Elharapódzott a közbeszédben és a médiában az agresszív tartalmú szavak használata. Leginkább talán a brutális melléknév és határozóragos változata, a brutálisan burjánzik.
„Brutálisan csökken az üzemanyag ára”; Brutálisan jó árak a turnén” – olvassuk a sajtóban. „Túlment a határon a klippel, akadt, akinél brutálisan kiverte a biztosítékot” – ordít egy újabb, képzavaros szövegtákolmány, két kopott divatkifejezést és egy nyelvhelyességi hibát zsúfolva egyetlen mondatba: a brutális mellett ránk tukmálja még a „kiverte a biztosítékot” szerkezetet, mely ugyancsak tartalmasra cserélendő flaszternyelvi kifejezés.
Ha eredeti jelentésükben (‘kegyetlenül, könyörtelenül durva, kíméletlen’; ‘kegyetlen, könyörtelen durvasággal, kíméletlenül’ jelentésben) foglaljuk mondatba az említett melléknevet vagy határozóragos változatát, taszító tartalmuktól függetlenül, pontosan fogalmazunk: „brutális verekedést rögzített a térfigyelő kamera”; „brutálisan kitépték a fémkorlátot a Baross téren”. A fentebb idézett alkalmazásukban azonban – a pontatlanság, egyszersmind a túl gyakori ismételgetés okán – elszürkült, üres jelentésű divatszavak ezek, s nemritkán homályban hagyják, félreérthetővé teszik a mondandó valódi értelmét. Nyilvánvalóan ’rendkívül kedvező, jutányos, megfizethető’ jelentést takar a „brutálisan jó” ár, de ez a szerkezet így pontatlan, ködös, ráadásul a szintagma két szava felesel egymásnak. A „brutálisan csökken” közlés helyett jobb a számottevően, de még jobb, ha pontosan megjelöljük a mértéket: literenként hány forinttal mérséklődik. A „brutálisan kiverte a biztosítékot” mondatrészlet is homályos jelzés, valószínűleg arra utal, hogy némelyeknek egyáltalán nem, végképp nem tetszett a klip, esetleg többeket fölöttébb, roppantul zavart, sőt felhergelt, ingerelt, irritált, provokált stb.
S folytathatjuk a sort: „brutális hideg lehet éjszaka”; „brutális meleg volt ma Budapesten”; „brutálisan forró” volt a tavalyi nyár; „Kullancsinvázió: brutális nyár jön”; „brutálisan enyhe január”; az énekesnő „brutálisan rövidre vágatta a haját”; „Brutálisan hosszú utat tettek meg”. Továbbá: „a csapat „brutális hajrával elintézte a listavezetőt”; „brutálisan felkészült” a dalfesztiválra; „brutális dekoltázs”; a versenyzőnek „brutálisan szép hangja van”; „brutálisan szép lány”; „brutálisan szép sarkazásos bombagólt” lőtt a brazil csatár; „brutálisan finom fagyi”; „brutális cuki képek”. S a rövidítések korában „természetesen” van már kurtított változat is: „Brutál nagy villámot fotóztak Genfben”, „brutál nagy gombákat” találtak; „brutál csinos”.
A „legszebb” ez: „Egyik kedvenc filmem a Céllövölde, amelyben egy brutálisan emberséges nyomozót alakítottál.” Ennél nagyobb képzavar már csak a brutálisan szelíd volna. Volna? Erre is ráakadunk a médiában: „a parfümbomba brutálisan szelíd fegyelmezőeszköz”. Ködszürke, monoton nyelvhasználat ez; kedvezőtlen következménye is lehet: az ilyen beszédben lassan már semmi nem jelent semmit…
Kicserélhetjük a citáltakat tartalmas, szövegbe illő szavakkal, kifejezésekkel. Íme: dermesztő, farkasordító időjárás, zimankó, zord idő; hőség, kánikula, nagy forróság, banánérlelő meleg; a kullancsinvázió miatt veszélyes időszak, óvatosságra késztető nyár érkezik; tavasziasan enyhe január; szerfelett, túlontúl, túlságosan, nagyon, felettébb, igencsak, irdatlanul forró nyár; szokatlanul, meglepően, meghökkentően rövidre vágatta; végtelenül, végeláthatatlanul hosszú út. Továbbá: bravúros, erőteljes, lehengerlő hajrá; alaposan, akkurátusan, mindenre kiterjedően felkészült; mutatós, szemrevaló, tetszetős, dekoratív, elbűvölő, elragadó, vonzó, csábos, érzéki dekoltázs; gyönyörködtető, magával ragadó, varázslatos énekhang; álomszép, gyönyörű, lélegzetelállítóan szép lány; bravúros, mesteri, virtuóz találat; ínycsiklandóan finom, delikát (forró) csoki; aranyos, tüneményes, bűbájos képek; kiterjedt, irdatlan (erejű), fergeteges villám; méretes, jókora, óriásra nőtt, szokatlanul nagyméretű gombák; bámulatosan, vérpezsdítően csinos. Illetve: fölöttébb emberséges; túlontúl szelíd, bárányszelídségű, galamblelkű.
Gazdag szinonimatár áll tehát a beszélő, a közlő rendelkezésére. Vajon miért ragaszkodnak sokan e tartalmas kifejezések helyett egyetlen elcsépelt, ólomszürke – ráadásul a szövegbe gyakran nem is illő, mert túlzó, sőt félrevezető – divatszóhoz?
Szerző: Arany Lajos
