Perintfalvi asszonyág újabb poszttal örvendeztette meg lelkes követőit, amelyben azzal „fenyegtőzik” hogy ő bizony nem fogja be a száját, addig legalábbis semmiképp, amíg börtönbe nem csukjuk.

Nézzük először a posztot:

„Na, szóval ma kaptam egy levelet a grazi Erasmus + irodából, amiben megköszönték, hogy együtt dolgozhattak velem és támogathatták a tudományos munkásságomat, konkrétan 727 euróval (repjegy+ 4 nap szállás). És megírták, hogy ezt a támogatást az Európai Bizottságtól kaptam. Óh-hó! Most akkor én is külföldről pénzelt ügynök lettem? Hiszen külföldről kaptam, sőt az EU-tól, amire ők ugye már nem képesek! Ez mi, ha nem »külföldi befolyás«? Ráadásul Magyarországról mondtam el az igazságot. Ez nagyon veszélyes, hjujj. Amúgy már évekkel ezelőtt megírták rólam valahol, hogy engem »a szélsőbalos bécsi egyetemen képeztek ki, aztán átdobtak Magyarországra azzal a feladattal, hogy bomlasszam, sőt rothasszam szét az egyházat.« Mondjuk az közben, szétrohadt magától… 1,1 millió hívő lelécelt, főleg nők!

De most tényleg, mi lesz ezzel a szuverenitásvédelmi törvénnyel? Azon kívül, hogy csináltassunk maguknak »külföldi ügynök vagyok« feliratú pólót, vagy angolul, hogy a világ is értse »I am a foreign agent«, szerintem lassan utánanézek, hogy kaphatok az EU-ban politikai menedékstátuszt. De amíg engem börtönbe nem csuktok, addig nem fogom befogni a számat, arra hiába is vártok! És a megfélemlítési kísérlettel csak tovább radikalizáltok… Higgyétek el, fel fog nőni lassan az a generáció és össze fog állni az a szövetség, ami megmutatja nektek, hogy ki a magyarok Istene és mi mindenben segíteni fogjuk őket.”

 

Először is: ahhoz nemhogy egyetemi diploma, de még érettségi sem szükséges, hogy valaki különbséget tudjon tenni egy uniós tanulmányi/tudományos ösztöndíj (az EU-nak Magyarország tagállama ugyebár, legalábbis még…) és egy külföldi politikai befolyásszerzési kísérlet között. Ritácska nem indult el semmilyen választáson (még), nem jelezte politikai ambícióit (még), ő szimplán csak egy zakkant aktivista, szemben a szintén zakkantakkal, akik viszont az ország vezetésére jelentkeztek be abból a célból, hogy a külföldi befolyásszerzés maximális kielégítése mellett kiélhessék saját hatalmi vágyaikat.

Másodszor: Ritácska életében nem mondott igazat, így elég valószínűtlen, hogy épp most kezdett volna hozzá.

Harmadszor: értjük, hogy külföldi ügynökként valakinek érezhetné magát, ám még ha sikerülne is azzá avanzsálódnia idővel – ennek feltétele, hogy végre egy komoly helyen igazán komolyan vegyék –, akkor is épp ugyanolyan senki maradna, amilyen mindig is volt. Stílszerűen: a senkiség az ő keresztje.

Végül pedig: az „össze fog állni az a szövetség, ami megmutatja nektek, hogy ki a magyarok Istene” tételmondatról óhatatlanul Hofi Géza azon története jut eszünkbe, amelyben Szendrői Józsi bácsit, a debreceni színházigazgatót idézte. Történt ugyanis egykoron, hogy a direktor urat, miután megnézte a főpróbát, a rendező arról faggatta izgatottan, hogy milyennek találta az előadást? A párbeszéd így hangzott:

  • Direktor úr, na, milyen volt?
  • Fos!
  • És, és… ha összeáll?
  • Akko’ még lehet szar.

Kiemelt kép: Perintfalvi Rita/YouTube