Ellentmondásos nyilatkozatok hangzottak el az elmúlt időszakban az Európai Unió bővítésével kapcsolatban. Ukrajna uniós csatlakozása és főképp annak menetrendje parázs vitát szított Brüsszel és a tagállamok között.
Miközben Andrij Szibiha külügyminiszter és Tarasz Kacska miniszterelnök-helyettes már a 2027-es csatlakozási dátumról vizionálnak, a realitás talaján álló elemzők és a józanabb európai vezetők egyre hangosabban figyelmeztetnek: a jogállamiság, a kisebbségvédelem és a korrupció elleni harc területén Ukrajna nemhogy közeledne, de bizonyos pontokon távolodik az európai normáktól. Brüsszelben ugyanakkor egyes körök, élükön Kaja Kallas külügyi főképviselővel a politikai akaratot próbálják a jogi feltételek elé helyezni, ami beláthatatlan következményekkel járhat az egész közösség stabilitására nézve.
A demokratikus berendezkedés egyik legfontosabb oszlopa a népszuverenitás, amely a rendszeres és szabad választásokon keresztül nyilvánul meg. Ukrajna azonban 2025 februárjában olyan döntést hozott, ami alapjaiban rendítette meg az ország hitelességét a nyugati partnerek szemében: az ukrán parlament, a Verhovna Rada határozatba foglalta, hogy mindaddig nem rendeznek választásokat, amíg átfogó, igazságos és fenntartható béke nem születik.
Ez a lépés nem csupán politikai döntés, hanem az uniós integráció alfájának számító koppenhágai kritériumok nyílt megszegése.
A jogi és intézményi reformok terén is aggasztó a helyzet, Ukrajna a számára előírt hét mérföldkő többségét nem teljesíti maradéktalanul. Bár a tagjelölti státust már 2022-ben elnyerték, bizonyos területeken, mint például az alkotmánybírósági és bírósági reform vagy az oligarchák elleni fellépés inkább visszalépés vagy stagnálás tapasztalható. Az Európai Bizottság által megfogalmazott elvárások – köztük a pénzmosás elleni küzdelem és a szerzői jogi adaptáció – nem csupán bürokratikus pontok, hanem a működő piacgazdaság alapfeltételei. Ezen reformok elmaradása azt jelenti, hogy Ukrajna jelenleg képtelen lenne megbirkózni az uniós belső piac versenyviszonyaival, és
tagsága súlyos gazdasági torzulásokat okozna a közösségen belül.
Különösen fájó pont és Magyarországnak vörös vonal a nemzeti kisebbségek helyzete. A 2012-es nyelvtörvény még biztosította a kisebbségi nyelvek regionális használatát, ám a 2017-es oktatási és a 2019-es államnyelvi törvény módszeresen kezdte el felszámolni a kárpátaljai magyarság jogait. Bár Kijev a tárgyalások megkezdése érdekében tett bizonyos kozmetikai módosításokat, a 2022-es új kisebbségi törvény továbbra sem állította vissza a korábban élvezett jogokat. A magyar kormányzat és az európai jogvédők álláspontja egyértelmű: nincs jogállamiság kisebbségi jogok nélkül. Amíg a magyar közösséget sorozatos támadások érik, és nem kapják vissza jogaikat az oktatásban és a közéletben, Ukrajna alkalmatlan az uniós tagságra.
Ezen aggályok ellenére Tarasz Kacska ukrán miniszterelnök-helyettes rendkívül optimista hangot ütött meg egy néhány héttel ezelőtti interjúban, ahol forradalmi előrelépésről beszélt a tárgyalási klaszterek megnyitása kapcsán. Kijev stratégiája szemmel láthatóan a gyorsításra épül: céljuk, hogy 2026-ban letudják a legfontosabb jogi követelményeket, és már 2027-ben aláírhassák a csatlakozási szerződést.
A gyorsított eljárás veszélyeire azonban a legnagyobb uniós tagállam, Németország is figyelmeztetett.
Heiko Thoms, Berlin ukrajnai nagykövete egyértelművé tette: nem lesznek kedvezmények vagy soron kívüli belépés. A német diplomata szerint Ukrajnának ugyanazokat a szigorú feltételeket kell teljesítenie, mint bármely más tagjelöltnek, különös tekintettel a korrupció elleni harcra és az igazságszolgáltatás átláthatóságára. Thoms hangsúlyozta, hogy maguk az ukrán állampolgárok is változást várnak, és a reformfolyamat lendületének megtörése nemcsak az integrációt, hanem az ország belső stabilitását is veszélyeztetné.
Friedrich Merz kancellár felvetette, hogy a teljes jogú tagság helyett egyfajta társulási megállapodás lenne racionálisabb Ukrajna számára.
Ez lehetővé tenné Kijev részvételét az uniós egyeztetéseken, de szavazati jog nélkül, elkerülve ezzel, hogy egy felkészületlen, korrupciós botrányoktól sújtott állam érdemben beleszólhasson az EU döntéshozatalába. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azonban mereven elutasította ezt a javaslatot.
A feszültség tehát tapintható Kijev, Brüsszel és a tagállami fővárosok között. Míg Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter azt követeli, hogy már idén júniusban nyissák meg az összes tárgyalási klasztert, a realitások mást mutatnak. Az Európai Bizottság várhatóan csak az első klaszter megnyitását javasolja, de Magyarország itt is világos feltételt szabott: nincs előrelépés a magyar kisebbségi jogok teljes körű helyreállítása nélkül.
Egy nagyon erős politikai szándék tapasztalható a brüsszeli vezetés részéről Ukrajna mielőbbi integrálására – hívta fel a figyelmet az Origónak adott interjújában Hortay Olivér, a Századvég Gazdasági Folyamatok Intézetének igazgatója.
A szakértő szerint vezetői szinten Ursula von der Leyen és Kaja Kallas részéről is több ígéret hangzott el a témában, ugyanakkor a hagyományos technikai eljárásrend alapján Ukrajna felvételéről aligha lehetne beszélni.