Senki sem számolt azzal Európában, hogy ismét lesznek lövészárkok, tankcsaták és emberek millióinak kell elhagyniuk otthonaikat.
A második világháború óta az orosz-ukrán konfliktus a legpusztítóbb összetűzés Európában, leszámítva az NDK-ban kitört felkelést, az 1956-os forradalmat, a prágai tavaszt, és a délszláv háborút, hetvenhét év béke volt kontinensünkön.
Orosz oldal:
A Donbaszban járva mintha egy világháborús film díszletébe csöppentem volna: szétlőtt családi házak, kiégett panelek, „vigyázat aknák” táblák a parkokban. Szürreális volt a látvány, még akkor is, ha nem az első konfliktusövezet volt, amelyet meglátogattam. Gyűlöletre számítottam mindkét oldalon, de érdekes módon sokkal inkább fájdalmat és szomorúságot tapasztaltam.
Ez egy testvérháború, amelyet politikusok kezdtek és nekik is kell befejezni”
– mondta egy orosz katona.
Hogyan gyűlölném az ukránokat, amikor a fél családom az”
– kérdezett vissza egy középkorú hölgy, és elmondta mennyire aggódik az ukrán oldalon élő rokonokért. A folyamatosan szétlőtt adótornyok miatt van, hogy napokig nincs internet és telefonos kapcsolat, így nem tudják elérni szeretteiket.
Ha Trump ismét elnök lesz, akkor vége lesz a háborúnak”
– vélte egy drónpilóta, aki már Szíriában is szolgált, de igazi hivatása szerint informatikatanár egy gimnáziumban. Társa, aki ugyanott irodalomtanár, tartalékosként kivette az éves szabadságát, hogy védje a sajátjait. Ő annak örül, ha sikerül hadifoglyokat ejteni, mivel azok túlélik ezt a poklot és idővel hazatérhetnek családjaikhoz.
Egy a genetikánk, egy a nyelvünk, a vallásunk és a kultúránk. Senki sem lő szívesen a testvéreire”
– tette hozzá az irodalomtanár. A legtöbben Zelenszkijt és a nyugati szövetségeseit okolják, hogy kialakult ez a helyzet. A polgárháborús évek is megviselték az embereket. Sokan 2014 óta folyamatos támadásoknak vannak kitéve az ukrán hadsereg részéről.
Ukrán oldal:
Egy egész generáció veszik el Ukrajnában. Sok százezer zászló leng a temetőkben a hősi halottak sírján. Nincsenek pontos számok, azok titkosak, de feltételezhetően 300.000 ukrán esett el a fronton. Fiatal fiúk és lányok, akik előtt még ott lett volna egy egész élet, egyetemi tanulmányok, randizás, családalapítás. Most csak egy fájdalmas űr van a családok szívében. Családapák már a háború kitörése óta kint vannak a fronton, és nem tudják, láthatják-e gyermekeiket felnőni.
Milliók hagyták el az országot, és sokan nem fognak visszatérni. Egy németországi felmérés szerint a legtöbb ukrán menekült nem akar hazatérni, mivel nincs miért. Lakásukat, munkahelyüket, ingóságaikat elvesztették és nincsen jövőképük hazájukban. Legtöbbjük dolgozik, gyerekeik iskolába járnak és tanulják a nyelvet, úgy érzik, beilleszkedtek a társadalomba. Hasonló a helyzet Magyarországon és Lengyelországban is, a menekültek egy új békés, befogadó hazára leltek, legyenek kárpátaljai honfitársaink vagy ukránok.
A nyugat pedig tolja maga előtt Ukrajnát, hogy folytassa ezt a proxy-háborút Oroszország ellen. Küldik a tarackokat, a harckocsikat, a lőszert és dollármilliárdokat. Eddig 213 milliárd dollárt kapott Kijev a háború folytatására. Brüsszel megszavazta 50 milliárd euróval a háborús költségvetést Ukrajnának a következő négy évre. Joe Biden most próbálja átbokszolni a szenátuson a következő 60 milliárd dolláros katonai segélycsomagot.
Avgyijivka elesett, az orosz hadsereg 10 kilométert haladt előre Donyeck környékén az elmúlt néhány napban. Ukrajna kényszersorozásokkal próbálja feltölteni a sorokat a fronton és Olekszij Danyilov az ukrán nemzetbiztonsági tanács vezetője azt kérte európai szövetségeseitől, hogy Dániát követve adják át összes nehézfegyverüket Ukrajnának. Ez nyilván nem fog bekövetkezni, hiszen a német kormány pont csütörtökön utasította el Taurus cirkálórakéták átadását. Mindeközben az orosz hadiüzemekben 5 millió ember dolgozik a lőszergyártáson és a fegyverrendszereken.
Felfoghatatlan, hogy Brüsszel nem néz szembe a valósággal és az elmúlt két évben nem ejtették ki ott (magyar politikusok kivételével) a BÉKE szót.
Hasonló a helyzet Washington DC-ben is, még abban reménykednek, hogy fegyverekkel meg lehet oldani ezt a konfliktust. Pedig, ha két év nem volt elég, akkor három sem lesz, csak még több halál és pusztulás zúdul a régióra. Ideje lenne felvenni az európai retorikába a béke, a tárgyalás, a tűzszünet szavakat is. Ahogy Magyarország kormánya reálisan rávilágított ezt a háborút egy kerekasztal mellett kell befejezni, mégpedig a lehető leggyorsabban.
