„Odaálltam a parlament elé. Megkérdeztem a többséget, kívánjátok-e hogy folytassam, ez a felelősségvállalás”. Az a szerencséje ennek az országnak, hogy van egy Fletója. Nemzeti kincs, aranyszájú Szent Fletó, az igazmondás bajnoka, az élő lelkiismeret. Meg aztán ne is tagadjuk, maga az erkölcsi zsinórmérték. Vagy nem.
Ferenc! Ami késik, nem múlik!
Hazánk történelme bizonyította, hogy a józan többségre támaszkodva a magyar nép akarata mindig teljesült. Így volt ez 1956 után, az 1989-90-es elkerülhetetlen változások során is. A normális helyzetértékelés megtanított bennünket, miszerint a társadalom többsége a legalkalmasabb arra, hogy helyes utat válasszon. Ez a helyzet akkor is, ha egy bukott politikus … Olvass tovább