A kormány őszi törvényalkotási programjában szerepel egy olyan törvénymódosítás, amelynek célja, hogy a külföldön megkötött, azonos neműek közötti „házasságokat” Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatként ismerjék el.
A TISZA indoklásképpen egy tavalyi alkotmánybírósági határozatra hivatkozik. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlés alaptörvény-ellenes mulasztást követett el azzal, hogy nem alkotta meg az elismerést lehetővé tevő szabályokat.
Ezzel a törvénymódosítással az a baj, hogy a magyar állam elismer egy olyan, külföldön létrejött intézményt, és joghatást kapcsol hozzá, amely a saját joga szerint nem létezik.
Az Alaptörvény következetesen elismeri azt, amit a természet tanít: a házasság egy férfi és egy nő életközössége. Sőt, azt is leszögezi, hogy Magyarország védi ezt az intézményt! (Heroikus küldetés ez egy liberális világrendben..)
A helyes megoldás az lenne, ha Magyarország nem akadályozná meg, hogy azok, akik külföldön egymással házasságot kötöttek, itthon bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítsenek. Ez azonban nem ugyanaz, mint automatikusan bejegyzett élettársi kapcsolatként elismerni egy olyan, külföldön létrejött intézményt, amely a magyar jog szerint nem létezik, sőt fogalmilag lehetetlen.
Tégláról téglára…
Pedig az igazság továbbra is az, hogy a házasság egy férfi és egy nő akarati, érzelmi és testi egysége, amely természeténél fogva a gyermeknemzésre és a családi életre irányul, ezért tartós és kizárólagos elköteleződést kíván.
Címlapkép: depositphotos.com