Szervez, lázít, uszít és az sem zavarja, hogy úgy fogynak a hívására hadra foghatók, mint az olvadó jég nyáridőben. Ő forradalmat csinál, ha belepusztulunk is!

Megáll a harcmezőn és büszkén végigtekint az általa toborzott csekély számú hadain, majd kiadja a parancsot: tartsatok ki bátran, én emelt fővel hazamegyek, mert megtettem, amit nem követelt meg sem a haza, sem a józan többség!

Nem titok, a bátor szervező, a lyukas zoknik királya, maga Hadházy L. (L=Lópikula) Ákos, aki olyan nagy ellensége az orbáni diktatúrának, hogy nem teszi le a képviselői esküt, aztán mégis. Ja kérem, kell az a kis képviselői juttatás, annyit nem ér a rendszer lebontása, hogy beáldozza érte a havi apanázst. Viszont, mert szavatartó ember, ő bizony nem ül be a parlamentbe, de nem ám! Hanem beáll. És beállva tiltakozik a többség akarata, döntése ellen.

Lópikula tehát muszájból felesküdött, de nem gondolta komolyan.

A képviselők a mandátumuk átvételekor megfogadják, hogy a törvényeket betartják és másokkal is betartatják, de bolsevikéknél bevett szokás, hogy semmi sem az, mint aminek látszik és minden az ellenkezője annak, amit ígérnek. Miért is cselekedne hát másként a mi lódoktorunk?

Természetesen nem cselekszik másként, inkább törvénysértésre uszítja azokat, akiket lehet.

Véletlenül sem hajlandó tekintettel lenni egy egész város nyugalmára, működőképességére, nem hajlandó tudomásul venni, hogy a választópolgárok elsöprő többsége – még a bolsik is – undorodik attól, amit Pikula követel. Éppúgy nem érdekli a többség akarata, mint ahogy brüsszelita haverjait sem. Le akarja nyeletni azt, amit szinte mindenki kiköpne.

Szervez, lázít, uszít és az sem zavarja, hogy úgy fogynak a hívására hadra foghatók, mint az olvadó jég nyáridőben. Ő forradalmat csinál, ha belepusztulunk is!

Szerencsére ez az ország még nincs tele szivárványos forradalmárokkal, magamutogató, altestüket provokatív módon riszáló tömegekkel. Vannak persze olyanok is, de jobbára pártalapon.

Mondjuk, azok, akik futballhuligánokat megszégyenítő módon füstgyertyáznak a parlamentben, veszélyeztetve a füsttel mások egészségét, mi több, életét is, mert az ülésterem padsorai fából készültek, gyúlékonyak. No ők azok, akik a magyar politikában nevükhöz híven csak múló momentumok, ők dajdajoznak a hidakon.

Ismétlem: a képviselői eskü része, hogy akik leteszik, kötelesek (lennének) a törvényeket betartani és másokkal is betartatni, még akkor is, ha nem tetszik nekik valamelyik. Ha nem így tesznek, nincs rájuk jobb szó, mint ez: esküszegők. Nem vagyok jogász, sem történész, de azt tudom, hogy valaha azokat, akik esküt szegtek, jobb esetben kitaszították maguk közül még a sajátjaik is, rosszabb esetben lefejezték az illetőt.

Ma már, szerencsére, nem léteznek ilyen drasztikus megoldások, de képtelenségnek tartanám, ha már semmilyen következménye nem lenne az ilyen aljasságoknak. Nem tudom azt sem, milyen következménnyel fenyegetett az efféle szószegés, de a jelek szerint tarthatunk attól, hogy semmilyennel. Miért nem? És ha nem, talán el kellene gondolkodni azon, hogy legyen következmény.

Valami nagyon nincs rendben a jogrendszerrel, ha bármit szabad a hazaáruló, Brüsszelben gazsuláló képviselők és az itthon esküjüket meggyalázó alakok számára.

Legyen végre, legyen vége az árulásnak!

Ifj. Tóth György

Borítókép: Hadházy és a hídfoglalás
Forrás: Facebook/Hadházy Ákos