Hogy mennyire lehet túllihegni a szabályok betartatását, arra remek példa az az őrület, amely a szalmakalap viselését övezte a 20. század eleji New Yorkban. 

Akkoriban nyáron minden férfi ebben a könnyű nyári fejfedőben pompázott és ez még inkább a praktikumnak, mint divatőrületnek köszönhető. Ám, hogy ezt csak és kizárólag május 15-e és szeptember 15-e között tehették, az már jól illeszkedik azokba az abszurd törvényekbe és szabályokba, amelyek az Újvilág államaiban voltak érvényben régen – és olykor most is.

Az azonban, hogy néhány elvetemült divatdiktátor által alkotott szalmakalap-szabály megsértése atrocitásokhoz, mi több, zavargásokhoz vezessen, az már tényleg figyelemre méltó történet. Az időpont betartását ugyanis heccre éhes fiatal suhancok felügyelték, akik nyomban leütötték és megtaposták a kalapot annak a figyelmetlennek a fejéről, aki szeptember 15 -e után sétált ebben. Olykor nagy buzgalmukban már szeptember 13-án megkezdték a kalaptalanítást és az ellenálló urakat biztos, ami biztos, meg is verték. Persze néha ők is beleszaladtak egy nagy pofonba, például amikor egy dokkmunkás csapatot igyekeztek megszabadítani a fejfedőktől.

A harmincas évekre a szalmakalap kiment a divatból, a bandák munka híján feloszlottak, így aztán a New York-i férfiak akkor és azt hordtak fejfedőként, amit akartak. Ha kedvük szottyant keménykalapban, Florentin kalapban, Borsalino panamakalapban, Giraldi kalapban vagy éppen sombreróban parádéztak, ezzel is bizonyítva, hogy egy fejfedő nem állhat a demokrácia útjába.

Borítókép: Pexels