Az ukrán és orosz drónoktól tartva nem merészkedett Etelközig. Pedig a lelke mélyén – Julianus barát nyomában járva – a Vereckei-hágón át szeretett volna megérkezni Steindl Imre csodálatos Duna parti épületébe. Miután belájkoltatta magát Batthyány Lajos székébe, fontosnak találta, hogy Árpád apánk árnyékában is fotózkodjék. Háta mögött a 3 millió 385 ezer 890 szavazattal szerét tehette, hát elkormányozta minisztereit Ópusztaszerre. Ám a fekete autókból álló konvojjal nem gördült be a kék Skoda a nemzeti emlékhelyre. Pedig azt ígérte, azzal jár. Vagy vonatra száll. Mindjárt a varsói gyorsra, ahová viszont lassan jár a posta. Vagy a lengyel miniszterelnök szóvivője még nem az ő videóit lájkolja. Donald Tusk vendégeként állítólag Orbán Viktort várta. Ő azonban nem jött. Ő ment.
De ment az új miniszterelnök is elődje irodájába, könyvtárába, dolgozószobájába. Mert ha nem is mer beköltözni a gyűlöletpolitika, a megosztás és a lopás szimbólumának nevezett Karmelitába, legalább a híveinek bemutatja a luxizást. Botránkozzanak, háborodjanak fel! Szörnyülködjenek, hogy mi zajlott ebben az országban több mint másfél évtizeden át! Lájkolják tovább az apró forintokat a kampányban választási győzelemig generált közösségi médiacsatornára! Az mégsem járja, hogy amíg egyes kórházakban minősíthetetlen állapotúak a mosdók, a miniszterelnökség épületében papír is van a mellékhelyiségben! A hívatlan látogató kezet is mosott a túlárazott fajansz fölött, tenyerét a csillogó csap alá tartva, és nem átallott kéztörlőt is használni. De így legalább tiszta kézzel ülhetett le Orbán miniszterének foteljébe, bár hellyel senki sem kínálta. Viszkivel és konyakkal sem, tehát azt is feltételezte az asztalra.
Feltételezni persze nem csak ezt, hanem azt is sikerült – természetesen egyenes adásban – hogy a közjogi méltóságok egytől egyig alkalmatlanok feladatuk ellátására. Mit alkalmatlanok! Méltatlanok is az adott hivatalra. Főképpen a köztársasági elnök, akitől persze kérte és el is fogadta a kormányalakítási megbízást. Lehet, hogy ezt nem kellett volna? Mármint a köztársasági elnöknek.
Zajlik a polémia. Miközben a hatályos húsvéti alkotmány, azaz Magyarország Alaptörvénye egyértelműen rendelkezik a közjogi méltóságok jogállásáról, professzorok magyarázzák az elnök maradásának vagy éppen elmozdításának lehetséges körülményeit. A Tisza Párt miniszterelnöke közben újabb és újabb személyiségeket vesz célba. Természetesen mindig lájkolható felületen, mert az emberséges Magyarország építése közben a gyűlöletet, az irigységet és a negatív indulatokat szinten kell tartani. Sőt! Az is fontos, hogy a bejelentések gyorsan kövessék egymást. Nehogy bárki is elgondolkodjék! Csak lájkoljon! Tegye sajátjává az elhangzottakat! Addig jó, amíg a hüvelyk fölfelé mutat.
„Ne féljetek” – bíztatta követőit a globális tőke facebookos apostola a valóságnak hátat fordító virtualitásban. Aztán, amikor kiderült, hogy ez egy idézet, sokatmondóan kezdett utalni a Krakkón át vezető varsói útra. Pedig Szent II. János Pál pápának Lakiteleken is van szobra. Jut eszembe, a választáson vesztes miniszterelnöknek sem kellett volna messzire mennie, hogy a „ne” szócskát a „féljetek” elé szerkessze. Nem beszélve arról, hogy az eredeti kijelentés Jézusé. Ott áll a bibliában. Nem ott, ahol a kolostori idegenvezető nyitva találta, de benne van. Az Újtestamentumban. Máté, Márk és János is megemlékezett az esetről, amikor Jézus a Galileai-tavon, a kitört viharban tanítványait nyugtatva így szólt: „Én vagyok. Ne féljetek!” Április közepén XIV. Leó pápa bíztatta híveit így: „Ne féljetek – Krisztus velünk van a viharban!” János evangélista azt is följegyezte, hogy a történtek idején már sötét volt.
„A manipuláció legnagyobb sikere nem az, amikor elhiszünk egy konkrét hazugságot. Hanem amikor lassan átvesszük azt a látásmódot, amit nekünk szántak. Ugyanazokat a szavakat használjuk, amelyeket a szánkba adtak. És közben azt hisszük, hogy ez már a mi saját véleményünk.”
Sohasem gondoltam volna, hogy Gyurcsány Ferencet fogom idézni, de ez most megtörtént. Nem akartam ugyanis hinni a fülemnek, amikor a főváros első embere a minap egy lehetséges budapesti olimpiáról beszélt. Az a politikai kalandor, aki már több pártnak volt a tagja, mint amennyi törpéje van Hófehérkének. Aki azt találta mondani, hogy persze csak akkor támogatná a nyári játékok megrendezését, ha nem kellene stadiont építeni. Nem kell! Mert az Orbán-kormányok idején a főváros megkapott minden olyan létesítményt, amely a pályázatot lehetővé tenné. Csak a főpolgármester úr is inkább akadályozta az atlétikai stadion megvalósulását, mint támogatta. A liberális fiatalok pedig addig gyűjtötték a gyűlölködő lájkokat – NOlimpia – amíg párt nem lett belőlük, hogy aztán a közönség felpiszkált negatív energiáját Brüsszelben fordítsák Magyarország ellen. Persze, az olimpia tervét meg a megvezetett nép szépen lelájkolta.
Miközben pedig már senki sem emlékszik a jelenlegi honvédelmi miniszter közpénzből épített, katonai parancsokkal levezényelt, biliárdszobás, medencés szolgálati lakására, főnöke nyugodtan mutogathatja, hogy miféle luxust teremtett magának a Kúria elnöke, pedig ő csak tudomásul veszi, hogy helyreállítják azt az épületet, amelynek látványa teljessebbé teheti az Országház körüli teret. A Kossuth tér évtizedek óta tartó rekonstrukciója tette lehetővé a tiszások miniszterelnökválasztó buliját is, és ennek keretében építették teljessé a Szabad György néhai házelnökről elnevezett irodaházat. Ebből túrták ki a parlament személyzetét a – rendszerváltást vágyó – tiszás honanyák és honatyák. Ez az épület legalább akkora pompával fogadta a Tisztelt Ház padsorait egyáltalán nem tisztelő közéleti idegeneket, mint amilyen a Kúria – eredetileg parlamentnek szánt – épülete lesz. Nem volt kötelező ide költözni. Az elmúlt 36 év rendszerváltó képviselőinek megfelelt a közben kissé megkopott, a pártállami időkben MSZMP székházként működött irodaház.
Szerintem az erről kitett poszt is begyűjtene néhány lájkot…
Borítókép: Facebook/Magyar Péter