Ma megcsináltuk és az égre írtuk fel máglyánk fényével azt a közös akaratot, amiben hiszünk, amit együtt akarunk, s amiről tudjuk, hogy rágjon bár akárhogyan az idő őrlő kereke, nem veheti el senki Székelyföld autonómiáját!

Nagy örömömre szolgál, s úgy hiszem, hogy mindannyiunk számára örvendetes hír, hogy a Facebookon az alábbi szöveggel közzétett bejegyzésem eljutott a Székely Nemzeti Tanács elnökéhez, Izsák Balázshoz is, és elnyerte a képes beszámoló az ő tetszését is!

Ezek szerint már nem csak tudnak rólunk, s nem csak felkerültünk arra a listára, amiben jegyzik, hogy kire számíthatnak, hanem tetszik is nekik, amit és ahogyan csinálunk!

„Hosszú, fáradságos, de lélekemelő nap volt ez a mai, amelyben székely nemzettestvéreink vágya mellé állhattunk!

Köszönet érte minden segítőnek, aki ‘csak’ néhány szál fát adott a tüzünkhöz, s annak is, aki bármilyen tettel, szóval, akarattal mellénk, felvállalt közös ügyünk mellé állt!

Amikor a lelkek összekapcsolódnak a tűz villanó fényében, s a szikraeső kiáltja fel, hogy egyet akarunk, akkor csak öröm és végtelen boldogság van és eltűnik a fáradtság, ami során mindent megpróbáltál helyre tenni, hogy az ünnep szép és kerek legyen. Nem számít az elvárások miatti gyomorgörcs, csak az emberek összesimuló lelkét tükröző mosolya, s a folytatáshoz reményt adó örömének biztatása jön át sajgó tagjaidon, s kisimul minden és végtelen erő jár át a tudattól, hogy érdemes volt odatenni magad, s lesz, kell legyen folytatás!

Ma megcsináltuk és az égre írtuk fel máglyánk fényével azt a közös akaratot, amiben hiszünk, amit együtt akarunk, s amiről tudjuk, hogy rágjon bár akárhogyan az idő őrlő kereke, nem veheti el senki Székelyföld autonómiáját!

Lángunk, s közös imádságunk ereje segítsen Benneteket!

Autonómiát Székelyföldnek!”

Köszönet Vass Laci barátunknak újfent a kezdeményezésért, na meg a végrehajtásért. Szinte egész évben gyűjtötte az – alkalmas – fát, amit aztán barátaival, Gulyás Istvánnal, Krajnyák Zsolttal, a budapesti Dr. Hinfner Miklóssal és Struhács Gyulával raktak össze takaros máglyává. Persze, Laci 30-án reggel szokás szerint el is takarította a maradványokat.

Köszönet illeti Ferenczyné Lendeczky Katalint is a rövid, de tartalmas megemlékezésért és Dudás Lászlónét a Székely Imádságért.

Juhász Ferenc esperes atya emlékezett/emlékeztetett a 2005. évi szavazásra, amely során az akkori kormányfő, Gyurcsány sikeres kampánya eredményeképpen az anyaország nem vállalta a sorsközösséget, az összetartozást az idegen hatalmak akaratából elszakított nemzet-testvéreinkkel. A székelyek autonómiájáért elmondott imádságunk egyben hitvallás is volt arról, hogy „egy vérből valók vagyunk”. Köszönetünk Juhász Ferenc atyának.

Végül, köszönet mindenkinek, aki eljött a megemlékezésünkre.

Vass László István