Abban a kacifántos ügyben, amelyben Tordai Bence találatot kapott, elsüllyedt, majd úgy döntött, mielőtt a fenékre ér, átkozódik még egy jót; mindössze a szokásos eljárás zajlik.
Baloldaliéknál úgy szokott az lenni, hogy ha az ember lelepleződik, azonnal kartácstüzet szór az ellenfélre, esetleg „az Orbán a hibás” mormolással a Titanic mellé merül pár évszázadra. Mondom a lényeget: Tordai Bencét felhívta valaki, akiről a politikus azt hitte, hogy a Tanítanék Mozgalomtól beszél, következésképpen rögtön őszinte üzemmódba váltott.
Tessék figyelni a baloldali agyvelő stiláris tornamutatványát: „nektek sem jó, ha összepártozzátok magatokat, ezt akartátok elkerülni”, szólt Tordai, ebből pedig
még a vak is látja, hogy a politikus utasításos viszonyban áll a „civil szervezettel”, ahol ő a főnök, ezek meg végrehajtják a parancsokat.
Hangsúlyozom: nem az a fő gond, hogy ez a szerencsétlen amatőr tálcán nyújtja át a bizonyítékot arról, hogy a baloldal irányítja az álcivileket. Még az sem baj, amikor önmagáról pedig világgá kürtöli, hogy fecseg vég nélkül ismeretleneknek, amit normális közéleti ember soha nem tenne. A gond az, hogy miután lebuktatta haverjait, az álcivileket, akik nyilván nem maguktól, hanem összepártozás folytán (konkrétan az LMP meghívására) kerültek „spontán tüntetőként” nemrégiben a parlamentbe,
a létező legaljasabb módon magukra hagyja őket.
Tordai menti a bőrét, hazudozik, kapkod és erőtlenül visszarevolverezik. Miután jobb ötlete nem akadt, „utánanézett” a telefonálónak, kisütötte, hogy a Hír TV-s F. Boglárka áll a történtek hátterében, akinek – most tessék figyelni – az apja a Magyar Honvédség alezredese. Ebből aztán össze is állt a katyvasz: ő – mármint Tordai – majd intézkedik meg leleplez, valamint a MÚOSZ etikai bizottságához fordul igazságszolgáltatásért.
Kezdjük az utóbbival, ebben érintett is lennék némiképp.
A MÚOSZ etikai bizottsága egy ízben engem is elítélt, pedig csak akkor lépnék be a MÚOSZ-ba, ha Lucifer Népszava-fáklyákkal sütögetné a talpamat. Arra, hogy elítéltek, máig menthetetlenül büszke vagyok, úgy érzem, remekül végzem a munkámat. Emlékszem, amikor a MÚOSZ etikai bizottsága elítélt engem, kék volt az ég, úsztak a bárányfelhők, hűtötték a söröket, miközben a kommunisták éppen elítéltettek egymással engem. Az ilyesmi persze afféle munkaköri körülmény, ha jó az ember. A másik súlyos vád, miszerint F. Boglárka apja alezredes volna a honvédségnél, azt juttatja eszembe, hogy egy ízben ismertem egy fiatalembert, kérem, az ő apja meg hidegburkoló volt. Hallottam valakiről, akinek pedig orosztanár. Megesküdni nem mernék rá, de akadnak olyan apukák is, akik belgyógyászok, mások buszvezetők. Szóval, ezek közé a roppant izgalmas magántörténetek közé illeszkedik, hogy F. Boglárkának kicsoda, micsoda az apukája. Azt pedig, hogy pont Tordaiék apukáznak, arra késztet, hogy szemlesütve megkérdezzem tőlük: biztos jó nektek, ha megnézzük, az apukánk és anyukánk, nagypapánk, nagymamánk mivel foglalkozott? Nálunk nulla MDP- és MSZMP-tagság, valamint öröklött egyenes gerinc jön ki az elszámolásnál.
Nálatok mi a helyzet, fecsegő ember?
Miután az apukák dolgát rendbe tettük, már csak két apróság maradt hátra. Az egyik, hogy leszögezzük ország-világ előtt: halálpontosan ilyen összepártozással készültek ezek a tüntetések.
A sztrájkkomédiában végig a baloldal irányított. Most is ők pártozzák össze a drága álcivil szolgákat.
A másik tanulság pedig F. Boglárkának szól. Fel a fejjel, semmi nem történt, hacsak az nem, hogy kihoztad Tordaiból az amatőrt, ami önmagában nem nagy kunszt persze, hiszen lényéhez hozzátartozik, mint ízeltlábúhoz a kitinváz, de mégis szórakoztató. Ügyes munka, Boglárka, hajrá! Sem veled, sem más magyar újságíróval nem szórakozhatnak a politikusok, azoknak az időknek már vége.
Szentesi Zöldi László / Magyar Nemzet
Kiemelt kép: Horváth Péter Gyula
