A kollektív megbélyegzéssel bűntudatot akarnak kelteni azokban, akik a Fideszt támogatták.

Némi önkritikát kell gyakorolnunk, mert nem gondoltuk volna, hogy Magyar Péternek és bandájának a rendszerváltozásról szóló handabandázása több mint üres szólam. Ami most zajlik, az tényleg rendszerváltás, pontosabban rendszervisszaváltás. Maga a folyamat, a demokratikus felhatalmazásra hivatkozó, legitimnek látszó jogalkotásba burkolt diktatúraépítés, kísértetiesen hasonlít az 1945-től 1949-ig terjedő időszakra – mondta a Demokratának Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke. A volt házelnökkel a választási vereség okairól, a Tisza-féle hisztériakeltés veszélyeiről és a Fidesz előtt álló legnagyobb kihívásról is beszélgettek.

– Június végén Bayer Zsolt műsorában úgy fogalmazott az országban tapasztható helyzetről, hogy egy önkényuralom struktúrái bontakoznak ki. Azóta a Tisza-többség megszavazta az alkotmánymódosítást, vagyis talán még közelebb kerültünk az önkényuralomhoz…

– Különös tekintettel arra, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök úr, akit teljesen jogszerű és korrekt módon választott meg a legitim felhatalmazással élő előző Országgyűlés, és aki semmilyen törvénysértést nem követett el, ami bármilyen formában történő visszahívását indokolná; nem utolsósorban pedig egy tisztességes, hazáját szerető ember, aki az Alkotmánybíróság elnökeként is bizonyította az alkalmasságát, már nincs a hivatalában, ezért tulajdonképpen az önkény intézményesítésének első lépése valóban meg is történt. Miután ugyanezzel az alkotmánymódosítással eltiltották az ellenzék szereplőinek jelentős részét a további közéleti szerepvállalástól, pontosabban attól a lehetőségtől, hogy az emberek szavazhassanak rájuk, ezért azt gondolom, ez a folyamat végig fog menni. Fel fog állni az ÁVH, a vagyonvisszaszerzésinek nevezett hivatal, és meg fognak tenni minden olyan lépést, amire ebben az országban utoljára a kommunisták alatt volt példa. Némi önkritikát kell gyakorolnunk, mert nem gondoltuk volna, hogy Magyar Péternek és bandájának a rendszerváltozásról szóló handabandázása több mint üres szólam. Ami most zajlik, az tényleg rendszerváltás, pontosabban rendszervisszaváltás. Maga a folyamat, a demokratikus felhatalmazásra hivatkozó, legitimnek látszó jogalkotásba burkolt diktatúraépítés, kísértetiesen hasonlít az 1945-től 1949-ig terjedő időszakra. Akkor ehhez a kommunistáknak a szovjet katonai megszállással a hátuk mögött is kellett szűk három esztendő, hogy aztán a történeti alkotmányosság ezeréves korszakát jóvátehetetlenül megszakítva, egy úgynevezett írott alkotmánnyal világos cezúrát is húzzanak a népképviselet és a proletárdiktatúra közé. Úgy tűnik, hogy Magyar Péterék a nyugati, brüsszeli támogatással ennél rövidebb határidőt szabtak maguknak.

– Érdekes volt Magyar Péternek az a kijelentése, hogy a CDU–CSU is támogatja az alkotmánymódosítást, illetve Sulyok Tamás eltávolítását. Ezzel elszólta volna magát, hogy itt valójában helytartói szerepről van szó?

– Pontosan, ahogy Rákosi is csak „Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa” lehetett, úgy Magyar Péter is csak egy ócska helytartó lesz. Legalábbis addig, ameddig az urai le nem váltják a pozíciójáról, ha már terhessé válik számukra.

– Említette a vagyonvisszaszerzési hivatalt. Magyar Péter bejelentette a Tisztítótűz műveletet is, mindegyiknek van egy kicsit félelemkeltő hangzása, nem beszélve a fideszesek hónapok óta tapasztalható kollektív megbélyegzéséről. Mégis, a társadalom egy része tapsol ennek.

– A kollektív megbélyegzésről már korábban is elmondtam, hogy engem a történelmi példák közül leginkább a zsidók megbélyegzésére emlékeztet. Hiszen akkor pusztán a valahova való tartozás elegendő volt ahhoz, hogy valakit egy történelmileg bűnösnek bélyegzett embercsoport tagjaként megfosszanak a méltóságától, vagyonától, aztán később az életétől is. Egészen elképesztő és szomorú, amit látunk. A Tisza színre lépése óta zajlik a „mocskos Fidesz”-ezés, az internet kloákáiból ömlik a gyalázkodás és a verbális megalázás, a fenyegetés, a lincshangulat keltése. Nemcsak a Fidesz képviselőivel, vezetőivel, hanem a párt egyszerű híveivel, választóival, sőt azokkal szemben is, akiknek csak annyi a bűnük, hogy állami alkalmazottként tették a kötelességüket, vagy vállalkozóként éltek a pályázati lehetőségekkel. Ez a fajta hisztériakeltés tényleg a legsötétebb időket idézi, és roppant veszélyes, mert könnyen kicsúszhat azok ellenőrzése alól, akik kiengedték a szellemet a palackból. Azt látom, hogy a kollektív megbélyegzéssel bűntudatot szeretnének kelteni azokban az emberekben, akik tizenhat éven keresztül a Fideszt támogatták. Visszamenőleg eltörölnék azt a számtalan eredményt, vívmányt, ami a Fidesz, vagyis Orbán Viktor kormányának a nevéhez fűződik. Elfeledkezve arról a nem jelentéktelen körülményről, hogy valójában a 2026-os választási vereséget négy olyan országgyűlési választási győzelem előzte meg, amelyek esetében az embereknek ugyanúgy volt joguk véleményt mondani az azt megelőző négy év fideszes teljesítményéről, mint most. Tehát itt valójában a múlt elvételének kísérlete is zajlik, megint csak kommunista recept szerint. Olyan pitiáner epizódokkal tarkítva, mint a kecskeméti Mercedes-üzem bővítésének az átadási ceremóniája, ahol Magyar Péter arcátlan módon megpróbálja learatni az előző kormány gazdaságpolitikai teljesítményének babérjait.

– Sőt, még a polgármester sem mehetett oda az eseményre.

– Az a polgármester, akinek talán mégiscsak volt némi köze ahhoz, hogy a Mercedes a városában működve úgy érezze, érdemes itt még bővíteni a befektetéseit.

– Mennyire követi a parlament üléseit?

– Alapvetően semennyire, csak a lepattanó információkból tájékozódom. Ez elégséges is, ennyit még meg tudok tenni az egészségem súlyos rongálásának kockázata nélkül.

– Akkor utódjának a működését nem tudja értékelni?

– Tudnám éppenséggel, de nem tartanám ízlésesnek. Mindenki össze tudja vetni a jelenlegi házelnök asszony tevékenységét, annak minőségét bármely korábbi házelnökével, kezdve tőlem, Szili Katalinon, Áder Jánoson és Gál Zoltánon keresztül egészen Szabad Györgyig visszamenőleg. Egy vonatkozásban mindenképpen szeretném az egyetértésemet kifejezni a jelenlegi házelnök asszonnyal: a kommunistákat követően ő volt az első, aki a magyar parlamentarizmus fönnállása óta a házelnökök ülőalkalmatosságául szolgáló széket a múzeumba küldte. Annyiban értek vele egyet, hogy valóban nem mindenki méltó arra, hogy abba a székbe beleüljön. Tehát szerintem is ebben a pillanatban a legjobb helye a múzeumban van.

– Említette a sorozatban négy Fidesz-győzelmet, illetve a három újraválasztást. Mi történhetett ön szerint 2022 és 2026 között, hogy kialakult ez a helyzet, és ilyen nagy támogatottsága lett a Tiszának?

– Szerintem nincs itt semmi csoda, semmi megmagyarázhatatlan tény, legfeljebb az megmagyarázhatatlan, hogyan nem vált számunkra nyilvánvalóvá az a veszély, ami fenyegeti Magyarországot. Nem tudok semmi lényegeset hozzátenni ahhoz, ami a Fidesz hivatalos dokumentumaiban szerepel, vagy amit azóta már elmondtam, még akkor sem, ha ezzel csalódást okozok azoknak, még a saját táborunkon belül is, akik, hogy úgy mondjam, hiányolják az önkritika mélységét a helyzet értékelésében. Először is demokratikus választást Európában – tudomásunk szerint – a második világháború óta nem nyert olyan erő, amelyiknek a kormányzása alatt a gazdaság egy százalék növekedés alatt teljesített. Tehát az, hogy az ukrajnai háború és annak egyébként teljesen ostoba, bűnös és Európát is szakadékba döntő brüsszeli kezelése kihúzta a talajt a magyar gazdaság bővülése alól, olyan objektív körülmény, amin meggyőződésem szerint semmilyen kampány és semmilyen politika nem tudott volna úrrá lenni. A kormány próbált ezzel a helyzettel mit kezdeni, szemlátomást akkora sikerrel, amekkorával, jelesül azzal, hogy a legjobb gazdasági növekedést az elmúlt időszakban éppen akkor – az első és a második negyedévben – mutatta az ország, amikor már minden eldőlt a kampányban. Itt azért jegyezzük meg, hogy alapvetően jó állapotban lévő gazdaságot hagytunk az utánunk jövő kormányra, amely viszont benne ragadt a kampányban, így még nem volt érkezése hozzákezdeni a kormányzáshoz.

– Milyen más okokat lát még?

– A második ilyen tényező, hogy 16 éven túl nem kormányzott senki, még gazdasági növekedés közepette sem. A Margaret Thatchert követő miniszterelnök, John Major 16 év tory kormányzás után olyan esztendőben vesztette el a választást, amikor az angol gazdaság növekedése emlékeim szerint három százalék fölött volt, ami a nyugati gazdaságokat tekintve figyelemre méltó eredmény volt már akkor is. Ehhez a két körülményhez jött még egy óriási erőforrásokat mozgósító külső beavatkozás, amellyel felépítettek egy alternatív kommunikációs rendszert az úgynevezett „szósöl médiában”, amivel brutális agymosást hajtottak végre a kampányban. Olyan arcátlan módon lopták el a kommunikáció lehetőségét a kormánypártoktól, hogy ha Magyarországon a bukaresti alkotmánybíróság működne, akkor az már régen megsemmisítette volna a választás eredményét, ahogy ezt tette Romániában az ominózus elnökválasztás első fordulója után. Tehát itt valójában – a gazdasági helyzetet kihasználva, aminek az előidézésében is oroszlánrészt vállalt Brüsszel a források visszatartásával – egy olyan nemzetközileg támogatott puccs zajlott, amelynek a kiteljesedését látjuk a Tisza-féle ügynökkormány első néhány hónapjában. Mindez természetesen nem ment fel bennünket a kormányzásunk gyarlóságainak, mulasztásainak, hibáinak felelőssége alól, hiszen ezek bizonyos értelemben okkal ásták alá a Fidesz-tábor önbizalmát és önbecsülését már a választások pillanatára azon nyomás alatt, ami a másik oldalról rájuk nehezedett. De arra is szeretnék emlékeztetni, hogy olyan emberi, erkölcsi mélységeket azért még egyetlenegy kampány sem ért el, mint ami példának okáért a „Zsolti bácsi”-zásban megvalósult. Ha ezt a sátáni karaktergyilkosságot sikerrel lehetett végrehajtani az előbb említett eszközök segítségével, akkor azt kell mondjam, hogy ennek fényében az én szememben minden valódi hibánk és bűnünk – szigorúan a választások eredményének kialakulása szempontjából, nem pedig önmagában – erősen relatívnak tűnik.

– A választások óta tudjuk, hogy a 40 év alattiaknál veszített elsősorban a Fidesz, és minél fiatalabb korosztályokat nézünk, annál nagyobb volt ez a különbség. Magyar Péter egyik ötlete, hogy ő akár támogatná azt is, ha tizenhat évre vinnék le a választási korhatárt. Mit gondol erről?

– Nem értem ezt a túlzott óvatosságot: miért pont tizenhat évre? Miért nem hatra? Kellően intelligens gyereknek hatéves korában is van annyi esze, mint azoknak a fiataloknak, akik kórusban üvöltözték, hogy „ruszkik, haza”, és amikor megkérdezték tőlük, kik azok a ruszkik, akkor az volt a zseniális válaszuk, hogy „hát, talán a Mi Hazánk-osok, mert azok olyan nácik”. Azt javaslom tehát, hogy ne álljunk meg itt… Komolyra fordítva a szót. A nyugati civilizáció által uralt világban nagyon komoly infantilizálódás megy végbe, ami alatt azt értem, hogy az emberek egyre később válnak képessé – ha egyáltalán akarnak képessé válni – arra, hogy önmagukért, pláne másokért felelősséget tudjanak vállalni. Ennek a jelenségnek a hívószavai a „mamahotel” meg a „papabank”. Azt látjuk, hogy olyan korú emberek, akik a mi generációnkban már két-háromgyermekes családdal bírtak, ma sokszor még a saját, önálló életüket sem kezdték el. Úgy gondolom, valaki akkor válik igazán felnőtté a jogi értelemben vett nagykorúságon túl, amikor az első gyermeke megszületik, és rá kell döbbennie arra, hogy ez a kis teremtmény az ő segítsége, áldozatvállalása nélkül nem tud életben maradni, nem tud felnőni, és nem lesz belőle ember. Ameddig valaki ezt nem érzi át, ameddig nem tudja magával ragadni az a csoda, amit az élet továbbadása jelent – a gyermekvállalás, a gyermek nevelése –, addig szerintem nem lesz felnőtt. Akkor sem, hogyha egyébként a nyugdíjkorhatáron is túl van. Az ötlet egyébként nem Magyar Péteré, hanem a nyugat-európai baloldal egy régóta dédelgetett vágya, ami nem szól másról, mint hogy tovább hiteltelenítse, értéktelenítse, relativizálja a demokratikus struktúrákat, hogy aláássa a beléjük vetett bizalmat, és végső soron elvegye a súlyát nemcsak a választásnak, hanem magának a választás által létrejött népképviseletnek is. Ugyanannak a nagyszabású tervnek a végrehajtását szolgálja ez, mint a korrupcióval való állandó vádaskodás, amely előbb-utóbb az egész politikai vezetőréteget csak mihaszna élősködők gyülekezetének láttatja a választókkal. Ráadásul Magyar Péter gyakorlatilag bünteti az akár két-három cikluson túl is bizalmat szerezni képes képviselőket azzal, hogy egy alkotmánymódosítással eltiltja őket a választásokon való indulástól. Ezzel pedig azt mondja, hogy az ő demokráciafelfogásában a parlamentben valóban csak „üres kólásdobozokra”, biodíszletre van szükség, nem pedig olyan közmegbecsülésnek örvendő, autonóm személyiségekre, akik egyébként képesek hosszú távú bizalmat szerezni a saját választóik körében. Minél tapasztalatlanabb egy képviselő, annál kevésbé tud érdemben hozzászólni azokhoz a döntésekhez, amelyeknek a végső pecsétnyomójaként őt fogják majd használni. A nyugati típusú demokráciák lejáratásával, fölszámolásával az a cél, hogy a választókat ne érdekelje, ha a hatáskörüket Brüsszel, illetve a Brüsszel mögött álló háttérhatalom kezébe játsszák át.

– Visszatérve a parlamenthez: ebben a cirkusszá változtatott országgyűlésben nincs nagy mozgástér a kétharmaddal szemben. Hol tudhat érdemben politizálni az ellenzék?

– Mindannak ellenére, hogy a kérdésben foglalt állítás megfelel a valóságnak, a parlament még mindig az egyetlen hely, ahol jegyzőkönyvben rögzítik mindazt, ami elhangzik, ahol dönteni, szavazni lehet a kérdésekről, vagy akár tiltakozásképpen nem részt venni a döntésekben, aminek szintén nyoma marad, és ami hatással bír. Természetesen a nyilvánosság megváltozott szerkezete még azt is feladatul rója emellé, hogy kitaláljuk, a parlamenten belüli véleményünk, nyilatkozataink, gesztusaink hogyan jutnak el azokhoz az emberekhez, akiknek az érdekeit szeretnénk képviselni. Mert valójában a legnagyobb kudarcot, a vereség legfontosabb előidézőjét az jelentette, hogy a digitális térben, ahonnan az emberek egyre inkább szerzik az információikat, ahonnan egyre több szűretlen, ellenőrizetlen és összefüggéseiből kiragadott értesülést vesznek magukhoz egyre felületesebb módon, mi gyakorlatilag egész egyszerűen fegyvertelenek maradtunk a választási kampányra. Ez lesz a legnagyobb feladat a Fidesz politikusai, támogatói számára, hogy ehhez az új helyzethez alkalmazkodjanak. De nem csak nekünk, és nem is csak a politikai küzdelmek sikeres megvívása okán. A közhatalom fölé kerekedni akaró, korlátait vesztő magánpénzhatalom a közösséginek csúfolt médiával és a mesterséges intelligencia egyre terjedő használatával olyan totális uralmat épít a társadalmaink fölé, amelyből nem látszik a szabadulás lehetősége, hiszen nem a területeinket szállja meg, mint régebbi korok hódítói, hanem a tudatunkat. Egyszerűen csak elhülyít. „Eszmélnél, de eszme / csak övé jut eszedbe” – ahogy Illyés Gyula mondja az Egy mondat a zsarnokságról című zseniális versében. Nem tudom a megoldást, csak a problémát érzékelem, és sok sikert tudok kívánni a gyermekeink, az unokáink felnövekvő generációinak ahhoz, hogy a Nagy László-i értelemben vett emberi arcukat megőrizve tudjanak ehhez az új világhoz alkalmazkodni.

– A saját szerepét hol látja a következő évek politikájában?

– Betöltöttem a nyugdíjra jogosultságot adó életkort. Most választottak újjá a Fidesz választmányának elnökévé a következő egy évre, de hogy a jövő évi tisztújító kongresszus után is én leszek-e még a választmány elnöke, arra nem tudok válaszolni. Nemcsak azért, mert nyilvánvalóan ez azokon múlik, akik akkor döntenek, hanem még a saját szándékaimat sem látom előre. Elnöke vagyok a Fidesz pártalapítványának is, aminek nyilvánvalóan szűkebb lesz a mozgástere nemcsak pénzügyileg, hanem politikai értelemben is a pénzek szétosztásában, mint eddig volt. Hozzáteszem, a Fidesz alapítványa létrehozatala óta példaértékűen működött a tekintetben, hogy valóban próbált egyfajta kulturális, társadalomépítő missziót is vállalni. Amennyiben szükség és igény van rá, szívesen segítek azoknak, akiknek most az a dolguk, hogy a következő választásig fölkészítsék magukat és a szervezetet, illetve ezt a tábort arra, hogy 2030-ban eséllyel indulhasson a kormányzati felhatalmazás visszaszerzéséért, és újból neki tudjon állni a romok eltakarításának, egy szuverén, magabíró és fölfelé kapaszkodó Magyarország megteremtésének. Ha ebben tudok szerepet vállalni, ameddig erővel bírom és amennyiben számítanak rám, szívesen állok rendelkezésre.

Forrás: demokrata.hu

Címlapkép: Kövér László – Fotó: MTI/Máthé Zoltán