A Sándor-palota és a karmelita kolostor közvetlen környezetében rendszeressé váltak az erőszakos tüntetések. Az állam normális működését nem szabadna kockára tenni néhány politikailag motivált vágóképért.
Az állam feladata, hogy gondoskodjon polgárai biztonságáról. A választók azt várják el a kormányuktól, hogy felismerje, beazonosítsa a külső és belső fenyegetéseket, majd megfelelő intézkedésekkel elhárítsa azokat. A nap huszonnégy órájában, az év minden napján. Ehhez az embert próbáló feladathoz garantálni kell az állam legfontosabb döntéshozóinak fizikai biztonságát. Ezen túlmenően pedig a munkájukhoz szükséges minden feltétel folyamatos meglétét, állandó elérhetőségüket, biztonságos közlekedésüket.
Hogy miért kell erről ma beszélnünk? Azért, mert a társadalmunk többsége átérzi a biztonsági helyzetünk romlásból adódó feladatokat. Ezért aztán joggal várja el a magyar kormánytól, hogy megfontolt döntéseivel, hatékony intézkedéseivel védjen meg bennünket. A rendvédelmi szervek, titkosszolgálatok pedig óvják meg az ország első számú vezetőit, hogy azok végezhessék a munkájukat. Márpedig a hatékony védelem mindig azzal jár, hogy tudomásul kell vennünk bizonyos korlátozásokat, el kell fogadnunk elemi szabályokat. Ilyen alapvetés, hogy a magyar állam elnöke, miniszterelnöke és más védett vezetői biztonságos körülmények között dolgozhassanak. Ezért minden józanul gondolkodó embernek tiszteletben kellene tartania és el kellene fogadnia bizonyos korlátokat, mint teszik azt a nyugati világ legtöbb országában.
Az Egyesült Államok fővárosában az elnöki rezidenciát számos látható és láthatatlan biztonsági rendszer védi folyamatosan.
A Fehér Ház tetején állandóan mesterlövészek figyelnek, csőre töltött fegyverrel. Az épületet több méter magas acélkerítés védi, a környező utak forgalmát erősen korlátozzák. Turisták csak szigorú ellenőrzés után, előzetes regisztráció alapján kaphatnak engedélyt a látogatásra. Az elnök és munkatársai közlekedését senki és semmi sem akadályozhatja, fenyegetheti. De ha közelebb jövünk, akkor Londonban, Párizsban azt láthatjuk, hogy a brit miniszterelnök vagy a francia elnök rezidenciáit is hasonló módon védik. Akár utcákat, közterületeket lezárva, minden belépőt szigorúan ellenőrizve.
Tudom, hogy erre sokan csak legyintenek, mondván, hogy ezek nagyhatalmak, ott természetes ez a szigorú védelem. Úgy gondolom, hogy ez a gondolkodás tévútra visz. Nekünk, magyaroknak legalább ilyen fontos, hogy az állam jól működjön, a kormány hatékonyan tegye a dolgát. Ezért is nézem értetlenül, hogy az elmúlt hetekben több balliberális politikus aktív közreműködésével mi történik a Várban. A Sándor-palota és a karmelita kolostor közvetlen környezetében rendszeressé váltak az erőszakos tüntetések.
Márpedig Magyarország elnökének és miniszterelnökének munkahelye nem lehetne erőszakos politikai demonstrációk célpontja. Arra ott van számos terület a fővárosban.
Az állam normális működését nem szabadna kockára tenni néhány politikailag motivált vágóképért. Igaz, hogy az Európai Bizottság alelnöke, Vera Jourová így látványosan szörnyülködhet a tüntetésekről készült felvételeket nézegetve. Azonban rögtön tegyük föl azt a kérdést: melyik nyugati fővárosban engednének miniszterelnöki vagy köztársasági elnöki hivataloktól alig néhány tíz méterre erőszakos tüntetéseket?
Egyikben sem. Az ellenzéki médiában elhangzó cinikus felhangok „állítólagos” építési kordonokról, régészeti feltárásokat védő ideiglenes kerítésekről csak további olajat öntenek a tűzre ahelyett, hogy legalább ebben politikai konszenzusra törekedne minden érintett. Elvégre az ellenzék is azzal a hittel politizál, hogy egyszer majd ők veszik birtokba azokat az irodákat. Mindenkinek tudomásul kellene venni, hogy ezek a helyszínek tabuk.
A demokrácia nem ott kezdődik, hogy néhány száz ember megbéníthatja az állam működését, korlátozhatja vezetőinek a mozgását.
A budai Várnegyed sokunk által örömmel és büszkeséggel figyelemmel kísért rekonstrukciójának eredményeként kialakul a régi-új kormányzati központ, amely viszonylag szűk helyre koncentrálja a vezetőket és munkatársaikat. Biztonságos közlekedésük pedig alig néhány útvonalra korlátozódik.
Mindezek miatt úgy gondolom, hogy a rekonstrukciós folyamat végéhez közeledve ki kell építeni egy erős, hatékony védelmi rendszert is. Látható és láthatatlan, fizikai és technikai eszközökből álló modern, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó egységes egészet. Amit a törvénytisztelő állampolgárok is elfogadnak, hiszen egy ezeréves állam működésének egyik garanciális elemét látják benne. Azt pedig minden magyarnak meg kell értenie, hogy kiemelt vezetőinek védelme nem holmi úri huncutság.
A demokrácia gyakorlása nem azt jelenti, hogy néhány politikai aktivista tudatosan, provokatív szándékkal vonultatja fel a tüntetőket a karmelita kolostorhoz vagy a Sándor-palotához.
Arra nem szabad hosszú távon berendezkedni, hogy a rendőrök saját testükkel védjék ezeket a területeket, hiszen ez mindig komoly kockázattal jár.
A diákoknak is meg kellene ezt érteniük. Talán a szüleik, tanáraik segíthetnének elmagyarázni, hogy ezeknek a stratégiailag fontos objektumoknak a védelme nem szimpátia kérdése, hanem mindannyiunk érdeke.
Függetlenül attól, hogy az éppen regnáló kormányt ki hogyan ítéli meg. Száz esztendővel ezelőtt már megtapasztalta ez a nemzet, hogy egy irányíthatatlanná tett, túszul ejtett ország miként lett szabad prédává. Ahhoz, hogy még egyszer ne kerüljünk hasonló helyzetbe, talán nem nagy ár néhány száz méter terület lezárása és annak kollektív, önkéntes tudomásulvétele.
Horváth József, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője
Kiemelt kép: Magyar Nemzet / Éberling András
