Ki ez az asszony, aki a bűn jele nélkül öregszik, és várja a napot, hogy fiához csatlakozzon a mennyei dicsőségben? Nem ismerjük őt, de sejtjük. Hasonlít ránk.
Kihez hasonlított Szűz Mária testében és lelkében a mennybevétele napján? Mária több évvel élte túl Jézust. János vette őt magához. Emlékeinek egy részét valószínűleg Lukácsra bízta, aki elmeséli Jézus gyermekkorának történeteit. Földi életét talán Efezusban fejezte be, ha hiszünk bizonyos hagyományoknak. Mindenesetre, Mária megérte az öregkorát. Jacques de Voragine dominikánus szerzetes (1228-1298) az Arany legendában elmeséli az apokrif történetet, amelyet a „második angyali üdvözletnek” nevez: állítólag Gábriel arkangyal jött el, hogy jelentse Máriának, hogy hamarosan a mennybe távozik.
Hogyan öregedett meg Mária?
A festőművész Duccio a jelenetet egy triptichonban, híres Maesta című művének részeként ábrázolta. Az első táblán az idős arcvonású Mária előtt megjelenő angyalt látjuk, az örök életet szimbolizáló pálmaággal a kezében. A második táblán Mária bejelenti Jánosnak, hogy a mennybe fogják vinni. A harmadik táblán a Szűz búcsúzik a körülötte összegyűlt apostoloktól.
Az Evangélium ennél szűkszavúbb. Semmit nem tudunk Szűz Mária földi tartózkodásának a végéről. Írásos nyomok, szóbeli hagyományok halmazán és teológiai megfontolásokon keresztül az Egyház arra a következtetésre jutott, hogy Szűz Mária testben és lélekben a mennybe vétetett, amit dogmaként 1950-ben hirdettek ki. Amit mindig is hittek, az ma már hitigazság, amelyhez minden kereszténynek ragaszkodnia kell.
Tény, hogy Mária megöregedett. Az ikonográfia mégis szinte mindig fiatalnak ábrázolja őt, még akkor is, amikor a kánai menyegzőn való fellépését vagy akár a golgotai jelenlétét akarják bemutatni: nem öregasszonyként, hanem inkább érett korú nőként ábrázolják. A mindig fiatal és szűz Mária testén és arcán az idő pusztításának bemutatásában bizonyos visszafogottság tapasztalható. Lehet, hogy Mária öregedését próbálták elleplezni? Nem, inkább egyfajta teológiai gondolatmenetről van szó: Mária nem ismerte a bűnt, mivel fogantatásától fogva meg volt őrizve tőle. Márpedig a bűn öregíti a lelket és mindenkit a halál felé visz. Tehát Mária nem szenvedte el az öregedés hétköznapi, szokásos hatásait. Ez az érvelés nem rossz, talán túl elvont ahhoz, hogy valóban meggyőző legyen. Az az igazság, hogy nem tudjuk, Mária megöregedett-e a szokásos módon. Hogyan lehet akkor őt ábrázolni?
Jézus és József nélkül
Ezzel szemben azt viszont tudjuk, hogy Mária túlélte Józsefet és Jézust. Az érdekesebb kérdés az, hogy megtudjuk, hogyan élte meg mindkettejük elvesztését. József hiánya fájdalmas lehetett, és az özvegység évei nagyon keservesek. Számos asszony megtapasztalja ezt. De hogyan élhette meg Jézus elvesztését? Bármilyenek legyenek is a körülmények, egy gyermeknek a szülei előtti halála felforgató és elviselhetetlen! Mi a helyzet egy fiú halálával, aki Isten? Mária megkapta az apostolok tanúságtételét, hitéből tudta, hogy Jézus feltámadt és örökké él. Kétségtelenül ösztönösen felfogja, hogy csatlakozni fog hozzá a mennyei dicsőségben. De erre várva, vajon mi zajlott le a szívében?
Ezt az öregedő Máriát, aki arra a napra vár, amikor csatlakozik majd fiához mennyei dicsőségében, nem ismerjük. De sejtjük. Ránk hasonlít. Elegendő a megértéséhez egy pillantást vetni rá. Mit tesz Mária? Őrzi Jézus szavait és a szívében elmélkedik rajtuk. Mit tesz Mária? Beszélget Jézus tanítványaival arról, amit látott és hallott tőle. Mit tesz Mária? Az Egyház közepén áll, amelytől mindent megkap, de amelynek mindent meg is ad, ami ő maga. Mit tesz Mária? Bőségesen megkapja az isteni életet, a kegyelmet a fia által hátrahagyott szentségek által. Mit tesz Mária? Fia és Istene Jézus egyértelmű árnyékának jelenlétében él, aki minden pillanatban mellette van, és figyelmezteti őt a szeretetére. Mária emlékezik, és reménykedik. És ha meg is öregszik, az csak külsődleges, mert a szíve mindig fiatal, minden pillanatban megújul a kegyelem által. Mindenek közepette Mária foglalkozik a szomszédaival, elkészíti az ételt, elmegy a forrásra, végzi a megélhetéshez szükséges apró tevékenységeket.
Halálunk pillanatában
Mindeközben Mária megtapasztalja a közös keresztény életet ebben a világban. Az emlékek és a reménység között, Krisztus titokzatos jelenlétében él, arra várva, hogy a mennyei boldog örökkévalóságban végleg csatlakozzon hozzá. Jézus után egyedül ő érdemelte ki, hogy lélekben és testben a mennybe jusson. De az Utolsó Ítélet napján mi is befogadást nyerünk megdicsőült lélekkel és testtel a Bárány menyegzői lakomájára. És halálunk pillanatában ott lesz Mária, aki egyedülálló módon élte meg ezt az átmenetet, hogy elkísérjen bennünket, ahogyan azt minden egyes Üdvözlégy végén kérjük tőle.
Halálunk pillanata el fog jönni. Mivel a bűn által jelölve öregszünk meg. De dicsőségben fogunk feltámadni, ha Szent Jánoshoz hasonlóan befogadjuk Máriát. Mert akkor vele együtt éjjel és nappal elmélkedünk Isten Igéjén, és Krisztus titokzatos jelenlétében, az Egyház közepében élünk. Ilyen körülmények között, nincs mitől félni. Szűz Mária köpenye alatt minden ember számára van hely. Ott talán meg is öregszünk, de Isten szívében fiatalok maradunk, mielőtt újjászületünk az örök életre.
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia/zarandok.ma
Kiemelt kép: Port
