Erős importnyomás, zuhanó tejárak és szűkülő árrések nehezítik a magyar tejtermelők helyzetét, miközben a hazai nyerstej több mint ötöde továbbra is feldolgozatlanul hagyja el az országot. A K&H elemzése szerint a kiutat a termelés hatékonyságának javítása mellett a hazai feldolgozás erősítése jelentheti, a Tej Terméktanács szerint azonban a jelenlegi piaci helyzetben egyre több gazdaság tartalékai fogynak el. A problémát tovább súlyosbítja a német és más uniós tejtermékek beáramlása, különösen a sajtpiacon.
Komoly feszültségek alakultak ki a magyar tejágazatban, miközben a termelés mennyisége alapvetően stabil. A problémát elsősorban az európai tejpiaci többlet, a tejtermékek iránti exportlehetőségek szűkülése, az erősödő import és a hazai feldolgozóipar nehézségei okozzák – áll a K&H Bank elemzésében. A tejtermelők számára különösen fájdalmas, hogy a felvásárlási árak egyre távolabb kerültek a gazdaságok költségszintjétől. A K&H szerint a tejtermelés önköltsége jelenleg 170–190 forint körül alakul kilogrammonként, miközben a piaci árak jelentősen ez alatt vannak. A gazdálkodók így sok esetben veszteségesen kénytelenek működni.
A helyzetet a Tej Terméktanács adatai is jól érzékeltetik. Istvánfalvi Miklós tejtermelő társelnök a Világgazdaságnak pár hete arról beszélt, hogy míg a hazai nyerstej átlagára tavaly kilogrammonként mintegy 200 forint volt, addig idén júniusra 129 forintra zuhant. Egyetlen év alatt tehát több mint 70 forinttal lett alacsonyabb az átlagár.
Az európai trend sem kedvez a magyar gazdáknak. Az EU-27 átlagos tejára tavaly szeptemberben még 53,4 eurocent volt kilogrammonként, idén júniusra azonban az Európai Bizottság becslése szerint 42,34 eurocentre csökkent. A magyar ár ennél is alacsonyabb, mintegy 37,81 eurocent volt.
Csaknem minden ötödik liter tej külföldre megy
A magyar tejágazat egyik régi problémája, hogy jelentős mennyiségű alapanyag hagyja el az országot feldolgozatlanul. Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint a hazai nyerstej több mint 20 százaléka, éves szinten mintegy 380 ezer tonna kerül külföldre. Ez önmagában még nem lenne feltétlenül probléma, egy túltermeléses európai piacon azonban komoly kockázatot jelent. A külföldre értékesített nyers tej jellemzően alacsonyabb hozzáadott értéket képvisel, miközben Magyarországra nagy mennyiségben érkeznek kész tejtermékek.
Vagyis az ország részben alapanyagot exportál, miközben magasabb hozzáadott értékű termékeket importál.
A rendszer különösen sérülékennyé válik akkor, amikor Európában tejfelesleg alakul ki. A német, lengyel, cseh vagy szlovák termelők és feldolgozók nagyobb méretükből és kedvezőbb költségszerkezetükből adódóan sok esetben olcsóbban tudják piacra vinni termékeiket. A magyar feldolgozók így egyszerre kerülnek nyomás alá az alapanyag ára és az import késztermékek ára miatt.
A sajtpiac lett a válság egyik legnagyobb vesztese
A probléma különösen látványosan jelentkezik a sajtnál. A Világgazdaság által idézett adatok szerint három év alatt mintegy 30 százalékkal nőtt a magyar sajtimport.
A legnagyobb nyomást a német félkemény sajtok jelentik. A Gouda és az Edami német nagykereskedelmi ára kilogrammonként mintegy 3,4 euró, miközben a hazai trappista sajtok átlagos feldolgozói átadási ára az AKI PÁIR adatai szerint 1900–2000 forint körül alakul, ami a jelenlegi árfolyamon hozzávetőleg 5,5 eurónak felel meg. Ekkora árkülönbséget a hazai feldolgozók nagyon nehezen tudnak ellensúlyozni.
„Nincs az a hazaszeretet és nincs az a marketing, amely ellensúlyozni tudna ekkora árkülönbséget” – fogalmazott Istvánfalvi Miklós.
A legfrissebb öthavi adatok alapján a savanyított tejtermékek, a vaj, a sajt és a túró behozatala is jelentősen nőtt, ezen belül különösen a Gouda és az Edami importja emelkedett. A dobozos tej behozatala ugyanakkor mintegy 8 százalékkal csökkent.
A hazai feldolgozás lehet a kitörési pont
A K&H elemzése szerint a jelenlegi helyzetben egyre sürgetőbbé válik, hogy a Magyarországon megtermelt tejből minél nagyobb arányban készüljenek magasabb hozzáadott értékű termékek. Harcz Zoltán szerint ehhez olyan feldolgozó- és tárolókapacitásokra lenne szükség, amelyek képesek tompítani a tejpiac ciklikusságát. Ilyen beruházás lehet például a tejporgyártás vagy a hosszabb érlelésű sajtok előállításának fejlesztése.
A tejpor különösen alkalmas lehet arra, hogy a termelési csúcsok idején jelentkező felesleget kivonják a frisspiacról, míg a hosszabb érlelésű sajtok magasabb hozzáadott értéket teremthetnek. Ezzel csökkenthető lenne az a kiszolgáltatottság is, amely abból fakad, hogy a magyar termelők jelentős mennyiségű nyerstejet kénytelenek külföldön értékesíteni.
A feldolgozókapacitás fejlesztése azonban éppen akkor kerülhet veszélybe, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A jelenlegi alacsony felvásárlási árak miatt ugyanis a gazdaságok likviditása romlik, a korábban felhalmozott tartalékok sok helyen elfogytak, így a termelők elsődleges célja már nem a fejlesztés, hanem a túlélés.
A klímaváltozás és a munkaerőhiány is nehezíti a helyzetet
A tejágazat problémái nem merülnek ki az árakban és az importban. A termelőknek egyre komolyabb alkalmazkodási kényszerrel kell szembenézniük az időjárás miatt is. A K&H szerint a nyári rendkívüli hőség egyes időszakokban 4–6 százalékkal is visszavetheti a tej mennyiségét és ronthatja annak beltartalmi mutatóit. A korszerű istállóhűtés és szellőztetés ezért már nem egyszerűen kényelmi beruházás, hanem a termelés biztonságának egyik feltétele.
Hasonlóan komoly gond a munkaerőhiány. Az automatizált fejési, takarmányozási és klímaszabályozási rendszerek mérsékelhetik az élőmunkaigényt, ugyanakkor ezek a fejlesztések jelentős tőkét igényelnek. Éppen akkor kellene tehát beruházni, amikor a gazdaságok pénzügyi mozgástere a legszűkebb.
Mivel segítette az előző kormány a tejtermelőket?
A leköszönt Fidesz-kormány az elmúlt években több csatornán keresztül próbálta mérsékelni a tejtermelők terheit. Az egyik legfontosabb eszköz a termeléshez kötött tejhasznútehén-támogatás, amely közvetlen jövedelemkiegészítést jelent az állattartóknak. 2025 februárjában például a 2024-es kérelmekhez kapcsolódó végkifizetés első körében mintegy 2900 állattartó összesen 1,2 milliárd forinthoz jutott.
A támogatási rendszer mellett az előző kormány a kifizetések gyorsításával is igyekezett javítani a gazdálkodók likviditását. 2024 végén az agrártámogatásokból több mint 382 milliárd forint jutott el a gazdákhoz, az előleg- és részletfizetések célja pedig az volt, hogy a nehéz piaci környezetben hamarabb rendelkezésre álljon a működéshez szükséges forrás.
A tejágazat számára emellett fejlesztési támogatások is rendelkezésre álltak. 2024-ben például egy 42,5 milliárd forintos keretű program keretében a tejtermelők többletköltségeinek kompenzálását és a technológiai fejlesztéseket támogatták.
A segítség a tejpiaci válság elmélyülésével később célzottabbá vált: 2025 végén a kormány közlése szerint az ősz kezdete óta több mint 32 milliárd forint célzott támogatás érkezett az ágazat szereplőihez, ezen belül a termeléshez kötött tejhasznútehén-támogatás két ütemben több mint 23 milliárd forintot tett ki.
A pénzügyi segítség önmagában kevés lehet
A támogatások ugyan enyhíthetik a gazdaságok likviditási problémáit, de a K&H elemzése szerint hosszabb távon nem helyettesíthetik a szerkezeti alkalmazkodást. A tejágazat jövője szempontjából ezért egyszerre lenne szükség hatékonyabb termelésre, korszerűbb istállókra, automatizációra és erősebb hazai feldolgozóiparra. Különösen fontos lehet az olyan termékek arányának növelése, amelyek magasabb hozzáadott értéket képviselnek és hosszabb ideig tárolhatók.
A mostani válság ugyanis nem pusztán egy kedvezőtlen árhullám következménye. Az európai túltermelés, az exportpiacok szűkülése, az import erősödése, a forint árfolyama, az időjárási szélsőségek és a hazai feldolgozókapacitások korlátai egyszerre nehezítik a magyar termelők helyzetét.
A tejpiac ciklikussága miatt ugyanakkor a Tej Terméktanács szerint hosszabb távon ismét kedvezőbb időszak jöhet. Addig azonban az ágazatnak át kell vészelnie a jelenlegi mélypontot – és éppen ebben lehet döntő szerepe annak, hogy a korábbi támogatások mellett sikerül-e olyan beruházásokat megvalósítani, amelyek nemcsak a következő válságot, hanem a tejpiac tartósan megváltozott versenyfeltételeit is kezelni képesek.
Borítókép: Pexels