Előző cikkeimben már volt szó a heveny hasi panaszokról, az úgynevezett akut hasi kórképekről, a gyomor bélrendszeri vérzésről s ennek kapcsán a szűrővizsgálatok fontosságáról, a krónikus hasmenés differenciáldiagnosztikájáról és a refluxbetegség kezeléséről is.
Leírtam, hogy a gyomor bélrendszeri tüneteket – mint az összes tünetet, panaszt – az emberi szervezet egészének áttekintésével, együttesen kell értelmezni, szakember bevonásával, mert csak így kaphatunk érdemi diagnózist, megfelelő kivizsgálást.
A következőkben a szintén igen gyakori székrekedésről, orvosi szóval obstipatio-ról lesz szó, mely tünet nemcsak kellemetlen, és így jelentős életminőség romlással járhat, hanem súlyos betegségek jele is lehet.
Téves elgondolás, hogy a gyomor bélrendszerbe a szájon át bejutott folyadékmennyiség képezi a legnagyobb részt. Persze ez az általunk legjobban befolyásolható összetevő, de a gyomor bélrendszerbe összesen napi 8-9 liter folyadék jut be. Meglepő, ugye? De mindjárt rávilágítunk, miről is van szó. Vegyük alapesetben azt a szerencsés helyzetet, hogy a napi bevitel eléri a 2 literes mennyiséget. Ehhez adódik a szervezet saját folyadéktermelése. A nyál napi másfél liter, a gyomornedv két és fél liter és a hasnyálmirigy is hozzáad újabb másfél litert! Még az epeelválasztás is fél literrel járul hozzá ehhez a mennyiséghez. S ennek az összesen 8-9 liter folyadéknak 97-98 %-a visszaszívódik a vékony és vastagbélben!
A rendszer általában csodálatosan működik, pedig a folyadékbevitel csökkenése, a visszaszívódás vagy a kiválasztás, kisfokú akár 1-2 %-os változása is tünetet -jelen esetben hasmenést vagy székrekedést- okoz.
Előzőt korábbi cikkünkben részletesen körüljártuk, most az obstipatio okait mutatjuk be.
Előre bocsátjuk, hogy a gyakoriság és konzisztencia egyénenként igen változó s nagyon sok mindentől függ. Az obstipatio esetében is, ahogy a tudományos gondolkodásban általában, pontos definícióra törekszünk, erre gasztroenterológiai konszenzus létezik, de röviden összefoglalva azt az állapotot tekintjük kórosnak, amikor a gyakoriság panaszt okozóan süllyed a megszokott alá.
Mielőtt azonban mindenáron betegséget keresnénk a tünet hátterében, érdemes tudni, hogy
a panaszt gyakran az alábbi három ok közül egy vagy több jelenléte okozza.
- Kevés a napi folyadékbevitel
- Nem megfelelő táplálkozás miatt csökken a rostbevitel
- Valamilyen ok miatt kialakult mozgásszegény életvitel
A fent elmondottakból következik, hogy ilyen jellegű panasz esetén (is) az okok feltárása, adott esetben
az alapbetegség megtalálása a legfontosabb teendő.
Tehát hosszabban fennálló vagy újonnan megjelenő panasz esetén mindenképp forduljunk szakorvoshoz.
Azonban néhány egyszerű életmódbeli figyelmeséggel magunk is tehetünk azért, hogy ne találkozzunk ezzel a kellemetlen tünettel.
Elsőként is – gyermekek és idősek esetén különösen – figyeljünk a megfelelő folyadékbevitelre.
Másodszor gondoskodjunk a szükséges, jótékony rostbevitelről. Az alábbi táblázatban soroljuk fel a magas rosttartalmú élelmiszereket, és megjegyezzük, hogy a világhálón könnyen elérhető rosttáblázatok részletes adatokkal lehetnek segítségünkre.
Magas rostbevitelt biztosító élelmiszerek
- gabonakorpa (főleg búzakorpa),
- az ezekből készült ételek (müzli, korpás kenyér)
- száraz hüvelyesek (bab, lencse, csicseriborsó, sárgaborsó)
- olajos magvak (dió, mogyoró, napraforgó, mák) és egyéb magvak (len, szezám)
- barnarizs
- zöldségek (borsó, kukorica, spenót, zeller, káposzta)
- gyümölcsök
(Húsok, halak, tej és tejtermékek, tojás, olajok, zsírok rostot egyáltalán nem tartalmaznak)
Harmadszor naponta aktívan mozogjunk, kiválasztva a nekünk megfelelő intenzív testmozgást, ami úszás, kerékpározás futás mellett könnyű kirándulás, séta is lehet.
Szerző: Dr. Temesszentandrási György
Címlapkép: Martin Büdenbender / Pixabay
