A Szentatya szerves és hosszú távú európai stratégiai terv kidolgozását sürgette.

A migráció jelensége történelmi kihívás Európa társadalmaihoz – jelentette ki XIV. Leó pápa a Lampedusa szigetén mondott beszédében, amelyben egy szerves és hosszú távú európai stratégiai terv kidolgozását sürgette szombaton.

A Földközi-tengeri migrációs útvonal egyik déli kapujaként ismert szigeten az egyházfő hangoztatta, hogy Európát földrajzi fekvése és intézményes rendszere képessé teszi arra, hogy akár a tengeren gyors segítséget nyújtson, majd befogadja, védelmezze, integrálja a migránsokat.

A húsz négyzetkilométeres Lampedusa sportpályáján bemutatott misén négyezer pap, hívő és bevándorló hallgatta XIV. Leó szavait.

A pápa felidézte, hogy már az apostolok is a Földközi-tengeren utaztak, amelynek partjain és szigetein vendéglátásra találtak, mivel ez a térség „évezredek óta civilizációk találkozópontja, az Evangélium ott hallatja hangját, ahol a népek találkoznak, az emberek befogadásra találnak, a sorsok egybeforrnak, a különböző kultúrák párbeszéddé alakulnak. (Az Evangélium) viszont elnémul, ahol mindenki elkülönült szigetté változik, a kapcsolatok megszakadnak, a párbeszéd megszakad”.

Úgy vélte, a tengeri útvonal veszélyesebb, mint egykor a Jeruzsálem és Jerikó közötti szakasz volt, mivel a mai migrációban több ezer ember kerül banditák kezébe – utalt a pápa az emberkereskedőkre. Megemlékezett a tengerbe veszett emberekről is: hangoztatva, hogy a mindenüktől megfosztott, előttünk földre kényszerített emberek mindenekelőtt „közelségre szólítanak fel, amely megelőz akármilyen más intellektuális véleményt és ideológiai meggyőződést”.

XIV. Leó köszönetet mondott Lampedusa lakosainak, intézményei vezetőinek, a parti őrségnek, a szigeten szolgáló papoknak, orvosoknak, pszichológusoknak, valamint a migránsoknak, akik vándorlásuk alatt szintén szolidaritást tanúsítanak társaik iránt.

A pápa hangoztatta, hogy a tengerbe veszett halottakat „a meghozott és a meg nem hozott döntések okozzák, a közös jó iránti érdektelenség és a korrupció a származási országokban, a szegénységet és kirekesztést okozó világgazdasági rendszer, az előítéletet és lenézést tápláló félelem, az a meggyőződés, hogy ezek a problémák bennünket nem érintenek, a mások tragédiáján nyerészkedő bűnös számítások, a vészhelyzetkezelésből a szerves és megosztott politikára való lassú és nehéz átállás”.

XIV. Leó a tizenkilencedik század mártírjait idézve a szeretet civilizációjára épített új évezredet hirdetett meg annak lelki, kulturális, jogi, politikai és gazdasági kerete kidolgozásával. „Programot és irányt is válthatunk” – mondta az egyházfő.

Elismerte, nincsen mindenkinek hatalma a valóság megváltoztatására, ez azonban senkit nem ment fel a felelősség alól – jegyezte meg. „Mindenkinek van cselekvési tere, amely választásra szólítja fel, hogy az erő logikáját akarja-e táplálni, akárcsak közönnyel, cinizmussal, hazugsággal, gyűlölettel, vagy a béke logikáját őrizni igazsággal, mérsékletességgel, közelséggel, gondoskodással”.

A Földközi tengernek ezen szegletéből jobban látszik a korszakváltó kihívás, amelyet a migráció jelensége az európai társadalmakhoz intéz – fejtette ki. Hozzátette, hogy amiként a környezeti átmenet és a béke előmozdítása terén, úgy Európa történelménél és kultúrájánál fogva egyedülálló lehetőséggel és felelősséggel bír a migrációt tekintve is.

„Földrajzi elhelyezkedésének és intézményes felépítésének köszönhetően Európa ebben a térségben képes a (migrációs) válsággal szervesen szembeszállni, az azonnali segítségnyújtást belehelyezve egy hosszú távú stratégiai tervbe, amely képes befogadni, védeni, felkarolni és integrálni a migránsokat, és ezzel egy időben a fejlesztésen is dolgozni, hogy senki ne kényszerüljön kivándorolni” – hangoztatta.

A pápa kitért a migráció által érintett szigeteken vakációzókra is.

Elismerte, hogy a nyaralás a pihenés és a szórakozás pillanata, de „az igazi pihenés az, amely visszatalál az élet igazi értelmére, az igazi jólét az, amikor a gazdasági feltételek igazságosak és testvériesek” – jelentette ki. Azt szorgalmazta, hogy a tengereken ne emelkedjenek falak a hajótöröttek és a nyaralók között.

XIV. Leó felkereste a sziget úgynevezett Európa-kapuját: az előzetes programot módosítva a pápa nemcsak áthaladt a 2008-ban felállított installáción, hanem felállt a nyílt tengerre néző sziklákra, és éppen akkor a szél elfújta fehér pápai sapkáját. Lampedusa temetőjében a tengeri átkelés közben életüket vesztő bevándorlók sírjainál imádkozott, valamint táblát avatott fel a kikötő mólóján Ferenc pápa emlékére, akinek megválasztása utáni első útja ide vezetett 2013. júliusában.

MTI

XIV. Leó pápa Lampedusán – Fotó: Facebook/Vatican News