergia szemszögéből szintén összetett kérdéskör. Egyrészt az allergiára fogékonyságot jelentősen befolyásolja az egyén múltja. Bizonyított tény, hogy azok kik hosszabb ideig részesültek anyatejes táplálásban sokkal kevésbé hajlamosak ilyen jellegű megbetegedésre. Íme egy újabb érv az anyatej fontossága mellett. Másrészt az allergia jelentős növekedésében szerepet játszhat az igen szellemesen higiénia hipotézisnek nevezett magyarázat is. Szervezetünkben számos fehérvérsejt típus is gondoskodik védelmünkről. Ezek egyik altípusai, a T helper 1 és 2 sejtek. Allergiás kórképekben megváltozik ezen sejtek aránya a 2-es típusú -allergiás reakcióban központi szerepet játszó – sejtek javára. Mivel a fertőző betegségek a T helper 1-es sejtek válaszát váltják ki, a fejlett országokban típusos életforma, az antibiotikumok elterjedtsége, az infektív kórképek – egyébiránt természetesen – örömteli csökkenése a 2-es válasz felerősödését okozza. Ezért nem kell gyermekeinket túlzottan „steril” körülmények közé szorítani, s óvakodjunk a felesleges antibiotikus kezelésektől.

Környezet

A harmadik ok a környezetben keresendő. S itt kell megírnunk, hogy az allergia -aszerint, hogy milyen allergénre vagyunk érzékenyek- nagyon különböző klinikai képet jelent.

Nyilván más tünetei lesznek egy táplálkozási allergiában szenvedő egyénnek, mint egy szénanáthásnak.

Az alábbi alcsoportokat különíthetjük el:

  1. Légúti allergiák: ide tartozik a szénanátha mellett, az extrinsic asthma bronchiale és a foglalkozási tüdőbetegségek is
  2. Táplálkozási allergiák
  3. Bőrgyógyászati allergiás kórképek. Számos formája létezik a heveny és krónikus csalánkiütés, atopiás dermatitis, kontaktdermatitis
  4. Gyógyszerallergiák
  5. Rovarméreg allergiák

Állandóan és a korábbi nemzedékekhez képest gyorsan változó környezetünk nem könnyíti meg az allergének elkerülését.

A vegyipar évente mintegy 400 millió tonna vegyi anyagot gyárt nagyságrendileg százezer különféle formában (az előbbi érték 1930-ban még évi 1 millió tonna volt). A laboratóriumokban milliószámra állítanak elő új vegyi anyagokat, s bár ezek túlnyomó többsége nem kerül forgalomba, évente mégis 4-5 ezer (!) új molekulát tartalmazó készítmény piacra kerül. Ezekről a megelőző klinikai vizsgálatok során nem feltétlenül derül ki, hogy hosszabb távú használatukkal milyen késői reakciót okozhatnak.

A kontakt allergia minden bizonnyal egyidős az emberiséggel. A görög mitológiában Héraklész története során olvashatjuk, hogy mikor az általa megölt Nesszosz vérével átitatott gyapjúinget később magára ölti, ahol a szövet éri tűrhetetlen égő fájdalom jelentkezik. S ez okozza a hős halálát is, ki a fájdalmat nem tudja elviselni, s máglyán elégeti saját testét. Mivel a meséknek igazságalapja van, elképzelhető, hogy súlyos kontaktallergia okozta Héraklész vesztét.

Most azonban testünk új anyagok okozta kihívásoknak néz elébe.

Parlagfű

Vagy vegyük a parlagfű esetét. Bár tudományos nevét Carl von Linné adta 1753-ban, az amerikai kontinensen őshonos növény akkor még európai mezőkön ismeretlen volt. Linné a faj leírását valószínűleg az Amerikából kapott herbáriumi példányok alapján végezte el.

A parlagfű elterjedése Európában a XX. század elején kezdődött. A különböző parlagfű fajok magjai minden bizonnyal gabona importjával hajón kerültek át Észak-Amerikából Európába. S valószínűleg az európai kikötőkből terjedtek tova: pl. Rijekából és Horvátországból a Dunántúl felé, Triesztből és Genovából Észak-Olaszország felé, valamint Marseille-ből a Rhône völgye felé.

Napjainkban ez a parlagfűvel leginkább fertőzött három régió Európában: a Rhône völgye, Észak-Olaszország, s az összes közül a legfertőzöttebb: a Kárpát-medence.

Magyarországon a parlagfüvet először Orsovánál észlelték a XX. század elején. Nálunk a parlagfű egyik ismert elnevezése: „szerb fű”, mely egyúttal származási helyére is utal. Az 1920-as évektől a faj fokozatosan – 30 éven belül – az egész Alföldön, majd a Dunántúlon is elterjedt. A Kárpát-medence klímájának melegebbé válásához –riválisaival szemben – kiválóan alkalmazkodott, s immár az egész országban megtalálható, s a legnagyobb példányszámú, kártevő gyomnövénnyé vált.

Míg 1968-ban még egyetlen parlagfű pollent sem találtak pollencsapdát működtető kutatóink, a 90-es évek végére már a világon legmagasabb pollenkoncentrációt mértek. Mivel virágzása hosszan elnyúló évente 90-125 napon át van pollen a levegőben, s 45-60 olyan nap van, mikor értéke az allergiás határérték feletti.

Ebből is látható, hogy a változó környezeti kihívásokhoz nem könnyű alkalmazkodnia szervezetünknek, de az allergiás kórképek jobb megértése segít a tünetek felismerésében és a megfelelő kezelés megtalálásában. Erről lesz szó a következő részben.

Végezetül egy tévhit eloszlatására teszünk kísérletet.

Sok páciensünk nem érti, hogyan lett allergiás arra a krémre, amit már régóta használ, arra az ételre, amit már többször evett vagy arra a gyógyszerre, amit már évekkel ezelőtt is kapott. Valójában sosem akkor leszünk allergiások mikor először találkozunk egy allergénnel. Akkor nem is lehetünk. Első alkalommal szervezetünkben egy érzékenyítési folyamat játszódik le, ami az allergiás reakció megindulása előtt leáll. Mivel ez sejtszinten és biotranszmitterek szintjén valósul meg, tudomást sem szerzünk róla. A túlérzékenységet az ismételten bejutott allergén váltja ki.  Ekkor a már érzékenyített szervezetben felkészült sejtek beindítják az allergiás tüneteket okozó kóros folyamatokat.

Tehát nem kell meglepődnünk azon, hogy a korábban használt, netán jól ismert anyagok valamilyen reakciót választanak ki.

Dr. Temesszentandrási György

belgyógyász, immunológus, allergológus

Fotó: Pixabay