Nem az a kérdés, hogy győzni fog-e az AfD, hanem hogy mekkorát.
Kinyitottak a szavazókörök a németországi Szász-Anhalt tartományban, ahol az utóbbi évtizedek egyik legfeszültebb és legnagyobb horderejű tartományi választását tartják. Bár a voksolás tétje formálisan egy keleti tartomány vezetése, a valódi politikai dráma Berlinben, a kancellári hivatalban zajlik.
A szebb politikai napokat is látott Friedrich Merz német kancellár számára ebből a választásból egyszerűen nincs jó kiút, a kereszténydemokrata kormányfő minden létező forgatókönyv szerint politikai vesztesként jön majd ki a vasárnapi voksolásból.
A kampányidőszakot elképesztő lakossági elégedetlenség és feszültség jellemezte Szász-Anhaltban. Friedrich Merz mindössze tizenhat hónapja ül a kancellári székben, de máris a modern német történelem legnépszerűtlenebb kancellárjává vált, a párttársai pedig a háttérben már nyíltan egy esetleges kancellárcserét, az úgynevezett „Kanzlertausch” lehetőségét fontolgatják. Ez egyébként egész nyáron téma volt a német sajtóban.
A keleti tartományokban a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a helyi konzervatív politikusok kifejezetten arra kérték Merzet, hogy maradjon távol a kampányrendezvényektől, mert a jelenléte csak rontja az esélyeiket. Amikor a kancellár mégis megpróbált megjelenni a régióban, a feldühödött választók azonnal kikezdték, hazugnak és háborús uszítónak nevezve kifütyülték, ami miatt tervezett sajtótájékoztatókat is le kellett mondani.
Emlékezetes, hogy Olaf Scholz korábbi kancellár pontosan ugyanebben a politikai csapdában vergődött a kormánya tavalyi, 2025-ös összeomlása előtt. A brutális népszerűtlenségi mutatók miatt már a saját pártja könyörgött neki, hogy ne menjen el kampányolni a keleti tartományokba.
A mai választás igazi esélyese az Alternatíva Németországért (AfD) jobboldali párt, amely a felmérések szerint magabiztosan vezet a Merz-féle Kereszténydemokrata Unió (CDU) előtt.
Az AfD szász-anhalti térnyerése nem a semmiből jött, hanem egy olyan tudatos, éveken át tartó politikai építkezés eredménye, amely sikeresen csatornázta be a keleti lakosság gazdasági bizonytalanságát és a berlini kormány migrációs, valamint energiapolitikájával szembeni ellenérzéseit.
A választás utáni matematikai és politikai lehetőségek hálójában Friedrich Merz mozgástere teljesen beszűkül. Az első, és a kancellár számára legsúlyosabb forgatókönyv az, hogy az AfD megszerzi az abszolút többséget a magdeburgi parlamentben, és egyedül alakít kormányt Szász-Anhaltban.
Ez történelmi csapás lenne a fősodorbeli német politikára, és Merz neve úgy vonulna be a történelemkönyvekbe, mint a vezető, akinek az irányítása alatt a mesterségesen elzárt jobboldali párt először került valódi kormányzati pozícióba.
Bár néhány helyi CDU-s politikus abban bízik, hogy a kormányzati felelősség gyorsan amortizálná az AfD-t és megmutatná a gyakorlati kormányzás nehézségeit, a párton belüli lázadást ez sem akadályozná meg. A vereség lavinaként söpörne végig a szeptember 20-án esedékes mecklenburg-elő-pomerániai és berlini választásokon, teljesen megkérdőjelezve Merz alkalmasságát.
Merz pártja újabb kényszerházasságot köthet
A második forgatókönyv sem hoz megnyugvást Berlinnek. Ha az AfD nem ér el abszolút többséget, a CDU kényszerpályára kerül. Mivel Merz mereven elzárkózik az AfD-vel való koalíciótól, pártja kénytelen lesz a baloldali formációkkal egyezkedni. Ahhoz, hogy többséget szerezzenek a tartományban, a kereszténydemokratáknak szövetségre kellene lépniük a szociáldemokratákkal, a Zöldekkel, sőt a baloldali Die Linke párttal is
Egy ilyen, elveket feladó kényszerkoalíció azonban belső pártháborúhoz vezetne a CDU-n belül. A tagság és a választók jelentős része elfogadhatatlannak tartja, hogy a kereszténydemokraták a baloldalnak engedjenek vétójogot a kormányzás felett, ami ráadásul csak tovább erősítené az AfD azon narratíváját, hogy a fősodorbeli pártok mind egyformák és álcázott baloldali politikát folytatnak.
A feszültség már napok óta tapintható az utcákon, rengeteg tüntetést szerveztek különböző szervezetek, a rendőrség is nagy erőkkel készül a városok biztosítására. Friedrich Merz eddig látványos tagadásban élt, és a nyilatkozataiban elutasította a spekulációkat, mondván, mindent megtesznek a radikalizmus térnyerése ellen, de akár az AfD győzelmével, akár egy instabil, működésképtelen kényszerkoalíció megalakulásával zárul a választás, a szász-anhalti voksolás elindíthatja azt a dominóeffektust, amely végül Friedrich Merz bukásához és a német politikai paletta teljes átrendeződéséhez vezet.
Nógrádi György: Nem szokás csak úgy kancellárt buktatni
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő azt mondta, Németországban nem szoktak csak úgy csettintésre kancellárt buktatni, az alaptörvény értelmében már a csere előtt ki kell választani a következő kancellárt, ami a jelenlegi német politikai elit képességeit messze meghaladja.
„Merzet csak úgy lehet megbuktatni, ha a CDU ad egy másik kancellárt. Ehhez azonban meg kell győznie erről a kormánykoalíciós társát, az SPD-t is, meg persze a CSU-t is. Ha országos választást írnának ki, akkor pedig az AfD okozna kellemetlen meglepetéseket. Ez tartja életben jelenleg Merzet”
– magyarázta Nógrádi György. A szakértő hozzátette ugyanakkor, hogy Friedrich Merz széke a párton belül folyamatosan inog, a CDU-ban ugyanis hétről hétre fokozódik az elégedetlenség, ezért a közeljövőben az sem kizárt, hogy nagyobb árat is képes fizetni a CDU, csak hogy eltávolítsa a saját vezetőjét.
„Amikor Friedrich Merz 2022-ben pártelnök lett, kijelentette, hogy le akarja felezni az AfD támogatottságát, ami nem sikerült. A jobboldali párt akkor tíz százalékon állt, mára ez már harmincra nőtt. A 2018-ban megfogalmazott tűzfal pedig csak megerősítette az AfD-t. A szavazók rákacsintanak a tiltott gyümölcsre, és mivel érdekes, ki akarják próbálni. Így van ez az AfD-vel is. Okosabb lett volna a CDU-tól, ha valamilyen formában együttműködik az AfD-vel” – fogalmazott Bauer Bence. Ezzel a CDU elvette volna az AfD varázsát, lerombolta volna az illúziókat.
Máshol is megfigyelhető, hogy az AfD démonizálása visszafelé sült el.
Ulrich Siegmundot, az AfD szász-anhalti miniszterelnök-jelöltjét a Der Spiegel hetilap úgy mutatta be címlapján, mint Németország legveszélyesebb jelöltjét. A politikus ezt azonban kihasználta, a lapszámmal a kezében kampányolt, így a maga javára fordítva az eredetileg becsmérlő jelzőt.
Ulrich Siegmund, az AfD tartományi vezetője – Fotó: Facebook/Ulrich Siegmund