„1950, az Emberi Jogok Európai Egyezményének elfogadása óta Európában nem fordult elő, hogy köztársasági elnököt úgy mozdítsanak el hivatalából, ahogyan az Országgyűlés a jelenleg hivatalban lévő magyar köztársasági elnök elmozdítását tervezi” – mutatott rá Hack Péter. Az alkotmányjogász szerint az esemény rendkívülisége éppen ezért indokolja néhány kérdés megfogalmazását, és azok megválaszolását is, amelyeket a döntéshozóknak címezve tett fel a közösségi oldalán.
Hack Péter összesen két kérdést fogalmazott meg:
- Miben különbözik a mostani gyakorlat az elmúlt 16 év gyakorlatától?
„Az előző időszak gyakorlatának másolásából hogyan fog más eredmény létrejönni? Hogyan erősödik meg a jogállam ezen döntések után?”
- Az előző 16 évben több „független” közjogi tisztségviselő kinevezése a jogállami normák megsértésével történt. Ez a megállapítás nem igaz a köztársasági elnökre, amely tisztség esetében sem a megválasztás módjában, sem az elmozdítás módjában nem történt változás a Fidesz–KDNP-kormány alatt, tehát semmi olyan nem történt, amivel a Fidesz a korábbi szabályok változtatásával juttatta pozícióba jelöltjét, vagy „betonozta volna be”, tette volna elmozdíthatatlanná az Országgyűlés által megválasztott elnököt. A jelenlegi elnök megválasztása és elmozdításának lehetősége érdemben azonos az 1990 óta megválasztott valamennyi elnöknél érvényesített szabályokkal.
„A gyakran ismételt politikai érveken túl milyen közjogi érvet tudnak a javaslat támogatói felhozni az alkotmányos kereteken kívüli megoldás mellett?”
- Milyen közjogi garanciát tud nyújtani arra, hogy a „lex Sulyok”-nak nevezhető jogi megoldás – tehát hogy „az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik” – nem kerül alkalmazásra a jövőben akár az új köztársasági elnök elmozdítására, akár bármelyik kormánytól független közjogi tisztség betöltőjének elmozdítására?
- A „lex Sulyok” elfogadása után milyen alkotmányos garancia marad a független intézmények függetlenségének biztosítására, ha bármely független intézmény vezetőjét a 2/3-os kormányzati többség egy a „lex Sulyokkal” azonos módon elfogadott alaptörvény-módosítással bármikor elmozdíthat a hivatalából?
„Hogyan működik ezután a fékek és ellensúlyok rendszere?”
- Amennyiben jogos az a kritika, hogy a Fidesz az ellenzékkel vagy a szakmai szervezetekkel kialakított konszenzus nélkül, csak a kormánypárti elnök és a kormánypárti többség akaratából helyezett a kormánytöbbségtől független közjogi tisztségekbe kormánypártoktól „függő” személyeket,
„milyen garancia van arra, hogy a hivatalukból eltávolított „nem független” személyek helyére, úgy kerülnek új személyek, hogy ők nem fognak függeni a Tisza párti többség akaratától?”
- Mi a garancia arra, hogy a „Fidesz-bábok” helyére nem kerülnek „Tisza-bábok”?
- Milyen közjogi garancia van arra, hogy ha a kormánytöbbség nem elégedett a Hivatal elnökének munkájával, akkor egy „Lex Sulyoknak” megfelelő alaptörvény-módosítással nem távolítja el?
„Milyen garancia védi a Hivatal 6 évre megválasztandó elnökét akár egy következő 2/3-os kormánytöbbség hasonló döntésétől?”
- 7. Az NVVH-ról szóló törvényjavaslat 15. § (1) bekezdése szerint „A Hivatal elnökének és elnökhelyetteseinek személyére az Országgyűlés alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottsága tesz javaslatot a megválasztás e törvényben meghatározott feltételeinek a figyelembevételével.” A folyamatban tanácskozási joggal (tehát nem egyetértési, vagy más szóval vétójoggal) résztvevő, törvényben meg nem határozott „civil szervezetek” bevonásán kívül miben különbözik ez a jelölési és választási folyamat az Alkotmánybíróság tagjainak 2011 óta érvényes sokszor kritizált jelölési és választási módjától?
„Mitől hoz létre függetlenséget a Tisza párti többségű bizottság jelölése és a Tisza párti többségű országgyűlés döntése?”
- (Arról nem is beszélve, hogy például a legfőbb ügyésszel szemben is az a kifogás, hogy a megválasztására az ellenzék és/vagy a szakmai szervezetek bevonása nélkül került sor, az NVVH vezetőinél ez miért nem fenyegeti a „függetlenséget”?)
Hack Péter végezetül megjegyezte, amennyiben az előterjesztők és a döntést szavazatukkal meghozó képviselők ezekre a kérdésekre jó lelkiismerettel megnyugtató szakmai válaszokat tudnak adni, akkor ezeket a válaszokat a közvéleménnyel is fontos lenne megismertetni.
„A válaszoknak szakmailag védhető közjogi garanciákat kell tartalmazni, ellenkező esetben ma még nehezen felmérhető történelmi felelősséget vállalnak a döntéshozók”
– vélekedett a szakember.
Címlapkép: Hack Péter – Fotó: index.hu