„Nemcsak az a célunk, hogy a gyerekek gyarapodjanak a tudásban, hanem az is, hogy megszerettessük velük a tanulást, hogy megerősítsük őket abban az érzésben, hogy nincsenek magukra hagyva.”
Az óbudai Don Bosco Oratórium és Közösségi Ház helyén néhány éve még egy meglehetősen lepusztult épület állt. Nem is csoda, hiszen azóta oratóriumként működött, amióta a szaléziak több mint száz évvel ezelőtt letelepedtek Óbudán. Később, a kommunista érában, a szétszóratást követően gyárat létesítettek benne.
A szomszédban lévő kápolna azonban folyamatosan működhetett, a rendszerváltás után pedig apránként az udvar és az épületek is visszakerültek a rend tulajdonába. Felépült a fiúkollégium, és a tartományfőnökség is ebben a tömbben kapott helyet.
Havasi József SDB tartományfőnök atya elkötelezett munkájának gyümölcseként újraindult a szalézi jelenlét és a szalézi szolgálat a fiatalok felé. Újraindult az oratórium is, mely Don Bosco nevelésének a színtere, valamint kialakult az animátorok közössége, akik önkéntesen segítik a szaléziak munkáját a gyerekek között. Lassan megérett az idő egy komolyabb fejlesztésre.
A szalézi rend támogatást kapott épületeinek megújítására, így sikerült lebontani a régi építményt, hogy a helyére felépítsék a Don Bosco Oratórium és Közösségi Házat, mely gyermek- és ifjúsági programok mellett akár céges tréningekre, vagy kulturális programokra (kiállításokra, konferenciákra) is alkalmas terekkel rendelkezik.
2018 nyarán kezdődött el az építkezés a Finta Építész Stúdió tervei szerint. Négy évvel később, 2022 márciusában adták át a házat, melyet ma egy háromfős stáb működtet: Jani Áron SDB, Rácz Zsuzsanna Enikő SC és Márialigeti Krisztina.
„Keddtől péntekig fél öttől hétig van oratórium a gyerekek számára
– mondja Jani Áron testvér.
Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír
Az oratórium szorosan kapcsolódik a szaléziak küldetéséhez: azokkal a fiatalokkal foglalkozunk, akik a leginkább rászorulnak. De ne csak az anyagi értelemben vett rászorulókra gondoljunk itt!
Olyanok is jönnek hozzánk, akik érzelmileg szenvednek szükséget. A közelünkben működő két anyaotthonban élő gyermekek például az állandó résztvevők közé tartoznak. Az oratóriumokban minden gyereket szívesen látunk. Amikor megérkeznek, először rollereznek vagy görkorcsolyáznak, csocsóznak vagy fociznak egyet. Ezután következik a közös tanulás. A középiskolásoktól a nagyszülőkig sok önkéntesünk van, akik időt és energiát szánnak a gyerekekkel való foglalkozásra.
Azoknak is nagyon hálásak vagyunk, akik más módon segítik a munkánkat. Vannak, akik imahátteret biztosítanak: havonta kihúzzák egy-egy gyerek nevét, akiért imádkoznak. Mások anyagilag támogatnak bennünket. Havonta megünnepeljük a szülinaposokat, amihez a templomközösség tagjai tortával járulnak hozzá.”
Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír
Az animátorok olyan középiskolások vagy egyetemisták, akik rendszeresen segítenek a gyerekekkel való foglalkozásban, de a ház mellett lakó szalézi kollégisták közül is sokan vállalják a korrepetálást heti egy órában. Minden segítőre egy-két gyerek jut: gyakorolnak velük, vagy segítenek nekik a házi feladat megoldásában.
Nemcsak az a célunk, hogy a gyerekek gyarapodjanak a tudásban, hanem az is, hogy megszerettessük velük a tanulást, hogy megerősítsük őket abban az érzésben, hogy nincsenek magukra hagyva
– mondja Áron testvér.
Fontos, hogy itt azt az érzelmi biztonságot élhessék át, azt a szeretetteljes, odafigyelő és támogató légkört, amit otthon esetleg nem tapasztalnak meg.” A tanulás után még van lehetőség kézműves foglalkozásra vagy egyéb fejlesztésekre. Minden estét asztalközösséggel, vacsorával zárnak, amit a Don Bosco édesanyjáról elnevezett Margit mama bárban közösen fogyasztanak el, és amelynek az elején egy ima és rövid gondolat is elhangzik a lélek táplálására.
A szalézi munkatársak – a szalézi család egy ága, tulajdonképpen a világban élő szaléziak – szintén igyekeznek besegíteni az oratóriumban és az egyéb programokban. Enikő 2015. május 23-án köteleződött el ígérettétellel e mellett az életforma mellett. Elmondja, hogy maga Don Bosco hozta létre ezt az életformát, mert azt látta, hogy sok ember szeretne úgy élni, mint a szerzetesek, csakhogy az életállapota, a kora, a lehetőségei nem teszik lehetővé ezt a számára.
Ebbe a szalézi ágba bárki beletartozhat, aki hivatásának érzi, hogy úgy éljen, mint egy szalézi, akinek fontosak a gyerekek, a fiatalok, és a saját életszentségét szeretné a szolgálatukon keresztül elérni.
Don Bosco korában a szaléziak tanították a gyerekeket, írták a tankönyveket, foglalkoztak a sajtóval. Érdekességkén említem, hogy az első szalézi munkatársak egyházmegyés papok voltak. Amikor jóváhagyták ezt az ágat, még maga IX. Piusz pápa is jelentkezett szalézi munkatársnak.” Egyébként három év múlva ünneplik majd megalapításuk százötvenedik évfordulóját.
Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír
A munkatársak sokféle feladatot láthatnak el életállapotuk és a körülményeik függvényében. A szerzetesek szétszóratása idején például ők rejtegették és menekítették meg az ereklyéket, a kelyheket. „Néhányan egyedülállók vagyunk: azt az időt, amit egy családanya a családjára fordít, mi ide szánjuk. Olyan helyen is működnek munkatársak, ahol nincs a közelben szerzetesi ház – ők élesztőként vannak jelen a közegükben. Egy-egy oratóriumot szalézi munkatársak vezetnek. Itt, az óbudai házban szerencsére sokan vagyunk, és közösségünk főleg fiatalokból áll. Vidéken több az idősebb munkatárs. Egyre vonzóbb ez a hivatás, sokan szeretnének elköteleződni.”
Enikő az intézmény szakmai vezetője. A gazdasági, a pénzügyi, a logisztikai, az üzemeltetési feladatokon túl a marketingért és a kommunikációért is ő a felelős.
„Egyre inkább Margit mamának érzem magam: ő is ott volt mindenhol, segített, amiben csak kellett. Amióta itt dolgozom, megtízszereződött az ötleteim száma, egyre több inspirációt kapok föntről.
Az oratórium mindig elsőbbséget élvez más programokkal szemben, de a házzal nagy lehetőséget kaptunk az evangelizációra is. Rengetegen látogatják a programjainkat, vagy bérelnek helyiséget kisebb-nagyobb közösségi események alkalmából. Van sportszobánk is, mert fontosnak tartom, hogy közösségileg, együtt sportoljunk. Ez a közösségi ház sokféle közös együttlétnek ad teret. A csoportok már a magukénak érzik, szeretnek ide járni.
Vannak, akik zsúrt tartanak a gyereknek, de volt már itt halotti tor is.
A nem hívők is érzik, hogy be van imádkozva a ház, jó itt lenni.”
Kiemelt kép: Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír
