Új korszak kezdődött az európai migrációs politikában: a hosszú évek óta vitatott uniós migrációs paktum 2026. június 12-től alkalmazandóvá vált. Brüsszel történelmi áttörésről beszél, a jobboldali szuverenista erők szerint azonban a paktum az illegális migráció törvényesítését jelenti. Európa-szerte már sok politikai erő kinyilvánította, hogy nem értenek egyet az új szabályokkal, Magyarország új kormánya pedig jelezte, hogy nem fogja végrehajtani a paktumban foglaltakat − foglalja össze a helyzetet az Eurpean Conservative lap.

A sokévnyi politikai vita után életbe lépő szabálycsomag célja hivatalosan az, hogy egységesítse az uniós menekültügyi eljárásokat, gyorsítsa az elbírálást, rendezze a visszaküldéseket, és „szolidaritási” alapon ossza meg a migrációs terheket a tagállamok között. A brüsszeli értelmezés szerint ezzel Európa végre kezelhető, kiszámítható és egységes rendszerhez jut.

A szuverenista kritikák szerint azonban a paktum alapvető problémája éppen az, hogy nem megállítja, hanem intézményesíti a migrációt – írja a hirado.hu.

Az illegálisokat is be kell engedni, amíg a kérelmüket el nem bírálják

A migrációs paktum egyik legfontosabb eleme az úgynevezett határeljárás. Ez elvileg lehetővé teszi, hogy bizonyos menedékkérőket a határon kijelölt központokban tartsanak, és gyorsított eljárásban bírálják el kérelmüket. Azonban ez az eljárás csak ritka esetekben alkalmazható: például azok esetében, akik félrevezetik a hatóságokat személyazonosságukkal kapcsolatban, nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek, vagy olyan országból érkeznek, ahol az uniós menedékkérelmek elfogadási aránya hagyományosan alacsony.

Az illegális migránsok jelentős része így az új szabályok szerint már mindenképp bejuthat a menekültügyi eljárás keretében az EU területére.

Az új határeljárás ráadásul időkorlátos: ha a hatóságok nem tudnak a megadott határidőn belül dönteni, akkor az érintettek automatikusan a normál befogadási rendszer részévé válhatnak: szállás, alapellátás, egészségügyi hozzáférés, jogi segítség, sőt bizonyos esetekben pénzbeli vagy természetbeni támogatás is járhat számukra.

Mindez nem a határok lezárását, hanem a beléptetés törvényessé tételét jelenti az eljárás idejére.

Magyarország számára ez különösen érzékeny kérdés. A 2015-ös migrációs válság óta Budapest következetesen azt képviseli, hogy az uniós külső határokat meg kell védeni, a menedékkérelmeket lehetőség szerint az EU-n kívül kell elbírálni, és egyetlen tagállamot sem lehet arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére migránsokat fogadjon be.

A másik kulcskérdés a visszaküldés. Brüsszel céljai között szerepel, hogy az elutasított menedékkérőket gyorsabban lehessen kitoloncolni, ám a European Conservative cikke kiemeli, hogy a korábbi uniós tapasztalatok alapján a kiutasítások végrehajtása rendkívül alacsony hatékonyságú volt. Hiába születik egy ügyben elutasító döntés, ha az érintetteket később nem találják meg a visszaküldés nem működik.

Hétmillió forint költség minden migráns után

A paktum legvitatottabb része az úgynevezett szolidaritási mechanizmus. Ennek lényege, hogy a migrációs nyomás alatt álló frontországokat – például Olaszországot, Görögországot vagy Spanyolországot – más tagállamoknak kötelezően segíteniük kell.

A többi tagállam választhat: vagy kötelezően átvesznek menedékkérőket, vagy pénzügyi hozzájárulást fizetnek, amelynek összege migránsonként 20 ezer euró, vagyis mintegy 7 millió forint lehet.

A bírálók szerint Brüsszel felhatalmazás nélkül szól bele abba, hogy melyik ország milyen formában vegyen részt a migrációs terhek viselésében. Magyarország évek óta azt az álláspontot képviselte, hogy a segítséget a határokon kívül kell nyújtani, és nem Európába kell áthelyezni a probléma kezelését.

Pósfai Gábor belügyminiszter nemrég bejelentette, hogy Magyarország nem kívánja végrehajtani az uniós migrációs paktumot jelenlegi formájában. Az értesülések szerint a magyar kormány nem készített nemzeti végrehajtási tervet, és nem is kíván ilyen dokumentumot benyújtani. A magyar álláspont szerint a kötelező kvóták, a pénzügyi hozzájárulások és a Brüsszel által meghatározott migrációs mechanizmusok sértik a nemzeti döntéshozatal jogát.

A belügyminiszter kifejtette, hogy Magyarország legfeljebb technikai segítségnyújtásról hajlandó tárgyalni, de arról is csak úgy, ha azt az adott migrációs nyomás alatt álló ország kéri vagy jóváhagyja.

A magyar álláspont óvatosságát több szempont is indokolja. A migrációs paktum keretében harmincezer főben meghatározott éves szétosztási keretszám bármikor megemelhető az Európai Bizottság által akkor is, ha ezzel nem ért egyet minden tagállam. Ez a lehetőség táplálja a félelmet, hogy a mostani szabályrendszer csak az első lépcső lehet egy később egyre szélesebb körű, adott esetben akár több százezer migránst szétosztó mechanizmus felé.

Nagyon sokba kerülhet az ellátás biztosítása

Az uniós migrációs paktum egyik jelentősebb következménye az lehet, hogy az új szabályok szerint az összes tagállamnak hasonló feltételeket kell biztosítania a menedékkérőknek.

Ez a gyakorlatban lakhatást, élelmezést, ruházatot, higiéniai és egészségügyi ellátást, jogi segítséget, nyelvi és integrációs képzéseket, valamint bizonyos pénzbeli támogatásokat is jelenthet. A brüsszeli logika mögött az áll, hogy ha minden tagállamban hasonló ellátási szintet biztosítanak, akkor a migránsok kevésbé akarnak majd továbbmenni a gazdagabb országok felé.

Csakhogy ez a szegényebb, közepes jövedelmű tagállamok számára súlyos költségvetési kérdést vet fel. Ha ugyanis a menedékkérelmük elbírálására váró migránsok ellátása a jobb jövedelmű országok szintjéhez igazodva valósul meg, akkor a kelet- és dél-európai országoknak olyan ellátást kell biztosítaniuk, ami a saját állampolgáraik életszínvonalához képest aránytalanul magas lehet. Brüsszel szerint a paktum erősebb külső határokat, gyorsabb döntéseket és nagyobb európai szolidaritást hoz. A szuverenista jobboldal szerint viszont a rendszer nem számolja fel az illegális migráció ösztönzőit, hanem újraosztja annak következményeit a tagállamok között.

A migrációs paktum életbe lépésével ezért újabb nagy ütközés várható Brüsszel és a szuverenitásukat védő tagállamok között. A csata már nem arról szól, hogy lesz-e közös európai migrációs rendszer. Az már megszületett. A kérdés most az, hogy a tagállamok képesek lesznek-e megőrizni saját döntési jogukat abban, kiket engednek be, kiknek nyújtanak ellátást, és milyen jövőt szánnak saját társadalmuknak.

Címlapkép: depositphotos.com