Kérdés, hogy Sonnevend esetében beszélhetünk-e egyáltalán erkölcsi tartásról – vagy csupán egy jól időzített jutalomról, amely a jog minimumán is átlép.
Bár Georg Jellinek szerint „a jog az erkölcs minimuma”, a jogászember munkája során morális kérdésekkel ritkán foglalkozik; a jog elemzése és alkalmazása a fő feladata. A minap megválasztott Sonnevend Pál tiszás alkotmánybíró esetében azonban úgy tűnik, az erkölcsi kérdések boncolgatása is elkerülhetetlenné vált.
Sonnevend dékánként sokat tett azért, hogy az ELTE jogi karának eszmeiségét Fleck Zoltán „munkássága” fémjelezze. Aztán feladta tudományos autonómiáját, Magyar Péter csapatához szegődött, és a joghoz alig értő politikusok éceszgébere lett a szégyenteljes alkotmánymódosítás előkészítőjeként. Sajtóhírek szerint kidolgozta a hetvenedik életévüket betöltött bírák azonnali kényszernyugdíjazásának uniós jogot sértő módszerét – majd beült abba a székbe, amelynek jogos birtokosa alkotmányjogi panaszt nyújtott be jogellenes eltávolítása miatt.
Ha tehát igazak a hírek, Sonnevend a trónörökös és a trónfosztó is lehet egy személyben: ritka szerencsés jogi karrier.
Arról is hallani, hogy hazai és nemzetközi konferenciákon a jogtudor arról beszélhetett, miként segítették a jogban járatlan tiszás vezetők jogalkotói munkáját – persze nem feltétlenül önzetlenül. Ahogy a Biblia írja: „mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint…” És valóban: a jutalom gyorsan megérkezhet, lehet, hogy éppen egy alkotmánybírói talár formájában.
A tudomány templomából a politika piacterére vezető út rögös, de nem mindig eredménytelen.
Mivel az Alaptörvény módosításában aktívan közreműködő személyek elfogultság okán nem vehetnek részt abban az eljárásban, amelynek tárgya a módosítás alkotmányosságának vizsgálata, a helyzet – a klasszikus jogelv szerint – egyértelmű: nemo judex in causa sua. Senki sem lehet bíró a saját ügyében. Ismeretes, hogy a nagyobb ellenzéki párt utólagos normakontroll-eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságon, amelyet még a jelenlegi összetételű testületnek kell elbírálnia.
Egyetlen szavazaton is múlhat, hogy az Alkotmánybíróság az indítványnak megfelelően előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez-e az Európai Unió Bíróságán. Ha ugyanis oda kerül, akkor Magyar Péter és társai bajba kerülhetnek – és a politikai alku hirtelen drágábbá válik.
A Bizottsággal kötött politikai alku eddig jól működött: McGrath illetékes biztos még az alkotmánybírák azonnali hatályú kényszernyugdíjazását sem kifogásolta, pedig az ellentétes az uniós joggal. Brüsszelben az alku működött; Luxembourgban azonban a bírák nem alkusznak. A módosítás az unió joga mellett a jelenleg hatályos Alaptörvényt is több ponton sérti. Nem véletlen, hogy Magyar Péter a parlamenti ülésen magából kikelve bírálta az ellenzéki párt normakontroll-kezdeményezését – mintha a tükör hirtelen túl közel került volna.
A hatályos gyakorlat szerint a Tisza alkotmánybírája ilyen körülmények között nem vehet részt az ellenzéki pártok által benyújtott beadvány elbírálásában.
Kérdés, hogy Sonnevend esetében beszélhetünk-e egyáltalán erkölcsi tartásról – vagy csupán egy jól időzített jutalomról, amely a jog minimumán is átlép.
Sonnevend Pál megválasztott alkotmánybíró, miután esküt tett az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. július 27-én – Fotó: MTI/Balogh Zoltán