Nagyon sokakkal együtt örömmel hallottam, hogy június 1-én, szombaton, egy héttel a választások előtt ismét lesz Békemenet.

Fontos, hogy minél többen részt vegyünk az eseményen, a fiatalabb generációk is.

Vonjuk be őket is a szervezésbe, mondják el ötleteiket, gondolataikat hiszen egyszer nekik kell átvenni a stafétabotot.

Szeretnék egy verset Csizmadia László figyelmébe ajánlani:

Petőfi Sándor: Isten csodája

Ameddig a történet csillaga
Röpíti a multakba sugarát:
A szem saját kezünkben mindenütt
Saját szivünkre célzó gyilkot lát,
S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!…
Isten csodája, hogy még áll hazánk.
Igy hordozunk sok százados sebet,
Keblünk soha be nem gyógyúlhatott;
Mérget kellett mindenkor innia,
Ki sebeinkre önte balzsamot.
Valami rosz szellemtől származánk!
Isten csodája, hogy még áll hazánk.S míg egymást martuk szennyes koncokért,
Mint a szeméten a silány ebek,
Azt vettük észre csak, hogy ezalatt
Az oroszlánok itt termettenek;
Jött a tatár, jött a török reánk.
Isten csodája, hogy még áll hazánk.Ott foly Sajó… oly görbén kanyarog,
Mint ember, aki görcsben haldokol;
Ott haldokoltunk, vérünk ott szivá
Az óriási nadály, a mogol,
S holttesteinket fölfalá a láng!
Isten csodája, hogy még áll hazánk.S ott van Mohács… ott nyomta a királyt
Sárkoporsóba páncéla s lova,
S készűlt számunkra a ledőlt király
Kardjából a rettentő zabola,
Melytől még most is ég és vérzik szánk!…
Isten csodája, hogy még áll hazánk.Mi lesz belőlünk?… ezt én kérdezem,
De mily kevesen gondolnak vele.
Oh nemzetem, magyar nép! éltedet
Mindig csak a jó sorsra bízod-e?
Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;
Emberségünkből álljon fönn hazánk!Javaslom Petőfi költeményét a műsor keretébe, mert nagyon is időszerű de hozzáteszem, sajnos, ma még néhány versszakot hozzáírhatnánk: I. világháború, Trianoni Békediktátum, II. világháború, 1956, 1989-90 utáni korszak (Hornék és Gyurcsányék).

Üdvözlettel

Hámory Balázs

Borítókép: Békemenet
Fotó: Mészáros Péter