Így lesz a kontinens problémája a kiürült amerikai raktár.
Amikor az amerikai védelmi hadiipar és a Pentagon stratégiai készleteinek kimerüléséről hallunk híreket, hajlamosak vagyunk azt tengerentúli, belpolitikai vagy pusztán washingtoni költségvetési problémaként kezelni. Elvégre a világ legmodernebb és legdrágább hadseregéről van szó. A valóságban azonban Donald Trump elnöksége alatt
a megcsappant amerikai fegyverkészletek nem az Egyesült Államok számára jelentik a legnagyobb és legközvetlenebb egzisztenciális fenyegetést, hanem nekünk, európaiaknak.
Európa évtizedeken át kényelmesen berendezkedett az amerikai katonai védőernyő alatt, elhanyagolva saját védelmi iparát és lőszergyárait. Most, hogy Washington kénytelen saját kiürült raktárai és a csendes-óceáni prioritások miatt szigorú önkorlátozást bevezetni, Európa hirtelen ott áll egy brutális geopolitikai valóság kellős közepén: fegyverek nélkül, védtelenül, egy olyan ipari háttérrel, amely képtelen lépést tartani a kor követelményeivel.
A kényelem ára: az amerikai arzenál Európa védelmi vonala
A hidegháború vége óta Európa nagy része szisztematikusan leépítette a nehézfegyverzetét, a tüzérségi kapacitásait és a lőszergyártást. A doktrína alapja az volt, hogy egy esetleges európai konfliktus esetén az Egyesült Államok logisztikai és katonai gépezete szinte korlátlan mennyiségben képes lesz biztosítani a szükséges hadianyagot. Ez a feltételezés az elmúlt évek háborúi miatt végleg megdőlt.
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő ennek kapcsán arról beszélt nemrég, hogy
Donald Trump amerikai elnök nyíltan deklarálta az „Amerika az első” elvet, amely a védelmi politikában azt jelenti, hogy az amerikai haderőnek elsősorban a saját, közvetlen fenyegetéseire – legfőképpen Kínára és a tajvani szoros térségére – kell tartalékolnia a meglévő erőforrásait.
Amikor az amerikai fegyverkészletek elérik a kritikus minimumot, a Pentagon nem az európai szövetségesek kiszolgálását fogja előtérbe helyezni, hanem a saját stratégiai tartalékainak feltöltését. Európa számára ez azt jelenti, hogy a legfontosabb biztonsági garanciavállalója hirtelen beszállítóként is elérhetetlenné válik.
A kritikus hiány láncreakciója: légvédelemtől a tüzérségig
Nem csupán arról van szó, hogy kevesebb kézifegyver vagy harcjármű érkezik a tengerentúlról. Az amerikai készletek megcsappanása a legmodernebb védelmi rendszereket érinti, amelyek nélkül az európai hadseregek szinte vakok és tehetetlenek.
Az olyan rendszerek, mint a Patriot légvédelmi rakéták vagy a HIMARS tüzérségi eszközök lőszerei rendkívül bonyolult és időigényes gyártási folyamatot igényelnek. Ha az USA korlátozza ezek exportját a saját készleteinek védelmében, Európa légtere és védelmi vonalai azonnal sebezhetővé válnak.
Az európai NATO-tagállamok hadműveleti képessége szinte teljes mértékben az amerikai műholdas felderítésre, légi utántöltő kapacitásokra és nehézszállító repülőgépekre támaszkodik. Ha a Pentagon az erőforrásait átcsoportosítja a csendes-óceáni térségbe, az európai parancsnokságok logisztikai és hírszerzési vákuumba kerülnek.
A jóléti államok vége, kényszerű fegyverkezés
Az amerikai fegyverhiány közvetlen gazdasági csapást mér az európai adófizetőkre és a nemzeti költségvetésekre. Az elmúlt évtizedekben az európai kormányok megtehették, hogy a GDP-jük jelentős részét az egészségügyre, az oktatásra, a szociális háló fenntartására és a zöld átállásra fordítsák, mivel a védelmi kiadásokat alacsonyan tartották. Ez a korszak végleg lezárult.
Mivel az USA már nem tudja és nem is akarja ingyen vagy korlátlanul biztosítani a katonai hátteret, Európának rohamtempóban kell saját forrásból fegyverkeznie. A korábbi két százalékos NATO-elvárás mára elavulttá vált. A realitás az, hogy a kelet-európai és a kulcsfontosságú nyugat-európai államoknak a GDP-jük három-négy százalékát kell hadiipari beszerzésekre fordítaniuk.
Ezt a pénzt márpedig valahonnan el kell vonni. A költségvetési hiányok növekedése, a jóléti kiadások megvágása és az infrastruktúra-fejlesztések elhalasztása mind közvetlen következményei annak, hogy Amerika fegyverraktárai kiürültek.
Európa képtelen gyorsan reagálni
A legrosszabb forgatókönyv az, hogy még ha az európai országok elő is teremtik a szükséges csillagászati összegeket, a pénzért nem tudnak azonnal biztonságot vásárolni. Az európai hadiipar végzetesen fragmentált és bürokratikus. Miközben az Egyesült Államokban néhány óriásvállalat (mint a Lockheed Martin vagy a Raytheon) szabványosított, tömeggyártásra alkalmas rendszereket állít elő,
addig Európában szinte minden nagyobb tagállam saját tankot, saját vadászgépet és saját kaliberű tiszti felszerelést akar gyártani a hazai ipar védelmében.
A gyártósorok felpörgetése, a gyárak engedélyeztetése és a szükséges nyersanyagok beszerzése éveket vesz igénybe. Európa tehát egy átmeneti, rendkívül veszélyes biztonsági vákuumba kerül: az amerikai fegyverek már elfogytak vagy nem elérhetőek, az európai alternatívák pedig még csak a tervezőasztalon vagy a lassan épülő gyárak fázisában vannak. Erről beszélt Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő is, aki rámutatott, hogy Európa másik gyengesége éppen a sokszínűségében mutatkozik meg.
Minden országnak más-más fegyverzete van, így az átcsoportosítások és az eszközök javítása, karbantartása sem megoldható központilag. Egy esetleges háborúban pedig rendkívül nehéz összehangolni különböző fegyvereket.
A szakértő szerint Donald Trump fegyverkészleteinek megcsappanása egy brutális, de talán elkerülhetetlen ébresztő Európa számára. Rámutatott arra, hogy a kontinens biztonsága nem alapulhat egy olyan külső szövetséges jóindulatán és raktárkészletein, amelynek globális érdekei egyre inkább távolodnak az európai hadszíntértől.
Európa számára tehát a tét a saját szuverenitásának megőrzése. Ha a kontinens nem képes felülkerekedni a belső bürokratikus megosztottságán, és nem tud azonnal önálló, tömeggyártásra képes hadiipari bázist kiépíteni, akkor az amerikai arzenál kiürülése nemcsak egy távoli gazdasági statisztika marad, hanem a modern európai történelem legnagyobb biztonságpolitikai katasztrófájává válhat.
Mark Rutte NATO-főtitkár (b) és Donald Trump amerikai elnök megbeszélést folytat a NATO-csúcstalálkozón, Ankarában 2026. július 8-án – Fotó: MTI/EPA/Filip Singer