Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk.
Már csak egy hét, mégpedig a nagyhét választ el minket a keresztény világ legfőbb ünnepétől, húsvéttól. Ma virágvasárnap van, s Jeruzsálem fiaival és lányaival együtt mi is üdvözöljük a szent városba bevonuló Jézus Krisztust.
„Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne! Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet! Áldott, aki az Úr nevében jön!” – olvasható a Zsoltárok könyvében (Zsolt. 118,24-26).
Ezerszeresen igazak ezek a gondolatok a nagyhetet megnyitó virágvasárnapra, amely egyfelől a megváltás lelki előkészületét jelentő bűnbánó nagyböjti időszak utolsó napja, másrészről viszont a húsvéti keresztáldozatba torkolló nagyhét kezdete is.
Virágvasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk.
A szent szerző, Máté evangélista mindezt így meséli el: „Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikójával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi. Ez azért történik, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikóján. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikóját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó, s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. Ki ez? – kérdezgették. Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből – felelte a nép” (Máté 21 1-11).
Jézus idejében a Közel-Keleten az volt a szokás, hogy ha egy király vagy valamilyen kimagasló személyiség bevonul egy adott városba, akkor annak lakói tiszteletük és hódolatuk jeléül már a falak előtt fogadják és többnyire pálmalevelekből árnyékos, fedett folyosót képeznek. Ezt a szokást Jeruzsálemben is tartották, a templomba bevonuló papságot például rendre pálmaágakkal köszöntötték.
Jeruzsálem népe, s az oda a közelgő zsidó ünnepek miatt összesereglett sokaság mind a négy evangélium szerint Jézusnak is megadta ezt a tiszteletet.
A hasonlóságuk miatt szinoptikusokként is emlegetett Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János azonban pálmaágakról számol be:
„Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya! Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján. Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi” (János 12).
Nem véletlen tehát, hogy virágvasárnapot a keresztény világ a latin dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapja kifejezéssel említi.
Legkorábban a jeruzsálemi egyház ünnepelte, már a 4. századból maradtak erre vonatkozó feljegyzések, hogy aztán hírét a szentföldi zarándokok vigyék szerteszét a keresztény világban.
A virágvasárnapi körmenet arra emlékezik, hogy Jézust ünnepelte a jeruzsálemi tömeg. A liturgia ősi múltra nyúlik vissza: előbb keleten, de nem sokkal aztán nyugaton is, már a 6. századtól kezdve megtartották.
Jézustól a jeruzsálemi tömeg azt várta, hogy népének majd e világi megváltást hoz, vagyis elzavarja a római megszállókat. Jézus azonban nem az idegen hatalom rabságából, hanem a bűn rabságából szabadította meg az emberiséget.
Ez a gondolat vezet el virágvasárnap dicsőségétől a kereszthalál döbbenetéig.
Ferenc pápa 2023-ban ezt tanította a virágvasárnapi szentbeszédében: „Tanuljunk édesanyánktól, Szűz Máriától: szívének közelségével követte Fiát, egy lélek volt vele, és bár nem értette őt egészen, vele együtt teljesen ráhagyatkozott az Atyaisten akaratára. A Szűzanya segítsen, hogy álljunk közel a szenvedő, elutasított, elhagyott emberekben jelen lévő Jézushoz! A Szűzanya kézen fogva vezessen bennünket az ezekben az emberekben jelen lévő Jézushoz! Jó utat kívánok mindenkinek húsvét felé!”
Ezt a pápai gondolatot Sík Sándor a piarista atyák alázatos lelkületének megfelelő módon így fogalmazta meg a Tedd a jót! című versében:
Tekintet nélkül arra, hogy
Másoknak tetszik
Vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e
Sikere vagy nem,
Tedd a jót!
Borítókép: Elérkezett a virágvasárnap, kezdődik a húsvéti nagyhét
Forrás: Magyar Kurír
