A világ legnagyobb védelmi vállalkozói nemcsak pofátlanul számláznak túl az amerikai kormánynak, de az extraprofitot sem forgatják vissza termelésbe, inkább szétosztják a részvényesek között. Ki hitte volna?
A törvényhozók arra kérik a szenátusi elnököt, hogy indítson vizsgálatot a hadiipari szereplők ellen, ugyanis nagy az esélye, hogy Ukrajna kapcsán háborús nyerészkedést folytatnak. Az ötlet az 1941-es Truman-bizottság munkáján alapul – akkor dollármilliárdokat mentett meg a vizsgálat.
Bernie Sanders és öt másik szenátor levélben fordult a Szenátus demokrata többségi vezetőjéhez, Chuck Schumerhez, amelyben arra kérik, hogy állítson fel egy bizottságot, amely az amerikai hadiipari vállalatok esetleges háborús nyerészkedéseit vizsgálná. Vermont állam képviselője szerint az ukrajnai fegyverszállítások alappillérei, a „Big Five” cégek immár akkora összegeket zsebelnek be, amely komoly felügyeleti rendszer felállítását követeli meg –
különös tekintettel a nem tiszta pénzügyi mozgásokra, a túlszámlázásokra és arra, hogy az extraprofitot miként használják fel a vállalatok.
Sanders ezzel gyakorlatilag a második világháborúban rendkívüli hatékonysággal működő szenátusi testület, a „Truman-bizottság” néven ismert csoport működését építené be újra a háborús hadigépezet ellenőrzésébe.
A Harry S. Truman – aki 1941-ben még szenátor volt – vezette testület szigorúan felülvizsgálta az Egyesült Államok hadiipari szerződéseit, hogy megszüntessék a pazarlást, a túlszámlázást, a korrupciót, és gátat szabjanak annak, hogy egyes vállalatok kapzsisága és extraprofitja az amerikai hadsereg rovására menjen. A bizottság működése igazi sikertörténetnek bizonyult: becslések szerint az intenzív ellenőrzési rendszer 15 milliárd dollárt spórolt meg a katonai kiadások területén, nem beszélve katonák ezreinek az életéről, akik a vállalatok hanyagsága miatt addig csúcsmagas áron szállított, elégtelen felszerelést kaptak. Truman bizottsági szerepe és a testület sikere egyébként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben elnökké válasszák.
Sanders és társai azt állítják, hogy a világ legnagyobb védelmi vállalkozói, köztük a Lockheed Martin és az RTX (korábban Raytheon) túlszámláznak a kormánynak, az extraprofitból azonban eszük ágában sincs visszafektetni a termelői kapacitásokba, inkább szétosztják a részvényesek között – vagyis az ukrajnai háborúban az államot fejőstehénnek használják, és szándékosan megkárosítják.
Lenne mit vizsgálni
Levelükhöz a szenátorok konkrét adatokkal alátámasztott indoklást is fűztek. Mint írták,
az öt legnagyobb vállalat (a Lockheed Martin, a Boeing, az RTX, a General Dynamics és a Northrop Grumman) óriási részvény-visszavásárlást rendez a befolyó állami megrendelésekből, miközben visszaélnek puszta méretükkel, kihasználva piacuraló helyzetüket,
vagyis azt, hogy a Pentagonnak gyakorlatilag nincs lehetősége másokkal szerződést kötni.
Sandersék szerint a részvény-visszavásárlással szerzett profitnöveléssel önmagában nem lenne probléma, ám mindez az új védelmi képességek kifejlesztésének és a kapacitások növelésének rovására megy – az extraprofit mindent felülírt, ezért drágul folyamatosan (eddig hétszeresére) például az RTX által gyártott, és ukrajnai csodafegyvernek kikiáltott Stinger rakétarendszer, és ezért történhetett meg, hogy egy olyan repülőgépiparban tevékenykedő beszállító, mint a TransDigm, már csak több ezer százalékos felárral volt hajlandó alkatrészekre szerződést kötni a védelmi minisztériummal.
Sanders szenátor arra is felhívta a figyelmet, hogy a fegyvergyártók produktumai mind az előállítási költség, mind a hatékonyság tekintetében erősen kifogásolhatók. A Northrop Grumman által a Sentinel rakéták előállítására elnyert szerződés folyamatos módosításokon esett át a cég költségvetési követelései miatt: a rendszerek ára (darabonként) 118 millió dollárról hirtelen 162 millió dollárra ugrott úgy, hogy a vállalat érezhetően csupán az extraprofitra hajtott, nem pedig valós költségvetési problémákkal küzdött. A Lockheed Martin az új szupervadászok, az F-35-ösök gyártásának bástyája: a projekt a maga 1700 milliárd dolláros összköltségével minden idők legdrágább Pentagon-beszerzése lesz, ám a védelmi minisztérium jelentése szerint csupán 2021-ig több mint 800 hibát találtak a gépeken, beleértve szoftveres és karbantartási problémákat is. B terv hiányában azonban a védelmi tárca mégis fizet, a Lockheed pedig folyamatosan dollármilliárdokat kaszál a program büdzséjéből, még azt a szemtelenséget is megengedve magának, hogy saját nyilvánvaló tévedéseinek javítási költségét is kiszámlázza.
„Ennek a jelenségnek van neve: háborús nyerészkedés. A hadiipari vállalatok kapzsisága nem csak az amerikai adófizetőket sújtja, hanem az ukránokat is. Az extraprofitra vadászó, árait indokolhatatlanul emelő tulajdonosok eljárása ugyanis azt jelenti, hogy ugyanakkora állami összegért jóval kevesebb fegyvert adnak el, így annyival kevesebb jut el Ukrajnába is”
– írja Sanders a levelében, rámutatva: a Lockheed csupán 2022-ben 46 milliárd dollár értékben kötött szerződéseket, a bevétel negyedét azonban nem kapacitásnövelésre és új beruházásokra, hanem az osztalékok kifizetésére fordította – majd folytatta az áremelést.
Az afgán példa
Sanders egy interjúban konkrétan kimondta: miután a Pentagon az egyetlen olyan állami szerv, amelynek költségvetési elszámolásával minden évben problémák adódnak, nincs kétsége a felől, hogy hatalmas túllépések és csalások lapulnak a háttérben.
„Jelenleg dollármilliárdokat kér a kormány, hogy segítsék Ukrajna harcát. Ezt magam is támogatom. De biztosak akarunk lenni abban, hogy a pénzt valóban arra használják fel, amire kérik, nem pedig arra, hogy soha nem látott mértékben növeljék a nagy amerikai vállalatok részvényeseinek bevételét. Ezért tekintünk a Truman-bizottságra mintaként” – mondta a szenátor.
A háborús nyerészkedés példáiért nem is kell sokat visszautazni az időben az USA történetében.
Az afganisztáni szerepvállalás kapcsán olyan botrányos trükközések láttak napvilágot, ami alapjaiban rengette volna meg a Pentagont és az amerikai hadsereget – ha nem kenték volna el az egészet a legfelsőbb szinteken.
Egy akkor felállított felügyelőbizottság jelentése szerint az Afganisztánnak szánt összegek és fegyverek egy része soha nem is hagyta el az Egyesült Államokat – a hasznot mindenki lefölözte, aki csak tudta, így a pénzek egy része már menet közben elpárolgott. Ami megérkezett, azt a rendszerszintű korrupció intézte el, amelynek nem egy esetben az amerikai hadsereg is részesévé vált.
Az egyik legnagyobb botrányt – amelynek felelőseit soha nem nevezték meg – az váltotta ki, amikor kiderült, hogy a Pentagon 549 millió dollárért vásárolt az afgán haderőnek teherszállító repülőket, amelyek működésképtelenek voltak, így később ócskavasként adták el őket nagyjából 40 ezer dollárért.
A bármikor lefizethető hivatalnoki és a pénzeket egymás között szétjátszó vállalkozói szféra mindig megtalálta a módját, hogy az összegek papíron rendben, a valóságban pedig egy korrupt érdekkör zsebében legyenek.
Kiemelt kép: F-15E Strike Eagles taxi into formation June 12, 2019, at Mountain Home Air Force Base, Idaho. (Staff Sergeant Jeremy L. Mosier/Air Force)
