A politikából való visszavonulásáról, majd visszatéréséről, az önkormányzati rendszer jövőjéről és a Fidesz választási vereségének okairól beszélt Navracsics Tibor. A volt miniszter szerint a jobboldal előtt álló legfontosabb feladat a közösség újraszervezése és a társadalmi kapcsolatok helyreállítása.
– Többször beszélt arról, hogy a kormánypártok, vagyis a Fidesz–KDNP elvesztette a kapcsolatot a városi értelmiséggel. Mikor ismerte fel ezt a problémát, és mikor gondolta úgy, hogy ezen változtatni kellene?
– Egy fokozatos folyamatról volt szó, amit nagyon nehéz rögtön az elején elkapni, hiszen apró jelekkel kezdődhetett. Biztos, hogy már 2014-re is gyengültek a kapcsolataink a középosztállyal, az értelmiséggel, a kisvárosi és városi értelmiséggel, aminek az egyik oka az volt, hogy már egy leegyszerűsítő kommunikáció jellemezte a Fideszt. Ez a „kampány” egyébként nagyon hatékony volt, sok embert tudott megszólítani, csak éppen abból adódóan, hogy mellette nem volt egy érvelő jellegű kommunikáció, fokozatosan elveszítettük az értelmiséget, illetve azokat, akik az igényesebb érvelésekre voltak nyitottak, és szerették volna inkább ezt hallani. 2019 körül már érezhető volt, hogy baj van, 2022-ben pedig már a polgári oldal, a középosztály jelentős része nem minket támogatott. A 2022-es kampányban is érezhető volt. Meglehetősen sok vita volt már akkor is a kampánnyal kapcsolatban, de akkor mindent lefedett az éppen kirobbant orosz–ukrán háború.
– Miért volt ez az eltávolodás, ön miben jelölte meg ennek az okát?
– Egyrészt a tömegdemokráciában minden választópolgár szavazata ugyanannyit ér, tehát ugyanúgy meg kell dolgozni az Akadémia elnökének és egy alkalmi munkásnak a szavazatáért is. Mivel tömegében alkalmi munkás, betanított munkás, segédmunkás sokkal több van, mint akadémiai elnök, ezért érezhető, érthető, hogy a kommunikáció egyre inkább az alacsonyabb státusú vagy alacsonyabb iskolai végzettségűekre koncentrált.
A problémát inkább az jelentette, hogy teljesen elhanyagoltuk az értelmiség, a magasan kvalifikált értelmiség meggyőzését.
– Ezzel párhuzamosan miért nem maradtak fenn azok a csatornák, amiről ön és Orbán Viktor is beszélt már korábban?
– Talán a kormányzati pozíció és a kormányzati feladatok okozta túlterheltség eredményezte azt, hogy úgy gondoltuk, nincs időnk a kapcsolattartásra az értelmiséggel. Másrészt pedig az a gondolat – vagy meggyőződés –, hogy a mindennapi életben rengeteget támogatjuk a középosztályt a családtámogatási rendszer, az adórendszer, a munkahelyteremtés, az ösztöndíjak révén, éppen ezért talán ezek az emberek, akik ezeknek a kedvezményezettjei, megbocsátják azt, hogyha a kommunikációban nem ők az elsődleges célcsoport.
– Személy szerint érez felelősséget abban, hogy elvesztették a választást és az értelmiség, a középosztály egy jelentős részét?
– Nyilván ebben nekem is részem volt, bár elnök úr mindig magának vindikálja a felelősséget, és azt mondja, hogy ő az egyszemélyi felelős, de az a helyzet, hogy értelemszerűen,
ha volt egy vereség, abban mindegyik választókerületi képviselő vagy képviselőjelölt is felelős, és nyilván a Fidesz országos politikai döntéshozói is felelősek.
– Áttérve a külpolitikára: miért romlott meg a korábbi kormány és az Európai Unió kapcsolata, mi volt a probléma, ami megtörte a korábban sem harmonikus együttműködést?
– Ez a kapcsolat korábban sem volt harmonikus, ami nagyon fontos dolog. Kevés olyan tagállam van, amelynek kifejezetten jó kapcsolata lenne az Európai Bizottsággal, hiszen állandó viták jellemzik az Európai Unió belső működését is. Ebből a szempontból óriási jelentősége van a párbeszédnek.
Ha a kormány és a bizottság közötti kommunikáció intenzív, őszinte és gyakorlatias, akkor a problémák jelentős része megoldódhat.
Így volt ez szerintem 2010 és 2014 között, amikor nagyon sok vitánk volt a túlzottdeficit-eljárástól kezdve a különadókon keresztül, a médiatörvény, az igazságszolgáltatás reformja, de a legtöbb problémára mégis megoldást találtunk, mert intenzív tárgyalásokkal haladtunk előre és oldottuk meg az ügyeket. A 2015. őszi migrációs válság kirobbanása volt az, ami a fordulópontot jelentette a bizottság és a kormány viszonyában, amikor mi nagyon más utat találtunk a migrációs válság megoldására. Az erről folyó vita vezetett oda, hogy szépen lassan szűkült a kommunikáció is a bizottság és a kormány között. 2022-re, mikor újra kellett kezdenem a tárgyalásokat a bizottsággal, szinte a nulláról indítottam a párbeszédet a kormány és az Európai Unió között.
– Magyar Péter azt állítja, hogy az európai uniós források hazahozatala csupán a korrupcióellenes intézkedések meghozatalával elérhető volt. 2022-ben is ugyanezen feltételek mellett tárgyalt az uniós források hazahozataláról?
– 2022 júniusa és decembere között az Európai Bizottsággal letárgyaltuk azt a két kulcsdokumentumot, ami lehetővé tette az uniós források hazahozatalát. Az egyik egy partnerségi megállapodás volt 2022 decemberében, a másik pedig a nemzeti helyreállítási keret. Tehát nem igaz az állítás, miszerint egyetlen euró sem érkezett Magyarországra az elmúlt négy évben, mert jött, többek között a pedagógusbér-emelés egy részét is ebből sikerült finanszírozni, de az operatív programok jelentős részét is. Volt néhány olyan kérdés, amelyben nem jutottunk dűlőre a tárgyalások során, abból adódóan, hogy a bizottság és a magyar kormány álláspontja nagyon más volt.
Az egyik ilyen például az országgyűlési képviselők vagyonbevallása, ahol volt egy magyar rendszer.
Amikor a bizottság követelte, hogy ezt változtassuk meg, akkor bevezettük az Európai Parlament vagyonmegvallási módszerét. Erre a bizottság azt mondta, hogy ez még rosszabb, mint a magyar. Ezt követően visszatértünk a magyarra, és úgy gondoltuk, hogy nem kívánjuk megnyitni annak a lehetőségét, hogy a magyar országgyűlési képviselők vagyoni viszonyait ne az Országgyűlés valamelyik szervre vizsgálja.
A bizottság követelése – aminek most a Tisza-kormány eleget is tesz – az, hogy az Integritás Hatóság legyen az, amely teljes körű betekintést és vizsgálati jogosultságokat nyer a vagyonbevallásokba. Mi ebbe nem akartunk beleegyezni.
– Ezek alapján önökkel nem volt alkuképes az Európai Bizottság vagy a Magyar Péter vezette delegációval voltak különösen engedékenyek?
– Az Európai Bizottság egyáltalán nem volt engedékeny ebben a kérdésben. Mi készek lettünk volna a kompromisszum megkötésére, de az Európai Bizottság egyáltalán nem volt hajlandó engedni. A most beterjesztett, azóta már el is fogadott törvényjavaslatok alapján
itt annyi történt, hogy Magyar Péterék beleegyeztek az Európai Bizottság követeléseibe, feladták az eredeti magyar álláspontot, és egy az egyben végrehajtották azt, amit az Európai Bizottság követelt a magyar kormánytól.
– Áttérve az ön karrierjére, korábban azt állította, hogyha nem nyer a körzetében, akkor visszavonul a politizálástól. Ehhez képest rövid időn belül visszatért. Miért változtatta meg az álláspontját?
– Sohasem értelmeztem úgy a politikából való visszavonulást, hogy én magam politikai kérdésekben nem nyilvánítok véleményt. Magam is politológus vagyok, és mielőtt politikus lettem volna, akkor is szerepeltem újságokban, tévékben, elemzőként, és ezt továbbra is folytatni kívánom, hogyha véleményem van, és annak nagyon örülök, hogyha van érdeklődés aziránt, amit mondok. Másrészt pedig amikor azt mondtam, hogy visszavonulok, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen mértékű vereséget fogunk szenvedni.
Most minden emberre szükség van, aki ezt a pártcsaládot vagy ezt a politikát a jövőre vonatkozóan át akarja örökíteni.
– Milyen feladatokkal bízták meg, és ha a struktúrát nézzük, milyen keretekben gondolkodnak?
– Az elnökségtől arra kaptam felkérést, hogy hozzam létre a Fidesz és a KDNP közös önkormányzati kabinetjét és folyamatosan tartsam a kapcsolatot a Fidesz és a KDNP polgármestereivel, megyei közgyűlési elnökeivel, helyi és megyei képviselőivel. Részben a választási vereség eredményeként, részben a következményeként, részben pedig a választási vereség okairól szóló vita következményeiként
a Fideszen és a KDNP-n belül is nagyon élénk beszélgetések zajlanak már arról, hogy hogyan tovább.
A Fidesznek és a KDNP-nek is vannak tapasztalatai ezzel kapcsolatban, hiszen korábban is veszítettünk választást. Ilyenkor szükség van valami olyanra, ami ennek a politikai közösségnek egy újradefiniálását lehetővé teszi. Korábban ilyen volt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülete. Rendkívül hasznos lenne, hogyha létrejönnének ilyen egyesületek, körök.
– Ennek a kabinetnek mi az álláspontja? Vissza kellene adni az önkormányzatoknak hatásköröket és forrásokat?
– Két dolgot mindenképpen újra kell gondolni. Az egyik az önkormányzatok és az állam közötti feladatmegosztás, az úgynevezett kötelező feladatok és az önként ellátandó feladatok újraszabása, a másik pedig ebből adódóan vagy ehhez igazítva az önkormányzati rendszer finanszírozása, helyi adók szerepe, a támogatások, költségvetési támogatások szerepe. A választások előtt abban a helyzetben voltunk, hogy fel tudtuk mérni a problémákat, el is készítettük ennek az összegzését, ezt akár a mostani kormány is használhatja vagy használhatná.
Egyvalamiben nem engedtünk, és ezt nem tettük vita tárgyává, de ez is konszenzusos volt: minden települést, minden helyi közösséget megillet az önkormányzás joga.
Ez 1990 óta mindig is központi garanciája volt az önkormányzatiságnak Magyarországon. Nagyon sajnálom, hogy most legutóbb a vidéki és településfejlesztési miniszter a Népszavának adott interjújában felvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg a kistelepüléseket megfosztja az önkormányzás jogától.
– Nemrég ön és Ferencz Orsolya közösen írtak egy nyílt levelet, amely a jobboldali, konzervatív médiával volt kapcsolatos. Mi volt a céljuk? Mit szeretnének elérni?
– Egyrészt azon újságíróknak, akik elveszítették a megélhetésüket, jelezni, hogy együtt érzünk velük, másrészt pedig ki akartuk fejezni az értetlenségünket, hiszen az elmúlt 16 évben egy nagyon erős középosztályosodási és polgárosodási folyamat is zajlott, amelynek az egyik eredménye egy látható nemzeti tőkés közép- és felső középosztály kialakulása volt. A nemrég publikált Magyarország 100 leggazdagabb embere listán jól látszik, hogy szép számmal vannak ennek a rétegnek képviselői a száz leggazdagabb magyar ember között is. Miután ők egy év alatt többmilliárdos vagyongyarapodást is elkönyvelhettek, most érezhetnék azt az erkölcsi kötelességüket, hogy azoknak az embereknek nyújtsanak segítséget, akik annak idején segítették a polgári Magyarországot megalkotni és fenntartani.
– A Tisza Párt olyan jogszabályokat igyekszik elfogadni, amit ciklusokban korlátozná a különböző tisztségeknek a vállalását. Ön szerint helyes ilyesfajta cikluskorlátokat bevezetni?
– Nem látom értelmét ezeknek a szabályozásoknak, idegen is a parlamentarizmus természetétől. A kormányzati rendszerekben a miniszterelnök hivatali idejét sem szokták korlátozni, nem is beszélve a képviselőkről vagy a polgármesterekről. Ezt hajlamos vagyok felfogni úgy, mint adminisztratív korlátozást a politikai versenyre nézve.
Az a demokráciát veszélyeztető lépés, amikor egy kormányon lévő párt olyan intézkedéseket hoz, amely hatalmi szóval, jogszabályokkal korlátozza a versengést.
Ilyen az 1945–49 közötti időszakban volt, amikor a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tiltott el pártokat vagy politikusokat a választáson való indulásban. Most ugyanerre hajaz az összes ilyen törekvés.
Fotó: Facebook / Navracsics Tibor