Miközben az ENSZ-közgyűlése zajlik New Yorkban, Donald Trump csütörtökön Washingtonban fogadja Hszi Csin-pinget. A korábbi vámháború és éles bírálatok után most inkább a jó viszony látszatára törekszik, noha szakértők szerint éppen ez akadályozza, hogy az Egyesült Államok valódi versenyelőnyre tegyen szert Kínával szemben.
Donald Trump Kína-politikája sokat változott, nemcsak az elmúlt években, hanem az elmúlt néhány hónapban is. Korábban számos alkalommal bírálta a távol-keleti országot, most mégis vörös szőnyeggel várta Hszi Csin-pinget, miközben ezen a héten New Yorkban zajlik az ENSZ közgyűlése is.
Az amerikai elnök eddig gazdasági veszélyként hivatkozott Kínára, ez azonban 2016-ban választási győzelemhez segítette.
Azóta viszont egyre elismerőbben nyilatkozott Hszi Csin-pingről, akivel csütörtökön találkozik Washingtonban.
A vitás kérdésekben Donald Trump egyre elnézőbb a kínai elnökkel szemben, például amikor olyan jelentéseket kapott, amelyek szerint Kína műholdfelvételeket adott át Iránnak, az amerikai elnök ezt észszerű viselkedésnek nevezte. Pedig korábban még azzal is vádolta Pekinget, hogy 2020-ban hozzáfértek az amerikai választási adatokhoz.
A pálforduláshoz hozzátehetjük, hogy miközben a két nagyhatalom a globális vezető szerepért verseng, az Egyesült Államok szövetségesei is más stratégiára törekszenek. Kína pedig tovább erősítette ipari dominanciáját, és egyre többet fektetett be a mesterséges intelligenciába és elektromos járművek gyártásába.
Visszaütött a nagy vámháború
Nem a csütörtöki lesz az első találkozó ebben az évben a két elnök között, hiszen Donald Trump májusban már járt Pekingben, illetve további két alkalommal is egyeztethetnek különböző nemzetközi csúcstalálkozókon. A washingtoni tárgyalás előtt az amerikai elnök még egy helikopter-leszállóhelyet is építtetett a Fehér Ház déli részén, valamint sajnálatát fejezte ki, hogy nem készült el a bálterem a kínai elnök fogadásáig.
Donald Trump az elmúlt évben szabályos vámháborút vívott Kínával, de a távol-keleti ország birtokolja a Föld ritkaföldfémeinek többségét, így az amerikai elnök kénytelen volt visszakozni.
Szakértők szerint erre azért volt szükség, mert az irreálisan magas vámok nem érték el a kívánt hatást, az erőfitogtatást pedig Hszi Csin-ping nyerte. Továbbá az amerikai elnök aláásta azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyekkel korábban nyomást gyakorolhatott volna Kínára. Ráadásul nyugati szövetségesei éppen emiatt szorosabbra fűzték viszonyukat Pekinggel.
Mindent a szemnek, semmit a kéznek
Azonban meg kell jegyezni, hogy Donald Trump néhány szimbolikus sikert is fel tudott mutatni a javuló amerikai−kínai kapcsolatban. A Kínával szembeni árukereskedelmi hiány az előző év hasonló időszakához képest csökkent, bár az amerikai kormányzat szerint Peking egyre inkább más országokon keresztül folytatta külkereskedelmét, hogy megkerülje a vámokat. Emellett a Trump által bevezetett tarifák nem fékezték a kínai ipari termelést, a távol-keleti ország új piacokat talált helyette, és 2025-ben 1200 milliárd dollár kereskedelmi többletet ért el.
Az átmeneti kereskedelmi fegyverszünet alkalmas lehet arra, hogy a két ország átrendeződést hajtson végre. Kína tovább fejleszti hadseregét és mesterségesintelligencia-kapacitását, az Egyesült Államok eközben a ritkaföldfémek terén törekszik partnerségre. Donald Trump arra számít, hogy a figyelmeztetések ellenére a két ország nem áll le a mesterséges intelligencia fejlesztésével, sőt szerinte aki lassítja az AI fejlődését, az valójában Kínának segít.
Ugyanakkor a szakértők nem várnak áttörést a csütörtöki találkozótól, illetve hogy új verseny indul Kína és az Egyesült Államok között, inkább úgy vélik, Donald Trump jó viszonyra törekszik Hszi Csin-pinggel a látszat kedvéért, pedig éppen fokozni kellene a versenyt.
Nem sok előrelépés történt a pekingi találkozó óta
Adódik a kérdés, hogy akkor mégis milyen eredmény jöhet a csütörtöki találkozón, a találgatások elsősorban egy Kereskedelmi Tanács felállításáról, valamint kölcsönös vámcsökkentésről szólnak, amelyekről még májusban döntöttek. Utóbbi esetében még kérdéses, hogy ez pontosan mekkora összeg lehet (egyesek szerint akár 30 milliárd dollárról lehet szó), de a napirenden tíz termékkategória szerepel, köztük fogyasztási és mezőgazdasági termékek, energiahordozók, valamint orvosi eszközök is. Elemzők úgy vélik, ez növelhetné az amerikai exportot, és csökkenthetné bizonyos termékek árát.
A Fehér Ház még májusban közölte, hogy Kína vállalta, évente legalább 17 milliárd dollár értékben vásárol amerikai mezőgazdasági termékeket, ezzel mintegy 30 milliárd dollárra emelné Peking éves amerikai agrárimportját. Azonban kérdéses, hogy valóban elérik-e ezt az összeget, mert az amerikai mezőgazdasági minisztérium augusztusi előrejelzése szerint Kína az október elsején kezdődő 12 hónapos időszakban 21,5 milliárd dollár értékben importál amerikai mezőgazdasági termékeket.
Tavasszal megegyeztek arról is, hogy Peking 200 Boeing-repülőgépet vásárol az Egyesült Államoktól, azonban az elmúlt négy hónapban nem valósultak meg ezek a megrendelések. Ennek ellenére Kelly Ortberg, a Boeing vezérigazgatója szerint jó ütemben haladnak, és bízik benne, hogy hamarosan megérkeznek a megrendelések.
A szintén májusban bejelentett Beruházási Tanács felállítása nehezebb feladatnak bizonyult, mint a kereskedelmi megállapodás. Bár Trump üdvözölte az új gyárak létesítését az Egyesült Államokban, a kínai befektetéseket az amerikai Kongresszus fokozott figyelemmel kíséri biztonsági és stratégiai szempontok miatt. Kína hasonlóképpen óvatos technológiájának exportálásával kapcsolatban Washington felé, és nem biztos abban, hogy biztonságos-e ott befektetnie. Ez pedig meghatározza, hogy meddig javulhat a két ország közötti kapcsolat.
A tajvani kérdést nem kerülhetik meg
Szakértők szerint Hszi elnök ismételten előhozza a tajvani kérdést, egészen pontosan az amerikai fegyverszállítások ügyét a szigetországnak, méghozzá egy 1982-ben kiadott három közös közleményre hivatkozva. Ezek közül is a harmadik lehet a kínai hivatkozás jogalapja.
Ennek értelmében az Egyesült Államok kijelentette, szándékában áll fokozatosan csökkenteni a Tajvannak szánt fegyvereladásokat, és nem törekszik arra, hogy hosszú távon fegyvereket adjon el Tajpejnek.
Egy kísérő memorandumban azonban Ronald Reagan, az akkori amerikai elnök leszögezte, az USA-nak a fegyvereladások csökkentésére való hajlandósága „abszolút feltételhez kötött, mégpedig ahhoz, hogy Kína továbbra is elkötelezett maradjon” a Tajvannal fennálló nézeteltérések békés rendezése mellett.
Az Egyesült Államokat egyébként törvény kötelezi arra, hogy biztosítsa Tajvan számára az önvédelemhez szükséges eszközöket, annak ellenére is, hogy nincsenek formális diplomáciai kapcsolatok a két ország között. A kínai külügyminisztérium már előzetesen közölte, a pekingi kormány határozottan ellenzi a Tajvannak történő amerikai fegyvereladásokat, és hogy a három közös közlemény, valamint a korábbi amerikai ígéretek betartása a Tajvan-kérdésben „elengedhetetlen előfeltétele” a kapcsolatok stabil és hosszútávú fejlődésének.
Kína az elmúlt öt évben jelentősen fokozta katonai tevékenységét Tajvan körül, beleértve az éles rakétákkal végrehajtott hadgyakorlatokat is.
Donald Trump amerikai elnök (j) és kínai partnere, Hszi Csin-ping a pekingi Csungnanhaj, a kínai állami és pártvezetõknek otthont adó egykori császári palotaegyüttes parkjában 2026. május 15-én – Fotó: MTI/AP/Reuters pool/Evan Vucci