Épp most érkezett vissza Budapestre a magyar–ukrán határról. Szomszédunk, Ukrajna háborúban áll Oroszországgal. A magyar miniszterelnök székéből nézve hogyan jutottunk el idáig?
Miből lett a háború? Nagy geopolitikai szereplők kereszttüzében vagyunk, a NATO folyamatosan bővült kelet felé, és Oroszországnak ez egyre kevésbé tetszett. Az oroszok két követeléssel léptek fel: Ukrajna nyilvánítsa ki semlegességét, a NATO pedig azt, hogy nem fogja felvenni Ukrajnát. Ezeket a biztonsági garanciákat az oroszok nem kapták meg, ezért úgy döntöttek, hogy háborúban fogják azokat megszerezni. Ez a geopolitikai jelentősége ennek a háborúnak. Az oroszok átrendezik a kontinens biztonsági térképét. A biztonságpolitikai elképzelésük az, hogy Oroszországot semleges övezetnek kell körülvennie ahhoz, hogy ők biztonságban érezzék magukat. Az eddig köztes zónának tekintett Ukrajnát, amelyet nem sikerült diplomáciai eszközökkel semlegessé tenniük, most katonai erővel akarják azzá tenni. Ugyanakkor Magyarországnak világossá kell tenni, hogy a háborút semmilyen cél érdekében nem lehet elfogadni, és aki ezt az utat választja, azt Magyarország egyértelműen elítéli.
Szijjártó Péter Budapestre hívta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és az ukrán vezetést. A cél az, hogy megkezdődhessenek a béketárgyalások. Van realitása a békének?
Van. Az oroszok ugyanazt követelik, mint eddig. Miután a katonai erőfölény az oroszok oldalán van, csak idő kérdése volt, hogy elkezdődjenek a tárgyalások. Magyarország békepárti, az érdekünk az, hogy kimaradjunk a háborúból, a felek pedig minél hamarabb megállapodjanak, és legyen béke, semmiképpen sem szabad belesodródnunk ebbe a konfliktusba. Elítéljük az orosz támadást, mert háborút indítottak Ukrajna ellen. Minél hamarabb vissza kell ülni a tárgyalóasztalhoz, ezért is ajánlottuk fel, hogy Budapesten kezdődjenek meg a béketárgyalások. De a lényeg, hogy megkezdődjenek. Most egész Európának a békén kellene munkálkodnia.
Megválasztása óta rendszeres munkakapcsolatban áll Putyinnal. Milyen embernek, tárgyalópartnernek ismerte meg az orosz elnököt?
A választási győzelemre készülve már 2009-ben felvettem a kapcsolatot Putyin elnökkel és a kínai vezetőkkel. Azt gondoltam, hogy kormányra kerülve szembe kell néznünk azokkal a világpolitikai realitásokkal, amelyek a 2008-as pénzügyi válságot követően bekövetkeztek. Azzal számoltam, hogy a pénzügyi válság a nyugati világot, leginkább az Európai Uniót megrázza, a kínaiakat viszont nem, így felgyorsul az a folyamat, amelyben Kína átveszi a világgazdaság vezető szerepét. Erre az új világrendre fel kellett készülnie Magyarországnak. A 2010-es választási győzelmet követően így már partneri viszonyból indíthattuk el a kormányközi tárgyalásokat a kínaiakkal és az oroszokkal. Ami pedig az orosz elnököt illeti, amiről eddig megállapodtam vele, azt mindig betartotta, és mi is így voltunk ezzel. Kiegyensúlyozott, korrekt kapcsolatrendszer volt a magyar–orosz kapcsolat egészen a legutóbbi időkig.
Az EU szankciókat léptetett életbe Oroszországgal szemben, ezeket hazánk is megszavazta. A magyar–orosz kétoldalú kapcsolatokat hogyan fogja befolyásolni az orosz invázió? Lesz hatása az eseményeknek a Paks II.-beruházás engedélyezési eljárására és az oroszokkal megkötött hosszú távú gázszerződésre?
A háború elindításával új helyzet állt elő Magyarország számára is. Ebben az új helyzetben kell újra meghatározni Magyarország céljait és a magyar érdekeket. Ami a szankciókat illeti, nem vétózunk, nem akadályozzuk meg az EU-t abban, hogy szankciókat alkalmazzon Oroszországgal szemben. Most az uniós egység a legfontosabb. Ami a háború utáni kétoldalú kapcsolatokat illeti, egy biztos, Oroszország a háború után is létezni fog. Magyarországnak és az Európai Uniónak pedig a háborút követően is lesznek érdekei. Semmilyen érv nem szól amellett, hogy megszakítsuk az oroszokkal az energetikai együttműködésünket. Azt az unió vezetői is leszögezték, hogy a szankciók nem fogják érinteni az Oroszországból érkező energiaszállításokat, hiszen ez tönkretenné az európai gazdaságot. A paksi beruházással is ez a helyzet. Ha nincs Paks, akkor még több orosz gázt és még drágábban kell vásárolni. Ha felszámolnánk az oroszokkal való energetikai együttműködést, akkor egyetlen hónap alatt háromszorosára nőne az összes magyar család rezsiköltsége. Ezt a lépést ezért nem támogatom, ne a magyar családok fizessék meg a háború árát.
A baloldal miniszterelnök-jelöltje már felvetette, ha szükséges, magyar katonákat és fegyvereket is küldene Ukrajnába. Mi erről a véleménye?
A nemzetközi politika nehéz műfaj. Én több mint harminc éve űzöm ezt a szakmát, ez a harmadik háborúm. A harmadik olyan háború, amely a szomszédságunkban zajlik a kormányzásom alatt. 1999-ben, egy nappal a belépésünk után a NATO beavatkozott a koszovói háborúba. 2014-ben a krími válság, most pedig a második ukrán–orosz háború jön szembe velem. A kormányzati tapasztalat előnye, hogy tudom, mi az a stratégiai nyugalom: keveset beszélni, akkor viszont pontosan, felelősségteljesen. Ilyenkor nem megengedhető, hogy a kampány szempontjai a nemzeti érdekek elé tolakodjanak. Akár egy rossz mondattal is bajt lehet okozni. Háborús helyzetben a beszéd már fél cselekvés. Az ellenzék fegyvereket akar küldeni, amivel majd oroszokra fognak lőni, vagy katonákat, akik majd az oroszok ellen fognak harcolni. Ez azt bizonyítja, hogy nincs rutinjuk, nincs tudásuk, és hiányzik belőlük a felelősségérzet. Felelőtlen nyilatkozataikkal csak olajat öntenek a tűzre, ez pedig Magyarország érdekeivel ellentétes. Kalandorpolitika helyett felelős politizálásra, biztonságra és stabilitásra van szükség.
Mivel segítünk Ukrajnának?
Szívesen segítjük az ukránokat az oroszokkal való tárgyalásban. Akár helyszínt is biztosítunk a béketárgyalásoknak. Ezen túl humanitárius segítséget nyújtunk Ukrajnának: benzint, gázolajat, élelmiszert, alapellátási cikkeket szállítunk oda. Harmadrészt pedig mindenkit befogadunk, aki Ukrajnából érkezik.
Az 1990-es években úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok maradt az egyetlen valóban globális befolyással bíró világhatalom, és sikerül a maga vezette világrendbe integrálnia Oroszországot és Kínát. Az elmúlt két évtized fejleményeit tekintve hogyan látja, van még értelme egypólusú, amerikaiak által dominált világrendről beszélni? Hogyan értékeli az amerikai–kínai versengés eddigi mérlegét?
Pozíciócsere zajlik a világ élén. A dolgok mai állása szerint nemsokára Kína lesz a világ legerősebb gazdasági és katonai hatalma. Amerika visszaszorulóban van, miközben Kína egyre erősebb lesz. A tízmilliós Magyarországnak ügyesen kell manővereznie egy ilyen időszakban. A Nyugattal szövetségben vagyunk, de a fölemelkedő új nagyhatalommal is előnyös viszonyt szeretnénk kialakítani. Ez bonyolult, a művészet határát súroló feladat a politikacsinálók számára.
A Mandiner teljes írását itt olvashatja.
Szerzők: Szalai Zoltán és Kereki Gergő
Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda
