Foci EB lévén beszéljünk sportul. Az a nagy szerencsénk, hogy mindig akadnak olyan, partvonalon kívüli emberek, akik megmondják a tutit. És óriási szerencsénkre mindig jobban tudják, hogyan kell focizni, azoknál, akik a pályán vannak.

Ilyen mindentudó kibicből nálunk Dunát lehet rekeszteni és nem elsősorban a valódi fociról beszélek. A politikai pályáról, ahonnan – méltán – ezek az alakok kikoptak. Pontosan úgy viselkednek, mint a falusi focipálya széléről bekiabálók: „Né’ má’ azt a bénát! Öt gólt rúgott a szerencsétlen, de né’ má’, milyen bénán fut!”

Van nekünk ilyenekből egy szakajtóra való is.

Egykori SZDSZ-es géniuszok, mint például a csoda-főpolgármester Demszky Gábor (az benne a csoda, hogy újra és újra megválasztották, miközben hagyta lerohadni a fővárost), az MDF volt korifeusai közül jó néhány – mondjuk, Bod Péter Ákos és Jeszenszky Géza, akik mellőzöttnek érzik magukat, pedig tudhatnák, hogy törött lábbal nem lehet focizni, liberálbolsevik szemlélettel pedig nem játszhatnak egy keresztény-konzervatív csapatban.

Vannak politológusok, akik mindent sokkal jobban tudnak, de még soha semmit, semmilyen eredményt nem találtak el. Mondjuk Török Gábor, Kéri László, Lengyel László és társaik.

Vannak közgazdászaink – Petschnig Mária Zita, Békesi László, Surányi György –, akik ugyanezt a teljesítményt képesek felmutatni immár évtizednyi idő alatt is.

Soroljam még? Nagyon hosszú a listája azoknak, akik a jelenlegi, és már egyhuzamban 14 éve regnáló szövetségi kapitány sikeres csapatépítését valamilyen torzító szemüvegen át látják és folyton ócsárolják is, de ők legalább láttak már labdát, sőt többségük – igaz, csak a megyei másodosztályban, de – egyszer-kétszer pályára is lépett.

Közülük némelyek állandóan lesre futottak, mások két centiről is képtelenek voltak betalálni, megint mások bődületes öngólokat rúgtak ugyan, de legalább láttak már közelről focimeccset. Nem voltak jók a játékban, de tagadhatatlanul benne voltak.

Ma már ezek a levitézlett szereplők játékvezetőként próbálnak viselkedni, de nagy baj van a látásukkal. „Tizenegyes!” harsogják, miközben a labda a kezdőkörben pattog, ráadásul a labdát vezető csatár közelében nincs senki. „Les volt!” üvöltik, pedig a hátvéd éppen hazagurítja a bőrt. „Góóól!” sikítják, holott bedobás következik. Ezek a „szakértők” kutyaütőnek kiáltják ki a pályán lévőket és az egész csapatot folyvást le akarnák cserélni, ebbéli szándékukon nem változtat az sem, hogy éppen most rúgtuk a hatodik gólt.

Hiába, ők már csak ilyenek, nem is várhatunk tőlük mást.

Hát, ha nem is várunk, de némelyiküktől mégis jön. Itt van ez a kedves antipatikus Kaltenbach Jenő, aki jogász lenne, de egykor söprögetőként (mint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa) játszott.

Hogy jól vagy rosszul, ezt nem lehet tudni, játéka nem hagyott maradandó nyomot a bajnokságban. Ellenben mint néző igencsak próbálkozik, igyekezve alulmúlni a szurkolók közül a legbunkóbbat is. Bár a kutya sem kíváncsi a véleményére, az osztrák-cseh-magyar alapítású Patrióták Európáért programjának meghirdetése után kiszenvedett magából egy gyűlölettel gazdagon telített Facebook-bejegyzést. Íme:

„Orbán ès bandája megèrkezett az EP-ben oda ahová való, Európa söpredèkèhez, a kontinens alfelèhez. Mèg azok (Le Pen, Meloni) sem voltak hajlandók szóba állni vele, akikkel haverkodni próbált.

Jó ez nekünk, magyarok??”

Leszámítva azt az „apró hazugságot”, hogy Orbánnal és „bandájával” nem hajlandók szóba állni, hiszen Melonival éppenséggel tárgyalt, de úgy mellékesen az ukrán, az orosz és a kínai miniszterelnökkel, a német kancellárral, valamint Macronnal szintúgy, nem hinném, hogy a magyar miniszterelnök megérkezett volna „Európa söpredékéhez, a kontinens alfeléhez”.

Tudomásom szerint ugyanis Orbán Viktor még nem kereste fel Kaltenbach Jenőt.

Ifj. Tóth György

Borítókép: Kaltenbach Jenő véleményt mond, noha az övére a kutya nem kíváncsi
Forrás: MTI/Soós Lajos