Életének 83. évében meghalt Somogyi Győző Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a nemzet művésze – közölte vasárnap a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) a hivatalos Facebook-oldalán.
Az MMA tájékoztatása szerint a neves alkotót, a testület rendes tagját a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti. Mint írták, Somogyi Győző a művészetében a magyar történelmi sorsfordulókat, a vallási és a hétköznapi életet mutatta be a képzőművészet markánsan egyéni formanyelvű, következetesen figuratív eszközeivel.
A nyomdától a papságon át a festővászonig
Somogyi Győző 1942. július 28-án született Budapesten. Középfokú tanulmányait a Képzőművészeti Gimnáziumban végezte, majd a Kossuth Nyomdában dolgozott segéd-, később szakmunkásként – itt sajátította el a sokszorosító grafikai eljárásokat.
Fiatalon a papi hivatást választotta.
A Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt, 1967-ben szentelték pappá, egy évvel később pedig egyháztörténetből doktorált. Éveken át munkáspapként és segédlelkészként tevékenykedett, miközben fizikai munkával tartotta fenn magát. Az 1970-es évek elején ismerkedett meg a szitanyomás művészetével, és 1973-tól kezdett el grafikai kiállításokat rendezni. Fordulópontot jelentett az életében, amikor 1975-ben kilépett az egyházi rendből, és szabadfoglalkozású képzőművész lett, az 1980-as évektől kezdve pedig már elsősorban a festészetre koncentrált. 1985-ben Salföldre költözött, ahol gazdálkodóként élt, emellett aktívan részt vett a Káli-medence Környezetvédő Társaság munkájában is. 1997-től volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2004-től az elnökségben is szerepet vállalt.
Művészetére nagy hatást gyakoroltak európai utazásai – különösen egy 1980-as görögországi út –, témáit pedig leginkább a természetből, a mindennapi életből, a Bibliából, valamint a hadtörténelmi eseményekből merítette.
Alkotásait hagyományos, ikonszerű, történelmi-népies stílus jellemezte, de tájképein a 20. századi irányzatok, köztük a konstruktivizmus hatása is megmutatkozott. Szenvedélyesen kutatta és rajzolta a magyar történelmi viseleteket és a népi építészetet.
Legjelentősebb, egy évtizeden át (1986–1996) készülő monumentális alkotása A magyar hősök arcképcsarnoka volt. Ebben a sorozatban 100 magyar hadtörténelmi személyiség arcképét festette meg Attila hun királytól egészen Maléter Pál ezredesig, emléket állítva a hazát védelmező hősöknek. A portrékon különös gonddal, komoly előtanulmányok alapján, aprólékosan és korhűen dolgozta ki az egyenruhákat, fegyvereket, címereket és rendjeleket.
Borítókép: Somogyi Győző – Fotó: Wikipedia