Assisi Szent Ferenc lelkisége, azaz a természetközeliség, a teremtett világra, az útitársakra, a Jóistenre való odafigyelés, valamint a lelassulás, a virtualitásból való kiszakadás jegyében tartják meg idén is az erdélyi ferencesek a Ferences Ifjúsági Zarándoklatot.
Több mint két évtizedes a Ferences Ifjúsági Zarándoklat (FeriZa) elnevezésű kezdeményezés, amelynek Orbán Szabolcs Kolozsváron szolgáló szerzetes, egyetemi tanár az ötletgazdája, főszervezője. Az eddigi tapasztalatok alapján beszélt arról, hogy miként látja, mik az Assisi Szent Ferenc természetközeli lelkiségének jegyében, a fiatalok számára szervezett gyalogos zarándoklat fő lelki hozadékai.
– Nem tudom, hogy lehet-e egy általános fő lelki hozadékról beszélni: én azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga életútja, a maga átélt tapasztalata, s abba épül be mindaz, amit ebben a néhány napban megél (minden bizonnyal mindenki egy kicsit másképp).
Egyre inkább úgy látom, hogy a FeriZa inkább keretet, nyomvonalat nyújt, s ezáltal talán egy kis segítséget ahhoz, hogy – akik ezt bevállalják – a maguk nagy „zarándoklatában” egy nagyobb lépést tegyenek.
Ebben, túl a fizikailag bejárt úton, a teremtett világ – amely nagyon közelről körülvesz bennünket e néhány napban –, minden bizonnyal sok mindent „felerősít”, amit egyébként az életünk nagy részében bennünket körülvevő „mesterséges” világ nem biztos, hogy enged észrevenni. Ha kell, akkor talán ezt a kialakult, megtapasztalt érzékenyebb, figyelmesebb jelenlétet nevezném talán lelki hozadéknak, mondta el a főszervező.
A kérdésre, hogy mik lehetnek azon hozadékai, amelyekkel az év legnagyobb részét nagyvárosokban töltő fiatalok gazdagodhatnak mindennapjaikban, a szerzetes a következőket válaszolta: az első FeriZa, 2003 óta sokat változott a világ: akkor talán a résztvevők nagyobb részéhez egy kicsit közelebb volt a természet.
„Persze már akkor is akadt, aki kozmetikai felszerelést hurcolt magával napokig az erdőn, vagy kispárnát kért az éjszakai alváshoz, stb., de ezek kirívó esetek voltak. Manapság már kevesebben vannak olyanok, akik otthonosan mozognának a természetben. De azt hiszem, hogy ami mindig fontos tapasztalat volt, az a közösség élmény: közösség egymással – és így már e néhány nap alatt is lekopnak a »sminkek«, közösség a Teremtővel, akire annyi mindenben rá lehet csodálkozni, s nem mellékesen határaink feszegetésével, nem ritkán önmagunk legyőzésével talán önmagunkhoz is közelebb kerülünk” – mondta Orbán Szabolcs.
A zarándoklatokon szerzett tapasztalatai alapján Orbán Szabolcs arról is beszámolt, miként látja, a mai – az utóbbi években szélsebesen felgyorsult, információáradattal elárasztott, a képernyők által dominált, rohanó – világban nagyobb szükségük van a fiataloknak – de bárkinek – az effajta lelassulásra, természetközeliségre, a Jóistenre, a környezetre, az útitársakra való odafigyelésre, mint korábban.
„Sajnos, egyre inkább bezárjuk magunkat egy olyan virtuális világba, amelyben megéljük kapcsolatainkat, ahonnan beszívjuk, etetjük magunkat az információkkal, de amelyek egyre távolabb vannak a valóságtól, a »természetes«-től. Egy-egy ilyen tapasztalat, főleg hogy erre a néhány napra tudatosan próbáljuk visszafogni a virtuálistól való függésünket, sőt még a civilizációhoz való túlzott kötöttségünket is, esélyt kínál arra, hogy jobban a – körülöttünk lévő teremettet világban, a mellettünk esetleg sántikáló, vagy éppen éneklő társunkban lévő – valóságosra érezzünk rá. S ez talán segít abban is, hogy visszatérve a kicsit »mű« világot is másként lássuk, helyesebben értékeljük” – mutatott rá Orbán Szabolcs.
A szerzetes elmondta: kezdetektől fogva sajátossága a FeriZá-nak, hogy az első – kicsit találkozós, kicsit összerázódós – este után a következő három napot a természetben próbálják tölteni a résztvevők – lehetőleg kerülve a lakott településeket, éjjel sátorban vagy éppen szabad ég alatt aludva.
A nap keretét a közösségi imaalkalmak adják: általában az egyház hivatalos imájának, a zsolozsmának a reggeli dicséretének az elimádkozása, illetve délután, este – a táborhelyre érkezve – a szentmise.
Általában minden napnak van egy témája – ami az adott évi zarándoklat nagyobb témájának a lebontása –, ehhez reggel van egy bevezető elmélkedés, majd egy csendes időszak, amikor a hallottakra, a résztvevőkben megmozdult gondolatokra próbálnak figyelni. Délután is van egy imádságosabb szakasz, amelyet szintén a gyaloglós időszakba illesztenek be. Ezek között pedig a teremtett világra, a mellettünk zarándoklóra figyelnek, nyilván már kötetlenebb formában.
A FeriZa végcélja minden évben – talán egy év kivételével – Csíksomlyó: ide szeretnének megérkezni Porciunkulára, amely Assisi Szent Ferencnek egy kedvenc ünnepe, s amelyet ő a kiengesztelődés napjának is nevezett (ez augusztus 2-a, ezt a napot a Kegyhelyen szokták tölteni).
A kiindulási pont változik: az idén Marosfőt nézték ki a résztvevők, ott találkoztak vasárnap délután, s onnan indultak hétfőn reggel, a Hargita gerincére felkapaszkodva Csíksomlyó felé. „Ezt egy három napos gyaloglásnak tervezzük, tehát a cél nem a gyors megérkezés, hanem inkább az Út JÓ bejárása rácsodálkozva a Gondviselésre, figyelve a mellettünk lévőre … s főleg gyönyörködve a természetben” – mondta Orbán Szabolcs.
Az utóbbi években a témákat a 800 éves ferences jubileumokhoz igazítják,
így az idén Szent Ferenc stigmatizációjának fényében a „Szeretettől megsebezve” mottót választották, s miközben az utukat járják, a sebekre, sebeikre, s ezzel együtt gyógyulásukra próbálnak figyelni, arra ráhangolódni, hisz Porciunkula, a kiengesztelődés által az igazi gyógyulásnak az ünnepe is.
Borítókép: Orbán Szabolcs ferences szerzetes vezeti a fiatal zarándokok csapatát
Forrás: Krónika.ro/ Pantea Tibor
