Ki gondolná, hogy Törökbálint a Harvard zsenikeltetője?! Interjú.
Lehoczky Tamara, a Toldy Ferenc Gimnázium végzős növendéke felvételt nyert a világ egyik legnagyobb presztízsű egyetemére, a Harvardra, a bostoni agglomerációhoz tartozó Cambridge-ben. A 18 éves ifjú hölgy egy évvel követi törökbálinti általános iskolai társát, a nála egy évvel idősebb Kovács Ferenc Somát a legendás New England-i oktatási intézménybe. Valami lehet a levegőben ebben az Érd, Diósd és Budaörs közé ékelt kisvárosban.
Különleges élmény egy újságíró számára interjút készíteni egy olyan magyar diákkal, akit felvettek a világ egyik legnagyobb presztízsű egyetemére, a Harvardra. Tavaly ilyenkor Kovács Ferenc Somával, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium végzős diákjával beszélgettünk, most pedig Lehoczky Tamarával, a Toldy Ferenc Gimnáziumból.
Az interjúból kiderül,
• miért szeretik annyira a diákok a Toldyt,
• egy általánosba járt a két magyar harvardos,
• a bőség zavarával küzdött Tamara az egyetemválasztásnál,
• még egy komplett drámát is írt a diplomatának készülő hölgy,
• komoly segítséget kapott a Milestone Intézettől és
• akár még a külügyminiszteri poszt is szerepel a tervei között.
Kovács Ferenc Soma után Lehoczky Tamarát is felvették a Harvardra
Egy perc, egy röpke beszélgetés Takács Zoltán igazgatóhelyettes úrral bőven elegendő ahhoz, hogy az ember eltűnődjön: vajon miért nem a Toldy Ferenc Gimnáziumba íratták be a szülei jó néhány évtizeddel ezelőtt? Logikus lett volna, hiszen onnan egy saroknyira, a vízivárosi Mária téren nőtt fel… Merthogy Takács tanár úr maga a megtestesült szívélyesség, amikor Magyarország legújabb harvardi diákja, Lehoczky Tamara felől érdeklődöm.
„Máris hívom Tami osztályfőnökét, Tapodi Attilát, beszélje meg vele, én sajnos nem tudom, hogy az ifjú hölgy itt van-e most a gimnáziumban. De várjon, itt van Attila a vonalban, adom.”
És adja, Tapodi tanár úr pedig megígéri, hogy mihelyt tud, jelentkezik. Aztán még egyszer körbejárom a patinás, 1854-ben alapított tanintézmény folyosóit, majd beülök a kocsimba, és elhajtok Óbuda felé.
De még a Margit hídnál sem járok, amikor megcsörren a telefonom. A vonal túlsó végén, nem csalás, nem ámítás, Lehoczky Tamara. Vár a gimnáziumban, van negyven perce, mindjárt kezdődik a bolondballagás főpróbája, addig tudunk beszélgetni.
Csikorgó abroncsokkal U-turn (ha már a Harvardról van szó, alkalmazzuk a tengerentúli terminológiát a hátra arcra), és öt perc múlva már ismét ott vagyok a budai vár keleti lejtőjén, Tamara a megbeszélteknek megfelelően vár a portásfülke előtt. Mintha randevúra készülne, de gyorsan kiderül, ez csak egy jelmez, a bolondballagáshoz öltözött. Két mondat után kiderül, nem átlagos érettségi előtt álló hölggyel ülök szemben. Mindjárt az első mondatával meglep.
Azt tudta, hogy én törökbálinti vagyok? Nem? Pedig Kovács Ferenc Soma, aki tavaly került be a Harvardra, ugyancsak törökbálinti, egy általánosba jártunk, ő egy évvel fölöttem – közli, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne Törökbálintról eljutni a Massachusetts állambeli elit egyetemre. – Föl is hívtak a szülei, amikor kiderült, hogy engem is felvettek.
A politikatudomány döntött a Harvard mellett
Kovács Fercsivel – ahogy a fiút szülei szólítják – és a szintén az első évfolyamot most végző Lontay Olivérrel hárman lesznek magyarok a Harvardon, ahová a jelentkezők mintegy 3,5 százalékát veszik csak fel, és ahol 12 százalék a külföldi hallgatók aránya. Tamara jóban van Olivérrel, sok jót hallott tőle a nagyhírű intézményről.
A felvételi roppant bonyolult. Jómagam végigcsináltam a brit, a hongkongi és az amerikai procedúrát is, és felvételt nyertem a UCL-re, vagyis a University College Londonba, továbbá a London School of Economics and Political Science-re meg a SOAS-ra is, ami szintén egy londoni egyetem. És a University of Hong Kong, a HKU és a Sciences Po francia egyetemre is.
Ezen a ponton megjegyzem, hogy Tamara akár versenytárgyalást is hirdethetett volna a kegyeiért versengő tanintézmények között.
„Azok után, hogy kiderültek az amerikai jelentkezéseim eredményei, komoly fejtörést okozott a döntés – beszél a kellemes gondokról. – Merthogy a Harvard mellett felvettek az NYU-ra, azaz a New York Universityre meg a Columbiára is. Ezek mind magánegyetemek. A végén két egyetem maradt, a Harvard és a Columbia, nem volt könnyű választani. Hogy mi döntött a Harvard mellett? Egyrészt a presztízse, másrészt pedig az, hogy én politikatudományt szeretnék tanulni, amiben nagyon erős a Harvard, olyannyira, hogy világelső. Bocsánat, hogy folyton angolul beszélek, és political science-et mondok, de a magyar »politológia« nem egy adekvát fordítása ennek.”
Közbevetem, hogy Takács igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint a Toldy inkább humán irányultságú középiskola, és ha hinni lehet a tanár úrnak, márpedig miért ne lehetne, akkor Tamara írt már egy komplett színdarabot és regényt is.
Igen, írtam, de én nem a drámaírás, hanem a diplomácia területén szeretnék dolgozni – az ENSZ-ben vagy valamilyen más nemzetközi szervezetben
–igazít ki.
Amikor megjegyzem, hogy nincs kizárva, Magyarország jövőbeli külügyminiszterével készítek éppen interjút, meglepetésemre nem pirul el, nincs obligát tiltakozás, hanem csak egy egyetértő bólintás. Miért is ne?! No de vissza a felvételi folyamathoz!
