Bajban van a magyar oktatásügy. Hatalmas bajban. Annyira nagyban, hogy elképzelni sem tudom, hogyan orvosolható ez a tragikus helyzet. Vagyis a magyar oktatást folyamatosan temető ellenzéknek igaza van, azzal az apró észrevétellel kiegészítve, hogy a baj forrása éppen a végromlást vizionáló ellenzék – írja véleménycikkében Ifj. Tóth György.

Vizsgálódjunk egy csöppet, hogyan fest a magyar oktatásügy helyzete az ellenzék szemüvegén át nézve. Vannak ugye a félig romba dőlt, vályogból összetákolt sufnik, ezek lennének a tantermek. Kivétel nix, ilyen valamennyi. Szerintük.

Vannak a tantermek, palatáblával és palavesszővel szenvedve írni-olvasni tanuló szerencsétlen gyerekek, akik étlen-szomjan és télen fűtetlen helyiségekben dideregve próbálnak valamit megtanulni, de nem megy nekik, mert se internet, se használható tankönyvek. Se egy haladó, woke-gondolat, se egy modern, transznemű előadó, vagyis a kisebbeket és nagyobbakat megfosztják az új időknek új dalaitól.

És ott vannak a begyöpösödött, a múltból itt felejtett tanítók és tanárok, akik mindenféle dolgokat akarnak a gyerekek fejébe verni, ami ugye egészen felesleges, mert

a tudás ott kering a közösségi térben és elég egy okos kütyü is bármilyen ismeret megszerzéséhez.

Persze vannak haladó szellemiségű pedagógusok is, akik hol tüntetgetésre viszik tanulóikat, ahol előre mutatóan saját fizetésük emelését követeltetik a diákokkal, hol építési kordonok bontására tanítják őket, ami az életben majd hasznos ismeretet jelenthet. Ezek a nagyszerű nevelők helyes példával járnak elől, amikor úgy döntenek, hogy valami elleni tiltakozásul tanítás nélküli tanórákat tartanak, vagy éppen – ez már egyetemi, sőt ELTE-szint – megtagadnák a doktori vizsga letételét mindazoktól, akik a velük egyet nem értő oldalról érkeznek.

No, így néz ki az oktatásügy az említett szemüvegen át vizsgálva a helyzetet. De milyen, amikor lekerül az a torzító lencse?

Minden iskola korszerű és minden tanterem 21. századi? Persze, hogy nem. A lemaradás nem csekély, hiszen a ma öklöt rázó, az oktatási rendszert gyalázó elvtársak elődei bőséggel tettek azért, hogy ma legyen mit rendbe tenni. Akár még újabb évtizedbe is beletelik, míg valamennyi iskola valamennyi tanterme olyanná válik, amilyet mindenki szeretne. Ahol minden korszerű technikai eszköz a pedagógus rendelkezésére áll, legyen az okos tábla vagy bármi más. De aki tagadja, hogy a lehetőségekhez mérten vagy még azon túl is fejlesztik, korszerűsítik az oktatási intézményeket, az egyszerűen hazudik. Vagy nem a két szemének, hanem az ellenzéki politikusoknak, az ő sajtójuknak hisz. Utóbbiak esetében

felmerül a halkan elsuttogott kérdés: aki ennyire buta, az mit keres a katedrán?

Lehet és kell is vitatkozni azon, vajon a kötelező tananyag mely része felesleges és melyek a szükséges elemek, de tízet teszek egy ellen, hogy ebben a dologban soha nem lesz egyöntetű vélemény. Ahányan vagyunk, annyiféle döntés születne. Én például feleslegesnek tartanám azt a szintű matematika-tanítást, amely ma kötelező, megelégednék az alapműveletek oktatásával. Hiszen amióta befejeztem iskoláimat, esküszöm, nem rajzoltam egyetlen sinus-görbét sem, nem vontam gyököt semmiből és nem oldottam meg egyetlen kétismeretlenes egyenletet sem. De be kell látnom, ha ezek tanítását mellőznék, akkor hogyan derülhetne ki, hogy kiből lesz matematikus, fizikus, kémikus?

Na jó, hallom lelki füleimmel, de ezek reál tárgyak, objektív ismeretekkel. De könyörgöm, a biológia is reál tárgy, azzal a tudományos – és maradi – megállapítással, hogy két nem létezik. És a másik hetven, az smafu? Vagy a biológia áltudomány? Mert ha nem, akkor hová tegyük a woke-ideológiát? Talán egy tudományos megállapítás miatt dobjuk szemétre az áltudományos tanokat? Még mit nem!

Viszont ott vannak a humánok, hát az borzasztó, miket akarnak tanítani a gyerekeknek. Hazaszeretetet! Nemzeti büszkeséget! Pedig már Kertész Ákos megmondta, hogy a magyar genetikusan alattvaló, ezen nincs mit büszkélkedni. Jó, volt pozsonyi csata, Hunyadi János és Nándorfehérvár, amiért a harang szól, volt Mátyás király, akinek bús hadát Bécsnek büszke vára nyögte, volt Dobó István, aki szerint a haza nem eladó semmi pénzen (pedig az, nézzük csak a balliberális EU-s képviselők Júdás-pénzeit!), meg voltak ilyen fellángolások, mint 1848, 1956, de mi lett a vége? Bukás, kérem, bukás és aki a tanórán ezeket a kisiklásokat méltatja, az csatlakozhat a bukott elődökhöz…

Igen, az oktatásügy bajban, nagy bajban van. De nem a körülmények, nem a tananyag és nem a jócskán megemelt pedagógusi fizetések miatt, hanem az emelt fizetés ellenére is a kormányt gyűlölő és szándékaival szemben fellépő ballibsi mozgalmárok miatt.(Tisztelet az ebben a játékban részt nem vállaló, csak a hivatásának élő elsöprő pedagógus-többségnek!!!!)

Hogyan taníthatnak olyanok, akik még ma is ellenforradalomnak hirdetik 1956-ot? Mit keresnek még a tantestületekben? És mit keresnek azok, akik a világos tilalom ellenére beviszik a napi politikát az iskolákba? Akik utcára vezénylik tanulóikat tüntetni a kormány ellen?

Vagy mit keresnek egy ELTE tanszék élén olyan értelmetlenségiek, akik politikai ellenszenvüktől indíttatva kikelnek magukból, amikor egy keresztény-konzervatív politikus veszi a bátorságot és az „ő egyetemén” akar doktorálni?

Legyünk konkrétak. A fent nevezett alak még ma is az ELTE média tanszékét vezeti, holott közben újabb tanújelét adta végletes gyűlölködésének. Polyák Gábor tanszékvezető – nem mellékesen a köztudottan kormányellenes Mérték Médiaelemző Műhely civil szervezet első embere – véres szájjal gyalázza az országot vezető oldalt. Ehhez persze joga van, ebben az országban a vélemény nyilvánítás joga alapjog, ugyanakkor kérdés, milyen új generáció kerülhet ki egy efféle alak tanszékéről?

Az ELTE vezetése annak idején elhatárolódott Polyáktól, amikor Orbán Balázs doktorijának védését próbálta ellehetetleníteni, de Polyák még mindig tanszékvezető! Annak ellenére, hogy világosabban már ki sem derülhetne, nem oktató, hanem politikai aktivista. Annak meg – elméletileg – semmi keresni valója egy politikailag független intézményben. Ha viszont a helyén hagyták, az némileg hitelteleníti az egyetem elhatárolódását. Az ELTE vezetése pontosan úgy viselkedik, mint a migránspátyolgató európai országok vezetői. Robbantás? Késelés? Lefejezés? Autóval a tömegbe hajtás? Áldozatok? Jaj, de sajnáljuk! Jaj, mennyire elítéljük! Jaj, ilyen nem fordulhat elő még egyszer! Jaj, de nem teszünk semmit azért, hogy ne forduljon elő…

Baj van az oktatásüggyel, és nem is kicsi. És lesz is, ha továbbra is gátlástalanul rombolhatják a gyermekek és fiatalok lelkét a Polyákok vagy éppen a Dukánok

(ő az, aki Csepelen nem tanítással tiltakozott) és hasonszőrű társaik, akik büntetlenül (bár Dukánt nagyon helyesen kitessékelték az iskolából) vihetik be az osztálytermekbe a politikai gyűlöletkeltést.

Amíg ezt nem sikerül megváltoztatni, ne csodálkozzunk, hogy a polgári gondolkodás vesztésre áll, az ELTE-n és más egyetemeken pedig háborítatlanul működnek tovább a bolsevik keltetők, woke-neveldék.

Címlapkép: Illusztráció / A diáktüntetés résztvevõi az Oktogonon 2023. május 19-én. A tüntetõk ezúttal is a pedagógusok bérének haladéktalan emelését és az õket érintõ úgynevezett státusztörvény teljes tervezetének azonnali visszavonását követelték, megerõsítve a „7igenes” országos népszavazási kezdeményezésben foglaltakat.
MTI/Koszticsák Szilárd