Vannak ugye a népszokások. Az úgynevezett hagyományok. Ezek azok, amelyeket az idősebbektől tanulunk, lesünk el és aztán mi is továbbadjuk. Minden túlzás nélkül részei ezek egy nemzet identitásának. Mi valahogy attól (is) vagyunk magyarok, hogy mifelénk a férfiak húsvét hétfőn meglocsolják a nőket.

Ez a népszokás persze már régen nem az, ami korábban volt. Ma már – szinte – senki nem borítja nyakon szíve választottját, vagy rokonát egy veder vízzel, sőt az is viszonylag ritkán esik meg, hogy szódás palackból spriccelnek nyakon vihogó fiúk sivalkodó lányokat. Mostanság már az illatos kölni a divat – vers, spricc, puszi, tojás és ennyi. No, de vannak az én kedvenceim, az emancipáltak, akik ezúttal sem nyugodhattak. Idézném az egyiket a közösségi médiából:

„Nagyon sok nő és lány boldog ma, hogy nem locsolják büdösre pacsulival, nem alázzák rommá szódásszifonnal, és nem kell eltűrni a hideg vizes nyakonöntést sem. Vannak irtó hülye, szexista és barbár népszokások, amiknek nincs létjogosultsága a XXI. századi európai kultúrában. Az egyik ilyen a húsvéti locsolás.”

Van baj…

Meg persze igazából minden sz@r, ami hagyományos. Lehet, hogy én élek valami furcsa világban, de van nekem egy unokaöcsém, aki hétfő reggel gyakorlatilag ránk törte a házat – ha ő locsolni akar, akkor locsolni is fog –, majd a kölnivel meglocsolta a még félig alvó lányomat, bezsebelte a csokit, mindenki boldog volt és ment tovább a húsvét hétfő a sonkával és tojással díszített úton.

Így vagyunk mi ezzel magyarok néhány száz éve. Persze korábban még az is megesett, hogy a férfiember a jobban sikerült locsolkodás után megivott egy pálinkát is – minden helyen, ahol megállt és ennek a végén a józansággal összeegyeztethetetlen hatása volt. Évente egyszer, normális keretek között talán még ez is belefér.

Nálunk. A hervadozó emancipáltaknál nem. Mondjuk nálunk semmi nem fér bele, még az sem, ami törvényszerű különbség a nők és a férfiak között. Márpedig vannak eltérések, de ezeket ne részletezzük, úgyis tudjuk. Meg azt is, hogy nekünk férfiaknak egyre kevesebbet szabad a haladók szerint.

Nem mondhatjuk egy nőre, hogy szép, de talán már azt sem, hogy jól főz és a locsolkodás sem valami haladó népszokás. Az emancipáltak és a férfi társaik mindent megölnének, ami hagyományos, ami magyar. Nem hagyjuk magunkat és küzdünk ezekért, mert ezek mi vagyunk. Arról ne is beszéljünk, hogy továbbra is mi vagyunk a többség, de a kisebbség hangosabb és agresszívebb is, hiszen csak üvöltve és támadva lehet pusztítani.

Forrás: 888.hu. Szerző K. Gaál István