A legfőbb bírói szerv gyakorlata a gyülekezési joggal összefüggésben nemcsak helyes és következetes, hanem egyúttal a nemzetközi jog szabályrendszerébe is illeszkedik. S bár a Pride-demonstráció ügyében született, 2025. március 25-i döntés félreértéseket szült a nyilvánosságban az alapjog gyakorlásának kereteit és korlátait illetően, azonban a március 31-én meghozott határozatával a Kúria egyértelműen és általános jelleggel tisztázta a közjogi helyzetet a jövőre nézve.
Az ENSZ Közgyűlésén 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 21. cikke rögzíti, hogy a gyülekezési jog gyakorlását törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek.
A nemzetközi dokumentum 5. cikke emellett azt is deklarálja, hogy az Egyezségokmány egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az jogot adna bármely államnak, csoportnak vagy személynek olyan tevékenység kifejtésére, vagy olyan cselekedetre, amely az Egyezségokmányban elismert jogok és szabadságok megsemmisítésére, vagy azoknak az Egyezségokmányban meghatározottnál nagyobb mértékben való korlátozására irányul.
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Emberi Jogok Európai Egyezménye [EJEE] 11. cikke szintén lefekteti, hogy a békés célú gyülekezés jogát törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Mindemellett az EJEE 17. cikke a joggal való visszaélés tilalmának körében előírja, miszerint az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul.
A gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény [Gytv.] amellett, hogy az Alaptörvénnyel összhangban deklarálja a békés gyülekezés mindenkit megillető alapjogát, a fentiek szellemében annak korlátait is megállapítja.
A törvény 13. § (1) bekezdése értelmében a gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme az (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható.
Az említett szakasz (3) bekezdése rögzíti, hogy a közrendet veszélyezteti különösen, ha a felhívás, illetve a gyűlés a közlekedés rendjének sérelmével jár. Míg a (4) bekezdés szerint mások jogainak és szabadságának sérelmét jelenti többek között, ha a felhívás, illetve a gyűlés alkalmas mások szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogának korlátozására.
Ha a gyülekezési hatóság a fentiek alapján a gyűlés megtartását nem tiltja meg, de a közbiztonság, a közrend, vagy mások jogainak és szabadságának védelme miatt ez szükséges, a szervező számára határozatban írja elő a gyűlés megtartásának feltételeit.
A Kúria, mint a gyülekezési joggal kapcsolatos eljárásokban első és végső fokon eljáró bírósági szerv, a fenti nemzetközi jogi előírásoknak és hazai normáknak megfelelő, következetes és helyes gyakorlatot folytat a gyülekezési jog gyakorlása, valamint annak kereteinek és korlátainak megítélése kapcsán.
A Kgyk.IV.39.041/2023/3. számú határozatában a testület éppen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének értelmezése során állapította meg, hogy a hatályos magyar jogszabályokkal kihirdetett nemzetközi emberi jogi dokumentumokban is általánosan elismert jogelv, miszerint
az alapjogok garantálása senkit sem jogosít fel olyan cselekvésre, amely e jogokkal való élés ellehetetlenítésére irányul. Így a gyülekezési jog gyakorlása sem irányulhat mások jogainak és szabadságának ellehetetlenítésére.
A döntés elvi tartalma szerint a gyülekezési hatóság eljárása során nem csak a bejelentés tartalmát, hanem az egyeztetést követően rendelkezésre álló információkat is értékeli, és ha azok alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme enyhébb korlátozással nem biztosítható, a gyűlés megtartását megtiltó határozatot hoz.
A Kgyk.VII.39.120/2023/8. számú határozatában a Kúria a Gytv. 13. §-át értelmezte, és ennek kapcsán kimondta, hogy az említett szakasz (1) bekezdésében írt „megalapozottan feltehető” kifejezés arra utal, hogy a közrend vagy a közbiztonság közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélye, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelme a rendelkezésre álló adatokból, tényekből, ténybeli körülményekből előre látható, várható, gyanítható, vagyis valószínű.
A gyülekezési hatóságnak a törvény szerint az egyeztetést követően rendelkezésre álló – tényekkel alátámasztható – információkból kell levonni a jövőre vonatkozó, valószínűséget megalapozó következtetését, és amennyiben a közbiztonság vagy a közrend közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélyét állapítja meg, alkalmaznia kell a Gytv.-ben rögzített megtiltás vagy a korlátozás jogkövetkezményét.
A testület Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú határozata a gyülekezés helyszínének megválasztása kapcsán tartalmaz hiánypótló megállapításokat. E döntésében a Kúria kifejtette, hogy bár az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság gyakorlata is alátámasztja, miszerint
a gyülekezési szabadság a gyülekezés helyszínéül szolgáló terület megválasztására is kiterjed, ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyszín és az időpont (időtartam) választásának joga feltétlen vagy korlátlan lenne, ellenkezőleg, az az Alaptörvény I. cikkében foglalt, az alapjogok korlátozására vonatkozó feltételek szerint korlátozható.
Előbbiekkel összefüggésben a testület kifejtette, hogy a gyülekezési jog gyakorlása adott esetben együtt járhat mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek, azonban agyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza. Ebből kifolyólag, jóllehet, a forgalom lassítása vagy akadályozása együtt járhat a bejelentett gyűlés megtartásával, amit a közlekedők tűrni kötelesek, ugyanakkor a gyűlés célja nem lehet kifejezetten és közvetlenül a forgalom lassítása vagy akadályozása. Utóbbi esetben ugyanis a gyűlés megtartásának ez a következménye fölébe kerekedne a gyülekezési jog kommunikációs jellegének, ami pedig már kilépne a szükségesség-arányosság keretei közül, amelyre a Gytv. épül.
Végül, de nem utolsósorban, bár a Kúria Pride-demonstráció ügyében hozott, 2025. március 25-i döntése félreértéseket szült a nyilvánosságban az alapjog gyakorlásának kereteit és korlátait illetően, azonban a testület a március 31-i, Kgyk.IV.39.041/2025/6. számú határozata egyértelműen és általános jelleggel tisztázta a jövőre nézve a közjogi helyzetet.
Az ügy előzménye, hogy Hadházy Ákos és a Momentum – ugyancsak a Pride-felvonulás melletti kiállás jegyében – 2025. április 01. napjára, 17.00 – 21.00 óra közötti időpontra, ún. statikus gyűlést jelentett be a gyülekezési hatóságnál az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez. A hatóság előzetes értékelésében megállapította, hogy a lezárás 30-32 ezer járműegység, valamint mintegy 600 menetrendszerinti autóbuszjárat, és 40-42 ezer utas közlekedését akadályozta volna, éppen ezért a gyűlés megtartását korlátozta, amit a szervezők vitattak.
A legfőbb bírói szerv döntésében – megismételve aKgyk.IV.39.041/2023/3. számú határozatban, illetve a Kgyk.VII.39.073/2023/3. számú határozatban foglaltakat – kifejtette, hogy a Gytv.
az alapvető jogok legkisebb mértékű korlátozásának értékében egy többlépcsős korlátozási rendszert állított fel.
Ennek során a gyülekezési hatóságnak azt kell először megvizsgálnia, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti-e, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár-e. Ha erre a válasz igenlő, a hatóságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme biztosítható-e azzal, hogy a szervező számára határozatban előírja a gyűlés megtartásának feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a megtiltásnál enyhébb korlátozás rendeltetése az, hogy – éppen a békés gyülekezéshez való jog gyakorlásának biztosítása érdekében – a bejelentett gyűlés által okozott szükségtelen és aránytalan mértékű korlátozás aránytalanságát vagy szükségtelenségét a lehetőséghez képest kiküszöbölje.
E körben a Varga Zs. András által vezetett legfőbb bírói fórum emellett ismételten hangsúlyozta, hogy mivel a gyülekezési jog gyakorlásának célja az Alaptörvény IX. cikke által külön is védett szabad véleménynyilvánítás, ezért az akár annak különös formájaként is leírható, így
annak nem lehet elsődleges vagy túlnyomó célja a közlekedés rendjének sérelme, illetve egy adott területen való közlekedés ellehetetlenítése, az ugyanis a Kúria gyakorlata szerint kívül esne a gyülekezési szabadság által védett körön.
Továbbá rámutatott arra is, hogy amíg a régi gyülekezési törvény értelmében a gyűlést a rendőrség akkor tilthatta meg, ha a közlekedés más útvonalon nem volt biztosítható, addig a Gytv. 13. § (1) és (3) bekezdése a közrend részét képező közlekedés rendjének szükségtelen és aránytalan sérelmét határozza meg megtiltási okként, annak megállapításának tehát nem feltétele, hogy a gyűlés a (közúti) közlekedést ellehetetlenítse.
Forrás: Alaptörvényblog
Címlapkép: A gyülekezési jogról szóló törvény módosításának visszavonásáért tartott, Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő által szervezett demonstráció résztvevői a Szabadság hídon 2025. április 1-jén.
MTI/Koszticsák Szilárd
