Több mint 100 milliárdos gyűlt össze ezen a héten Davosban, a tegnap befejeződött Világgazdasági Fórumon azért, hogy ezúttal a „a megélhetési költségek növekedésének válságáról”, a „természeti katasztrófákról és szélsőséges időjárási eseményekről”, valamint a „geogazdasági konfrontációról” beszélgessenek.

No és persze, Ukrajna felfegyverzéséről a Gonosz birodalma ellen. Amely gonoszt – mármint Oroszországot – meg sem hívták az eseményre, de ezt mi már jól ismerjük a „bocsánat Virág elvtárs, de ez az ítélet” szállóigéből amely az „A tanú” című filmben hangzott el.

Annak idején, legalább húsz éve, dr. Drábik János arra figyelmeztette e sorok íróját, hogy ha objektíven meg akarunk ítélni egy szervezetet, akkor előbb azt kell kiderítenünk, hogy ki pénzeli. (Azóta már megtanulhattuk, hogy ez ugyanígy érvényes a nyugati média döntő többségére.). Nos, az Unherd-en megjelent cikk szerint magát a Világgazdasági Fórumot nagyrészt mintegy 1000 tagvállalat finanszírozza – jellemzően globálisan. Több milliárd dolláros forgalommal rendelkező vállalkozások, amelyek közé tartozik a világ néhány legnagyobb olajipari (Saudi Aramco, Shell, Chevron, BP), élelmiszeripari (Unilever, The Coca-Cola Company, Nestlé), technológiai (Facebook, Google, Amazon, Microsoft, Apple) és gyógyszeripari (AstraZeneca, Pfizer, Moderna) cégei.

A Világgazdasági Fórum igazgatótanácsának összetétele is nagyon árulkodó, többek között Laurence D. Fink, a Blackrock vezérigazgatója, David M. Rubenstein, a Carlyle Group társelnöke és Mark Schneider, a Nestlé vezérigazgatója. Nem kell összeesküvés-elméletekhez folyamodnunk ahhoz, hogy feltételezzük: a Világgazdasági Fórum programja a finanszírozóinak és igazgatósági tagjainak – a világ rendkívül gazdag és vállalati elitjének – érdekeihez igazodik, ahelyett, hogy „ a Világgazdasági Fórum javítaná a világ helyzetét”, ahogy a szervezet állítja.

A Világgazdasági Fórum globalista lendületének talán legszimbolikusabb példája az a vitatott stratégiai partnerségi megállapodás, amelyet a szervezet 2019-ben írt alá az ENSZ-szel, és amely sokak szerint bevonta az ENSZ-t a Világgazdasági Fórum köz-magán együttműködési logikájába.

Hát nem érdekes, hogy a „járványra való felkészültséggel” már 2017-ben foglalkoztak Davosban?

Aztán 2019 októberében, mindössze két hónappal a vuhani járvány hivatalos kezdete előtt, a Világgazdasági Fórum társ-szponzorált egy Event 201 nevű gyakorlatot, amely egy újszerű zoonózisos koronavírus kitörését szimulálta: a vírus denevérekről terjed át az emberekre és végül emberről emberre, hogy ezáltal súlyos világjárványt okozzon.

Tehát nyugodtan kijelenthetjük – írta az Unherd publicistája –,  hogy amikor a Covid-járvány kitört, a Világgazdasági Fórum jó helyzetben volt ahhoz, hogy központi szerepet vállaljon a pandémiára adott válaszban.

A nyugtalanító azonban az, hogy a Világgazdasági Fórum jelenleg ugyanazt a felülről lefelé irányuló vállalati megközelítést támogatja számos más területen, az energiától az élelmiszeren át a globális felügyeleti politikákig – ugyanilyen drámai következményekkel.

Ez az oka annak, hogy a kormányok gyakran olyan hajlandónak tűnnek elfogadni ezt a politikát, még a széles körű társadalmi ellenállás ellenére is.

A Világgazdasági Fórum ezt nagyrészt a Young Global Leaders (YGL) kezdeményezés néven ismert program révén érte el, amelynek célja a jövőbeli globális vezetők kiképzése. Az 1992-ben indult kezdeményezés (amikor még Global Leaders for Tomorrow néven futott) számos globalista párti államfőt, kabinetminisztert és üzleti vezetőt szült. Tony Blair például részt vett az első eseményen, míg Gordon Brown 1993-ban. Valójában a korai találkozó zsúfolásig megtelt más jövőbeli vezetőkkel, köztük volt Angela Merkel, Orbán Viktor, Nicholas Sarkozy, Guy Verhofstadt (…) és José Maria Aznar is.

2017-ben a Világgazdasági Fórum alapítója, Klaus Schwab elismerte, hogy a Fiatal Globális Vezetőket arra használta, hogy több kormány „kabinjába hatoljon”, hozzátéve, hogy 2017-ben Justin Trudeau kanadai miniszterelnök kabinetjének „több, mint fele” volt a program tagja.

A közelmúltban, Mark Rutte holland miniszterelnök javaslata nyomán a nitrogén-kibocsátás drasztikus csökkentése a Világgazdasági Fórum által ihletett „zöld” politikával állt összhangban, A kritikusok pedig felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy maga Rutte is szoros kapcsolatban áll a Világgazdasági Fórummal, szociális és foglalkoztatási miniszterét 2008-ban a Young Global vezetőjévé választották, míg miniszterelnök-helyettese és pénzügyminisztere, Sigrid Kaag a Világgazdasági Fórum napirendjének résztvevője.

Végső soron tagadhatatlan, hogy a Világgazdasági Fórum elképesztő hatalommal rendelkezik, amely a történelemben még soha nem látott mértékben erősítette meg a transznacionális kapitalista osztály uralmát.

De fontos felismerni, hogy ereje egyszerűen az általa képviselt „szuperosztály” erejének megnyilvánulása – egy apró csoporté, amely a kutatók szerint nem több, mint a 6000-7000 ember, vagyis a világ népességének 0,0001%-a, mégis hatalmasabb, mint bármely társadalmi osztály, amelyet a világ valaha ismert.

Samuel Huntington, akinek a nevéhez fűződik a „davosi ember” kifejezés, azzal érvelt, hogy e globális elit tagjainak „nem sok szükségük van nemzeti lojalitásra, a nemzeti határokat akadályoknak tekintik, amelyek szerencsére eltűnőben vannak, és a nemzeti kormányokra a múlt maradványaiként néznek, melyek egyetlen hasznos funkciója az elit globális működésének elősegítése”. Csak idő kérdése volt, hogy ezek a feltörekvő kozmokraták mikor dolgoznak ki egy olyan eszközt, amellyel teljes mértékben gyakorolhatják uralmukat az „alsóbb osztályok felett” – és ehhez a Világgazdasági Fórum tökéletes eszköznek bizonyult.

Kiemelt kép: Twitter