Csak kapkodom a fejemet és nem értem. Nem értem, mitől ment el az esze az európai politikusok egy részének. Vagy lehet, hogy soha nem is volt nekik?

Hány elmebeteg narratíva ér meg egy elmegyógyintézeti beutalót? Ezt egyelőre nem tudni, lévén, hogy az őrültek még szabadon futkosnak. Sajnos, egyikük után sem rohannak az ápolók kényszerzubbonnyal a kezükben.

Itt van például ez a Mikron (alias Makron) nevezetű futóbolond.

Szerinte vágóhídra kellene küldeni valamennyi európai katonát, talán azért, mert minél többen hagynák ott a fogukat a gyűlölt képződmények, a fehér, heteroszexuális, keresztény páriák közül, annál több hely maradna szeretett muszlim „bevándorlóinak”. De mibe van az neki? Hiszen se kutyája, se macskája (vagy ha van is neki, csak az van), nincs fia, akit ágyútölteléknek használhatna, sem lánya, aki nem tudna elszaladni az atomcsapás elől.

Mert atomcsapás biztosan lenne, ha ez a francia nyikhaj ezt csekély értelmével nem is fogja fel.

Mit gondol – illetve gondolkodásról szó sincs, de –, miért hiszi azt, hogy a francia katonák és polgárok ellenállók a robbanófejekkel szemben? Talán elegendő, ha a feje fölé tartja a jócskán megkopott francia gloárt, arról majd visszapattannak a lövedékek?

Ott van aztán a lengyel diktátor sleppje. Értem én, hogy olthatatlan gyűlölet hatja át őket, ha az „orosz” kifejezést hallják, de ez még nem ok arra, hogy lengyel katonákat küldjenek a halálba.

Vagy akkor érezné magát komfortosan Donald Tusk és bandája, ha radioaktív felhőbe boríthatnák a világot?

Ha sugárzó jókedvvel hullana el az emberiség? Ha valakiknek, hát nekik tudniuk kellene, milyen szörnyű következményei vannak, amikor az oroszok megindulnak. Jó, persze, akkoriban szovjeteknek nevezték őket és szerintem a kettő nem ugyanaz, viszont a lengyel globalisták nem képesek ilyen finom különbségtételre. Ők vidám arccal integetve vezetnék elmúlásba előbb magukat, aztán az egész emberiséget.

De van itt még más is. Ursula van még Leyebb asszony, a hétgyermekes elmebaj-nok. Mit neki a család, hiszen „a család az család”, nem számít, ki a fiú, ki a lány vagy más nemű, a fontos az, hogy ne kerüljenek elő azok az sms-ek.

Jobb háborús uszítással Európára hozni a vészt, csak ne foglalkozzanak már a Pfizer-üggyel.

Életeteket és véreteket Ukrajnáért, én majd meghúzom magam egy atombiztos bunkerben. De meddig, Ursula? Néhány évszázadig?

Nem értem az egészet. Mit gondolnak ezek a szörnyetegek? Mit hisznek, mire készülnek? Mihez kezdenek majd, ha a kölcsönös atomcsapások elvégezték áldásos tevékenységüket és „megtisztították” bolygónkat úgy 7 milliárd 900 millió felesleges embertől? Marad, ugye, az a nagyjából 100 milliós „elit”, amelyik a föld alatt pár száz méterrel túléli a genocidiumot.

És?

Meddig bírja a légtisztító rendszeretek odalent? Meddig (és miből) lesz áramotok a gépek működtetéséhez? Meddig tart ki az ivóvíz készletetek? Mikor fogy el a felhalmozott élelmiszer? Mihez kezdetek halottaitokkal?

Mert egy idő után ti is hullotok, ha tetszik, ha nem. Vagy a testeket – akár a sci-fi regényekben – majd „újrahasznosítjátok”?

A természetes urán felezési ideje alig 4600 millió év, ugye, ezt már fél lábon is kibírjátok? Igaz, ez csak a laikus megközelítése, mert a mai nukleáris bombák esetében nem is a sugárzás, hanem a robbanás keltette hatalmas hő és az iszonyatos erejű lökéshullám jelenti a halálos veszélyt. Mármint egyetlen bomba esetében. De mi van, ha nem csak egy robban?

Valamikor csak elő kell mászni abból a bunkerból, ahol jó ideig elbújtak az emberiség eltörlői. S mert sugárzás azért mégis létezik, hogyan másztok elő?

Védőszkafanderben? Oké, el lehet lenni így is egy ideig, mondjuk addig, amíg arra nem téved egy kétméteres mutáns mókus, aki örömmel leharapja a fejeteket védősisakostól is.

Utóbbi feltevés persze vad képzelgés, az azonban nem, hogy az atomháború után megmaradt környezetben minek is élni?

Akkor majd nem számít, ki mennyi kenőpénzt fogadott el a Pfizertől, kinek hány milliárdos a vagyona, mert a pénz legfeljebb arra lesz jó, hogy eltüzelve a lángjánál melegedhessetek. Ja, arra sem, mert a valódi bankjegyeket elhamvasztotta az atomtűz, virtuális meg ma sem létezik (valóságosan).

Ezt akarjátok? Úgy tűnik, éppen ezt. Hát öljétek csak meg a Földet, minek is az? Potomság, gyávaság ragaszkodni az olyan idejét műlt dolgokhoz, mint az élet…

Beteg elmék hagymázos víziói fenyegetnek minket. Ideje lenne felébredni és eltakarítani az atomháború szorgalmazóit. Kellemes kis szobákba száműzni őket, ahol gumiból készült falak között békésen kidühönghetik magukat, de még jobb lenne, ha nem egyedül töltenék ott az idejüket, hanem hasonszőrű kollégáik társaságában. Ott megvitathatnák, ki is közülük az igazi Napóleon.

Mi meg csak elleszünk valahogy nélkülük. Meg a háborúik nélkül.

Ifj. Tóth György

Borítókép: Olaf Scholz német kancellár, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Emmanuel Macron francia elnök (b-j)
Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet