Nem teljesen váratlan a húzás, több előjel is utalt ilyesmire, mutat rá Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója.
Vasárnap este magyar idő szerint kilenc óra után néhány perccel az Ukrainszka Pravda bejelentette, hogy Zelenszkij elnök Olekszij Reznyikov védelmi miniszter visszahívását kezdeményezte a Verhovna Radától, azaz az ukrán parlamenttől. Egyúttal javaslatot is tett utódjára Rusztem Umerov, az Ukrán Állami Vagyonkezelő jelenlegi vezetője személyében.
Az indoklás szerint az 550 napja folyamatban lévő háborúban „a minisztériumnak új hozzáállásra, valamint a fegyveres erőkkel és a társadalom egészével folytatott együttműködés más formáira van szüksége”. Zelenszkij végül hozzátette: „Arra számítok, a parlament támogatni fogja a jelöltet. Az ősz a megerősödés ideje.”
A hír önmagában nem meglepő, hiszen már jó ideje fel-felreppennek pletykák Reznyikov távozásáról, és augusztus végén maga az érintett is úgy nyilatkozott, hogy megvitatta az elnökkel a más pozícióba való áthelyezés lehetőségét, de a döntés magától Zelenszkijtől függ.
Nos, ez a döntés most megszületett. Hogy Reznyikov hol folytatja, még nem tudni, a hírek szerint londoni nagykövet lesz, ez a fontos pozíció idén július 23-a óta betöltetlen.
Arról, hogy mi történt a színfalak mögött, a (joggal) zárt rendszerekben zajló folyamatokról csak a hidegháborús kremlinológia módszereivel próbálhatunk meg következtetni. Pletykákból, döntésekből és személycserékből. Az első szempontot, amit érdemes mérlegelni, egy augusztus elején a Politicóban megjelent cikk adja. Bár a cikk egy esetleges Zelenszkij elnök elleni orosz orgyilkosság utáni helyzetet taglalja, nem csak Oroszországban láttunk már furcsa haláleseteket.
A portál szerint egy ukrán elnök elleni merénylet inkább a szövetségesek között okozna bizonytalanságot, és nem Ukrajnában.
Mindenesetre az ukrán alkotmány szerint az elnök halála esetén a parlament elnöke venné át a helyét. Érdekes módon az Atlanti Tanács a cikkben megszólaltatott szakértője megjegyzi, a meglehetősen népszerűtlen politikus helyett inkább egy kollektív vezetést látnának szívesen, Andrij Jermak elnöki irodavezető, Dmitro Kuleba külügyminiszter és Olekszij Reznyikov védelmi miniszter aktív részvételével.
Kérdés, vajon az utóbbi, a háború kezdete óta regnáló miniszter távozásával miként változik a fenti képlet.
A második szempont a korrupció folyamatosan visszatérő kérdése.
Az ukrán Korrupcióellenes Ügyészség és a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda egyre élesedő harcot vív a katonai és civil titkosszolgálatokkal az országot átszövő probléma, illetve egymás ellen.
Nemrégiben például korrupció miatt az összes (!) toborzási irodavezetőt kirúgták. Ez azonban a megvesztegetés által teljesen átszőtt országban sokkal inkább csak egy kézenfekvő indok, sem mint tényleges kísérlet a helyzet kezelésére. Fentiek alapján lehetséges, hogy a CIA avatkozott közbe, mivel a hírek szerint az átadott fegyverek és katonai felszerelés jelentős része el sem jut a frontra.
A harmadik szempont, hogy az Ukrajna fő európai támogatójának számító nagy-britanniai nagyköveti pozícióba sürgősen kellett valaki, aki első kézből tudja tájékoztatni a briteket a helyzetről. Ebben az esetben (is) érdekes az utód korábbi pozíciója.
És végül annak is van némi esélye, hogy a beharangozott, majd többször elhalasztott offenzíva „sikereinek” áldozata lett a védelmi miniszter.
De ne csapjuk be magunkat, ismerve az ukrán vezetés eddigi működését, ennek van a legkisebb esélye!
Akárhogy is, nem látni még, milyen szél hozott milyen változást. Mint annyi esetben, most is meg kell várnunk míg meglátjuk a teljes(ebb) képet. Jelentsen bármit is Zelenszkij az őszi erősödésről szóló mondata.
