Amikor tíz évvel ezelőtt kirúgtak, azzal érveltek, nem magyaráztam el eléggé, mivel foglalkozom. Nem lehet, hogy csak ők nem tudtak megérteni engem? – tette fel a kérdést Karikó Katalin a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Szegedi Tudományegyetem közös szakmai eseményén.

„Engem mindig lefokoztak, kirúgtak, tehát, ha csak a sikerre koncentrálok, ma már valami egészen más területtel foglalkoznék.

Egyébként sokan kérdezik tőlem, hogyan lehetnek sikeresek?

Mindig azt mondom, hogy relatív, miben mérjük a sikert. Hány nyelven van Wikipédia-oldalad, hányszor tudsz felállni a kudarc után?” – tette fel a kérdést az online bejelentkező Karikó Katalin a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Szegedi Tudományegyetem közös szakmai eseményén. A Nobel-díjas magyar kutatóbiológust vastaps fogadta a Móra Ferenc Múzeum dísztermében, ahol egy órán keresztül kérdezhették az MCC-s diákok.

Ha nincs pandémia, nincs Nobel-díj

Hangsúlyozta, ő akkor sem érezte magát sikertelennek, amikor tíz évvel ezelőtt negyedszer is kirúgták, mert tudta, hogy amit tesz, az fontos. Karikó Katalin hozzátette, nem hiszi magát tehetségesnek, speciális képességekkel sem rendelkezik, de állandóan tanult, kitartóan kutatta a saját kérdéseire adható válaszokat, és sohasem adta fel céljait. „Ha nem lett volna pandémia, valószínűleg nem kapok Nobel-díjat. De ettől még biztos voltam benne, hogy ez fontos és segít majd az embereken, legfeljebb más viszi majd tovább, amit én elkezdtem.

Egyáltalán nem vágytam arra, hogy valaki megveregesse a vállam, milyen jó vagyok”

– szögezte le a tudós, aki úgy véli, a tudni akarás fontosabb, mint a Nobel-díj, mert az „csak egy díj”.

Akik másban keresik a hibát, nem tanulnak semmiből

„Az én történetem jó példa arra, hogy az ember minden kudarc ellenére tovább tud menni. Pályám sohasem arról szólt, hogy mindig előléptettek. Nem tudom még most sem a tutit, de sohasem panaszkodom, nem másokat okolok, hanem célokat tűzök ki magam elé és a megoldáson gondolkozom. Amikor tíz évvel ezelőtt kirúgtak, azzal érveltek, nem magyaráztam el eléggé, mivel foglalkozom. Nem lehet, hogy csak ők nem tudtak megérteni engem? Az ilyen emberek, akik mindig másban keresik a hibát, nem tanulnak semmiből”

– mutatott rá a világhírű kutató, aki azt is elárulta, az elmúlt három évben keveset tudott dolgozni, mert többnyire repülőkön, repülőtereken és előadótermekben tölti az idejét.

A tudomány olyan, mint a krimi

Ha már a Nobel-díjjal megkoronázva ilyen nagyívű pályát járt be, igyekszik visszaadni minél többet a tudománynak és az oktatásnak, segít kutatótársainak, a vele született betegségek megoldásain dolgozik, szabadalmi kérvényt nyújtott be, valamint a BioNTechnek továbbra is ad tanácsokat.

„Néha úgy érzi magát az ember a tudományban, mint a krimiben, hogy forró nyomon jár. Aztán többnyire rájön, hogy egyáltalán nem, és van több százezer további forró nyom is, amit ki kell vizsgálnia. De közben sok mindent megtanulunk, ami később, más területen valódi megoldást jelenthet, tehát nem dolgoztunk hiába” – mondta Karikó Katalin, aki többször is elismételte,

nem a díjakban látja elsősorban a sikerességet, hiszen pályája során végig kitartóan dolgozott, az első 40 évben mégsem kapott egyetlen elismerést sem.

Mandiner

Kiemelt kép: MTI/Cseke Csilla