Nem ígérkezik az évszázad jó döntésének a Paks II. beruházás fővállalkozójának leváltása, de lehetőség nincs kizárva. Igaz, az ezt állító Reuters-hírt hivatalosan nem erősítette meg senki. Az orosz projekt leállítása iszonyatos anyagi bukáshoz és jogi hercehurcához vezetne, de reálisan más sem folytathatja a munkát, míg egy teljesen új projekt extra időt és költséget követelne. Csak annyi biztos, hogy nagyon kell Paks II árama.
Nincs új tény, vagy állítás, mindössze forrásmegjelölés nélküli találgatás a Paks II beruházás sorsáról a Reuters által ügyhöz és kormányhoz közeli forrásokra hivatkozva írt, illetve ennek alapján a Rzeczpospolita által továbbgondolt írásában – számol be a Világgazdaság.
A közzétett gondolatok ugyanis hónapok óta ismertek a hivatalos bejelentésekből:
- A projektek átvilágítják,
- Esetleg szerződést bontanak a fővállalkozó Roszatommal,
- Felmérik a két új blokk más kivitelező általi befejezésének lehetőségét,
- Magyarországnak szükséges van plusz atomenergiára.
Azt, hogy a mintegy négy hónapban folyó átvilágítás során a fenti források közlése dacára nem történt fordulat, megerősíti a beruház Paks II. Zrt-től kapott válasz is.
A társaságot a Világgazdaság az esetleges alternatív kivitelezőkkel folyó egyeztetésről, a projekt átvilágításának állapotáról, illetve a Gazdasági és Energetikai Minisztériumtól (GEM) a társaság munkáját érintő utasításokról kérdezte.
Mint megtudták, a Paks II. projekt teljeskörű szakmai felülvizsgálata jelenleg is folyamatban van, a beruházás kapcsán döntés még nem született. Ennek megfelelően nem szivároghatott ki semmilyen információ a mélyreható vizsgálatot végző szakértőktől, vezetőktől, amely bármiféle végközvetkeztetésre utalhat. Egy ilyen komplex beruházás esetében nincs helye spekulációknak.
A Világgazdaság megkérdezte az átvilágítást végző GEM-et is, amin kapunk a tárcától választ, közzétesszük. Mindazonáltal, mivel az átvilágítás év végére ígért befejezése, a lap megvizsgálta az esetleges kivitelezőváltás módját, lehetőségét, következményeit. Kiindulópontnak a Rzeczpospolita azon következtetésést tekintették, hogy az európai atomerőmű-építők sorra vétele alapján az orosz társaságtól a legnagyobb eséllyel a francia Orano és az EDF veheti át a stafétabotot.
Összeállhat egy ütőképes francia csapat, a Paks II/B
Az Orano uránbányászattal- feldolgozással és a kiégett üzemanyagok újrahasznosításával foglalkozik. Atomerőművi üzemanyagot nem gyárt. Ha tehát francia kivitelezőt választana a magyar kormány, akkor célszerű lenne az üzemanyaggyártó Framatome-ot is bevonnia. A Framatome egyébként éppen a Roszatom üzemanyaggyártó leányvállalatával, a TVEL-lel együttműködve készül paksi üzemanyagot előállítani. Erőssége viszont nyilván a francia nukleáris technológia kiszolgálása.
Az EDF mellett az szól, hogy 56 reaktort üzemeltet és saját építési technológiája van. Bár a hír szerint igyekszik csökkenteni Európa orosz atomtechnológiától való függését, egészen a közelmúltig vásárolt orosz dúsított uránt. A franciaországi atomerőművek döntő részéhez a technológiát a Framatome szállította, a megbízó és fővállalkozó az EDF volt, a fő kivitelező az EDF mellett a Vinci csoport, a Bouyges Construction, valamint az Eiffage.
Magyarország tehát aligha járna rosszul a francia atomtechnológia választásával. A nehézség nem is ebből, hanem a magyarországi fővállalkozó-váltás mikéntjéből, árából adódna. Nyilvánvaló például, hogy egy atomerőmű építése kissé bonyolultabb egy autópályáénál: nincs rá biztonságos megoldást ígérő mód, hogy az egyik kivitelező levonulása után egy másik ugyanott folytassa a munkát. Vagyis a fővállalkozó lecserélése a technológia lecserélését is jelentené.
Minden a nulláról indulna, beleértve a telephely kiválasztását is, hiszen sem a munkagödör, sem a berendezések nem használhatók fel egy másik atomerőmű-projekthez.
A nulláról indulás hatalmas időveszteséggel, a teljes beruházási költség újból megjelenésével és a már elköltött pénzek elvesztésével járna. Ki kellene fizetni a már megkezdett, de a helyszínre még le nem szállított berendezéseket és a gyártók által végzett eddigi összes munkát. Ez milliárdos kártérítési kötelezettségeket vonna maga után.
Az időveszteség miatt Magyarország a most valószínűsíthető, 2035 körüli éveknél jóval tovább maradna Paks II. árama nélkül, holott az már most is hiányzik a rendszerből.
Az új kormánynak fővállalkozó-váltás esetén fel kell készülnie a Roszatommal való szerződésbontás jogi következményeire és költségeire. E téren a közelmúltban épp a hasonló helyzetbe került, finnországi Fennovoima maradt alul a bíróságon a Roszatommal szemben.
Meg kell oldani az új finanszírozást is, Paks II. ugyanis döntően orosz hitelből épül. Mindezekhez képest részletkérdés lenne az építkezés területén a félbehagyott orosz blokkok után hátramaradó két torzó. Úgy pusztulnának tovább egy csillagászati összegekbe kerülő elbontás rekultiváció nélkül, ahogyan most Finnországban porlad a félbehagyott Hanhikivi I atomerőmű időjárásnak kitett maradványa.
A francia kivitelezők sem a határidő tartásában erősek
A Világgazdaság mindazonáltal korábban már összegyűjtött néhány olyan atomerőmű-építést, amelynél a munkát nem az a fővállalkozó fejezte be, amelyik elkezdte.
- A szlovákiai Mohi Atomerőmű építését 1987-ben az orosz Atomenergoekszport kezdte, munka 1992-ben leállt, a 2002-ben indult befejezés az olasz Enelre és nemzetközi partnereire maradt.
- Szintén az Atomenergoekszport volt kénytelen levonulni a bulgáriai Belenében folyó építkezésről, a munkát később a Roszatom leányvállalata, az Atomsztrojekszport folytatta, de csak 2012-ig. Ez a projekt végleg leállt, a bolgár kormány most a Kozloduj Atomerőmű bővítésére fókuszál az amerikai Westinghouse-szal.
- A romániai Cernavoda Atomerőművet a kanadai AECL tervezte és kezdte építeni. Néhány évig ez a beruházás is szünetelt, a megvalósítás az AECL és az olasz Ansaldo cégekre maradt.
- Az iráni Busher Atomerőmű eredetileg a német Kraftwerk Union munkája volt, a leállás után új fővállalkozó a Roszatom elődje, a Minatom lett 1995-ben.
- A szovjet technológiával kezdett, mintegy 80 százalékban már kész csehországi Temelíni Atomerőmű befejezését az amerikai Westinghouse és cseh beszállítók vették át.
Azonban a Mohi Atomerőmű kivitelezőváltása miatt a 3-as blokk csak 2023-ban kezdte meg a kereskedelmi üzemet, a 4-est, csúszással most adták át.
A Cernavodai Atomerőmű érintett blokkjainak az átadása is a tervezettnél később, 1996-ban, illetve 2007-ben történt meg. A jelenleg tervezett 3-as és 4-es blokk befejezésére először a kínai CGN-vel tárgyaltak, végül amerikai, francia és kanadai konzorciummal állapodtak meg. A Busher Atomerőmű esetében az új orosz fővállalkozónak egy félig kész német konstrukcióba kellett integrálniuk az orosz VVER-1000-es technológiát. Viszont az sikerrel megtörtént.
Hab a tortán, hogy a Franciaországban épült atomerőművek jelentős része sem készültek el időre, főleg nem a modern, új generációs létesítmények. Például a Flamanville EPR technológiájú reaktorát 2007-ben kezdték építeni, 2012-ben kellett volna átadni, de a blokkot 12 év késéssel , csak 2024 végén csatlakoztatták a hálózatra. A beruházás 3,3 milliárd euróról 13 milliárd euró fölé drágult. Továbbá csak névleg indult el az EPR2 nevű francia atomprogram: a 6, tervezett reaktorhoz még hozzá sem láttak, de az átadási határidőt 2035-ről máris 2038-ra módosították.