Amikor Tarr Zoltán a hét elején leváltotta Schmidt Máriát – a múzeumot a 2002-es alapítás óta vezető főigazgatót –, bezáratta a Terror Házát, és intézményi átvilágítást rendelt el, egyértelmű hatalmi üzenetet fogalmazott meg – mondta ifj. Lomnici Zoltán, a CÖF-CÖKA elnöke. Az alkotmányjogász szerint azonban ez kemény társadalmi ellenállásba ütközött, a Terror Háza bezárásával kapcsolatos politikai szándék világos maradt.
A Tisza Párt kísérlete a magyar emlékezetpolitika kisajátítására vasárnap délután kemény társadalmi ellenállásba ütközött – közölte a Magyar Nemzet kérdésére ifj. Lomnici Zoltán. Az elemző szerint amikor Tarr Zoltán a hét elején leváltotta Schmidt Máriát – a múzeumot a 2002-es alapítás óta vezető főigazgatót –, bezáratta az intézményt, és intézményi átvilágítást rendelt el, egyértelmű hatalmi üzenetet fogalmazott meg: ezentúl ők kívánják diktálni, milyen történelmi narratíva jelenhet meg a Terror Háza falai között. Bár a széles körű felháborodás hatására gyors meghátrálás következett – keddi újranyitást, egy ingyenes hetet és a kiállítás érintetlenségét ígérve –, Lomnici szerint a politikai szándék világos maradt.
Az elemző szerint Bayer Zsolt, Bencsik András, Huth Gergely, Menczer Tamás, Nagy Feró és a többi szervező, valamint a résztvevők tömegei ma délután egyértelművé tették: a Terror Háza a magyar nemzet elidegeníthetetlen tulajdona.
„A jobboldali közösség nem vár az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő, 70. évfordulójáig. Már most, október 23-a előtt kinyilvánították: a Tisza Párt nem formálhatja át önkényesen sem a forradalom emlékét, sem az áldozatok iránti tiszteletadást, sem pedig a magyar identitás alappilléreit”
– vélekedett Lomnici.
Szerinte azért van szükség a Terror Háza Múzeum melletti határozott kiállásra, mert a Tisza Párt a nemzeti emlékezet mesterséges átírására törekszik. Emlékeztetett, a budapesti Andrássy út 60. szám alatti épület sötét történelmi szimbólum: 1944 telén, a Szálasi-rezsim idején a Nyilaskeresztes Párt központja, a hírhedt „Hűség Háza” volt, majd 1945 és 1956 között a kommunista államvédelem (előbb a PRO, az ÁVO, végül a Péter Gábor vezette ÁVH) rendezte be itt a rettegés központját. Egyetlen épület, amely két totalitárius terrornak adott otthont.
Két diktatúrát zártunk össze e ház falai között
Lomnici Zoltán emlékeztetett a múzeum 2002-es megnyitására. Mint mondta, Orbán Viktor akkor arról beszélt, hogy két diktatúrát zártunk össze e ház falai között. Más tőről fakadnak ugyan, de jól megférnek egymás mellett. Ez nem a véletlen műve. Mindkét diktatúra idegen hadseregek támogatása nélkül a hatalmat sem elnyerni, sem megtartani nem lett volna képes.
Lomnici szerint a tüntetők olvasatában ez a markáns, a nemzetiszocialista és a kommunista rémtetteket egyenrangúként kezelő történelmi koncepció szálka mind a brüsszeli fősodor, mind a Tisza Párt szemében.
„Ebben az épületben ugyanis a történelem tapintható: megmaradtak a pincerendszer sötét zárkái, a vallatószobák, az áldozatok névsora, és az úgynevezett „Átöltöző” terem, amely egy hátborzongató történelmi ténnyel szembesít: a nyilas pribékek jelentős része 1945 után egyszerűen átöltözött az ÁVH egyenruhájába, és folytatta a kegyetlenkedést. Itt az elkövetőknek nevük, a kommunista terrornak pedig arca van”
– mondta az alkotmányjogász. Szerinte a tiltakozás azért lángolt fel, mert a bejelentett „szakmai felülvizsgálat” – a tüntetők szerint – valójában politikai tisztogatás, amely a két diktatúra párhuzamát, az ÁVH bűneinek nevén nevezését és a Schmidt Mária által felépített több évtizedes intézményi életművet vette célba. Lomnici kijelentette:
Orbán Viktor rávilágított, a szabadságot soha nem adják ingyen. Vasárnap azok az emberek álltak az épület előtt, akik még pontosan tudják, milyen hatalmas véráldozatot követelt annak kivívása.
A Terror Háza megnevezi a tetteseket és az áldozatokat
Lomnici Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy a Terror Háza nem csupán egy múzeum; a polgári Magyarország „lelki alkotmányának” fizikai megtestesülése. Itt nem „értelmezik” a múltat. Itt megnevezik a tetteseket és az áldozatokat. 2002-es átadásakor a nemzet szimbolikusan itt zárta le a totalitárius eszmék uralta, beteg, nagyképű és keserves XX. századot.
Az épületet körbeölelő fekete pengefal – a miniszterelnök egykori szavaival élve – a múlt és a jövő közötti fal lett. Ami a falakon belül található, az végérvényesen elzárt, sötét múlttá vált; ami viszont kint maradt, az maga a szabad magyar jövő.
Az alkotmányjogász úgy véli, pontosan e szimbolikus ereje miatt áll a támadások kereszttüzében a születése óta. A 2002-es kormányváltást követően a posztkommunista baloldal próbálta marginalizálni az intézményt.
A vasárnapi tüntetés narratívája szerint napjainkban a Tisza Párt próbálkozik ugyanezzel – ezúttal „brüsszeli nyelvezettel”, a „szakmai rend” és az átvilágítás jelszavai mögé bújva.
„A felszín alatt zajló vita tétje azonban 24 éve változatlan: ki birtokolja és formálja Magyarország történelmi emlékezetét?”
– mutatott rá. Kijelentette, a Terror Háza koncepciójának átrendezése a rendszerváltás utáni nemzeti emlékezetpolitika egyik legfontosabb sarokkövének felszámolását jelentené. – Fennáll a veszélye, hogy a nácizmus és a kommunizmus bűneit egyenlő vagy legalább kiegyensúlyozott mércével mérő történelmi párhuzam eltűnne – vélekedett. A sajátos magyar áldozati tapasztalat helyét egy felülről erőltetett, kiegyensúlyozatlan történelemszemlélethez igazodó „közös európai narratíva” venné át, amely a kommunizmus bűneit előszeretettel relativizálja.
„Ebben az új keretrendszerben az 1956-os, vérbe fojtott szabadságharc csupán egy szelíd évfordulóvá fakulna, a kommunizmus egy történelmi korszakká, az iparosított terror pedig egyszerű, letűnt örökséggé szelídülne”
– jelentette ki. Hozzátette, vasárnap délután a demonstráló tömeg egyetlen, határozott üzenetet fogalmazott meg a politikai térben: a kapu a történelem átírói előtt zárva marad. A Ház küldetése változatlan: mementóként állva továbbra is megvédi a nemzetet a múlt visszatérő, sötét árnyékától.
„Megfogadtam, hogy soha nem hallgatok, amikor és ahol emberek szenvedést és megaláztatást szenvednek. Mindig állást kell foglalni. A semlegesség az elnyomót segíti, soha nem az áldozatot. A csend a kínzót bátorítja, soha nem a megkínzottat”
– idézte Lomnici Eli Wieselt. Mint mondta, ezt a Tisza Párt által épített autoriter rezsim torzlelkű kultúrapolitikusainak ajánlja.
Címlapkép: A rendezvényen Bayer Zsolt publicista is felszólalt – Fotó: Civilek.info