Érdekes fordulatot vettek Kapitány István fogyasztással kapcsolatos céljai az utóbbi időszakban. Míg a Shellnél töltött 37 évében az eladások növekedéséért dolgozott, ma már gazdasági és energetikai miniszterként arról beszél a magyaroknak, hogy egy kis kényelmetlenségért cserébe milyen sok energiát lehet megtakarítani. A két világ között látszólag óriási a különbség, éppen ezért érdemes megnézni, mi köti mégis össze azokat. A kulcs a rezsicsökkentés.
Határozott, de joviális miniszter köszönti a tisztelt lakosságot egy videóüzenetben az ország történetének legjelentősebb energiakrízise közepette. Arról beszél, hogy „együtt megcsináltuk”, sikerült annyi áramot megtakarítani a legkritikusabb esti órákban, hogy ennek köszönhetően stabil maradt a villamosenergia-rendszer. Majd azt fejtegeti, hogy na látjuk, csak egy picit kellett visszavenni a kényelemből, máris milyen hatalmas eredményt lehetett elérni. Kapitány Istvánnak a fogyasztókhoz intézett mondatai most egészen másról szólnak, mint karrierjének elmúlt évtizedeiben – írja a Magyar Nemzet.
Szén-dioxid-tonnák
A gazdasági és energetikai miniszter szakmai háttere a választási kampány alatt a legtöbb magyar számára ismertté vált: a világ egyik vezető olajipari vállalatánál, a Shellnél futott be nemzetközi karriert. 2024-ben, 37 év után távozott a vállalat mobility-, vagyis mobilitási és kiskereskedelmi üzletágának globális vezérigazgató-helyettesi posztjáról, amelyet tíz évig töltött be. A Shell márkát pedig kétségkívül mindenki ismeri.
A vállalat évtizedeken keresztül meghatározó szereplő volt abban, hogy a közlekedés mellett a világ szinte minden más szeglete is a szénhidrogénekre épüljön – tudván, hogy az olaj- és gázipar a globális üvegházgáz-kibocsátás egyik jelentős forrása, valamint az ipari és környezetszennyezések jelentős részéért is felel.
Ebben a rendszerben Kapitány István közvetlenül a fogyasztókat és a közlekedést kapcsolta össze az energiával.
Érdemes egy pillantást vetni a Shell környezeti lábnyomára. A cég 2024-ben 58 millió tonna szén-dioxid-egyenértéknyi közvetlen és az általa vásárolt energiához kapcsolódó, úgynevezett Scope 1 és 2 kibocsátást jelentett, ám ez csak a történet egyik fele. A Shell által értékesített energiahordozók felhasználásához kapcsolódó Scope 3 kibocsátás ugyanis 2024-ben 1,084 milliárd tonna szén-dioxid-egyenérték volt, ebből az eladott olajtermékek elégetése önmagában 491 millió tonnát tett ki. Ez a teljes kibocsátás a globális karbonemisszió két százalékát teszi ki.
A vállalat saját jelentése szerint is az értékesített energiatermékek felhasználásából származó kibocsátás a Shell közvetett kibocsátásainak legnagyobb összetevője. Vagyis bár a Shell saját működésének kibocsátását évről évre igyekszik mérsékelni, az üzleti tevékenységéhez kapcsolódó környezeti teher döntő része éppen abból fakad, amit elad. Az olajból, gázból és más energiahordozókból, amelyeket végül az ügyfelek elégetnek.
Nem csak energiát adott el
A Shell 2023-as éves jelentése szerint a mobility üzletág akkor már több mint 47 ezer Shell-márkás benzinkúton, több mint 80 piacon működött, és naponta mintegy 33 millió kiskereskedelmi ügyfelet szolgált ki. Az üzletág feladata ráadásul nem merült ki az üzemanyag értékesítésében: a Shell tudatosan bővítette a kutakhoz kapcsolódó üzleteket, az étel- és italértékesítést, az autómosást, a kenőanyagok és az elektromosautó-töltés értékesítését is – ez a berendezkedés persze a többi olajvállalatnál is megfigyelhető. Kapitány a koronavírus-járvány idején arról számolt be egy LinkedIn-posztban, hogy a nem üzemanyag jellegű termékekből az egy vásárlóra jutó költés 30–35 százalékkal nőtt a Shellnél.
A vállalat az elektromos meghajtás felé is fordult, de természetesen az üzleti szempontok meghatározók maradtak. A Shell a kormány által mostanában gyakran ekézett kínai BYD-val is kötött együttműködési megállapodást még 2023-ban, azzal a céllal, hogy minél több elektromos autó tölthessen az olajvállalat hálózatánál.
Kapitány István sikeres vezetőnek számított abban a világban, amelyben minél több autóst kellett a vállalathoz csalogatni, hogy minél több szolgáltatást vegyenek igénybe, így a cég minél nagyobb részt szerezzen meg a közlekedéshez kapcsolódó fogyasztásból.
A Shell saját kommunikációja is jól mutatja ezt a szemléletet. A Shell mobility-üzletág az elmúlt években több nagy, növekedési fókuszú piacra is belépett vagy jelentősen bővítette jelenlétét: ilyen volt például Kína, India, valamint Dél- és Latin-Amerika, különösen Brazília és Mexikó. Ezekről a terjeszkedésekről Kapitány István gyakran úgy beszélt, hogy a Shell „millió új ügyfélhez” juttatja el szolgáltatásait, hangsúlyozva a kiskereskedelmi jelenlét bővítésének jelentőségét.
Elkezdődött a kondicionálás
Ma már a magyar gazdaság- és energiapolitikát irányító miniszterként dolgozik Kapitány István. Éppen ezért nem érdektelen, milyen vállalati gondolkodásmódot sajátított el abban a csaknem négy évtizedben, amelyet a Shellnél töltött.
Ez a hozzáállás pedig szöges ellentétben áll a takarékoskodásról szóló megszólalásaival, amelyek mindezek ismeretében legalábbis disszonánsan hangzanak.
De sejthető, mi lehet az ellentét feloldása. Amikor a miniszter arról beszél, hogy a lakosságnak az energiakrízis esti óráiban valójában csak egy kicsit kell visszafognia a kényelméből, mintha egy másik, hosszabb távú üzenet is formálódna:
az energiából ezentúl nem feltétlenül annyit fogyasztunk, amennyit szeretnénk, hanem amennyit a rendszer (és később a pénztárcánk) megenged.
Ennek egyik eszköze az okosmérők tömeges elterjesztése. A kormány már több száz milliárd forintos uniós forrást nyitott meg a villamosenergia-hálózat fejlesztésére, ezen belül okosmérők telepítésére is, amelyek éppen a fogyasztás nyomon követését és tudatosabb időzítését szolgálják. A Tisza hivatalosan a rezsicsökkentés megtartását és szociális alapú kiterjesztését ígérte. Ám a fogyasztás visszafogása, illetve időzítése lassan összekapcsolódik az árral, onnan pedig már csak egy lépés a hatósági árak kivezetése.