A kedves felesége? Valaki más? Esetleg egy bacilus vagy vírus? Agyi érkatasztrófa? Vagy egyik sem? Erre keresgélik a választ a történészek. No meg a konspiracionisták is.

Nem túlzás, ha azt állítjuk, Hunyadi Mátyás a legnépszerűbb magyar király. Az összes többit zsebre vágja, beleértve Szent Istvánt is. Ugye, többek közt ő a mindenkori Igazságos, ha úgy volt az valójában, ha nem. Mai „szakszóval”: Mátyás király igazi sztár. (Influenszer nem tud lenni, sajnos. Bár tartunk attól, hogy ha tudna, pallossal influenszálna, az Insta-posztok és Youtube-videók mellett.) Na és ha valaki sztár, akkor érthető módon sokan érdeklődnek iránta. Különösen a szenzációszámba vehető életesemények tekintetében. Mátyás király esetében az egyik ilyen életesemény épp a halála. Illetve a halála körülményei, oka. Időről időre felröppen a hír, hogy hej, Mátyás királyt orvul meggyilkolták. Hiába sóhajtoznak, morognak, csörtéznek ilyenkor a tudós történészek, hogy ejnye, hát azért mégsem olyan biztos ez.

A szenzáció iránti vágy újra meg újra meglebbenti a függönyt, hogy előtűnjön mögüle egy tőrt vagy méregpoharat tartó kéz.

Amely… kié is?

Nos, a Mátyás halála körüli misztifikációkról, összeesküvés-elméletekről tartott előadást Horváth Richárd magyarországi történész, a Korunk Akadémia konteós előadás-sorozatában. Aki azzal indított, hogy az internet megjelenésekor nagy öröm szállta meg az embereket, így a tudósokat is. Mert a varázslatos eszköztől azt remélték, hogy az emberi tudás demokratizálódik, nem kell annyit rohangálni a tudás terjesztése érdekében, az ember csak szépen kiteszi egy internetes oldalra az adagot, jönnek a népek, elolvassák és tádám, tudják. A több évtizedes tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sajnos nem a tudás demokratizálódott az internet varázseszköze által, hanem az ostobaság. Ehhez annyit tennénk hozzá, mintegy árnyalásképpen, hogy a világhálóval a tudás lehetősége demokratizálódott. Aki él vele, remek. Aki viszont a hülyeséget választja, az úgy marad.

Na de a témára térve, feltevődik az alapkérdés:

mióta is forog a köztudatban az a gondolat, hogy Hunyadi Mátyást valaki meggyilkolta(tta)?

Hangsúlyozzuk: ez a történészközösség álláspontja, amely elsősorban és mindenek fölött hiteles történelmi forrásokra támaszkodik, amikor állást foglal. (Nem arra, hogy olvastam a neten annál a cuki kutya-macskasimiző influenszernél.) Nos, elég régóta. Több fantasztikus elképzelés is kering a neten, illetve a köztudat egyes bugyraiban. Az egyik ilyen teória Szerémy György (kanonok, Szapolyai János erdélyi vajda majd magyar király udvari káplánja, történetíró) szövegére támaszkodik , mely szerint Zápolya (azaz Szapolyai) István nádor ölette meg Mátyást, mégpedig úgy, hogy bérgyilkosokat küldött a királyra, akik háromélű cseh tőröket mártogattak Mátyás testébe. Itt a névhasználat is befolyásolja az ember viszonyulását. Szapolyai, az egy szép név. De Zápolya? Záp, ugye. Egyértelmű, hogy gonosz. Oké, csekk, ez badarság.

Egy másik szép elmélet szerint, amikor Mátyás Bécsben a rómaiakkal tárgyalt, a kvaterka végén a gaz rómaiak rázárták a magyar királyra a terem ajtaját, aztán egy idő múlva (midőn a király megszomjazott), mérgezett vizet kínáltak neki. És kampec, király! Oké, csekk, ez is badarság.

A legnépszerűbb teória azonban az,

mely szerint a király kedves neje, Aragóniai Beatrix tette el láb alól Hunyadi Mátyást.

Az információ valóban megjelenik a forrásokban, de… Egyrészt, ami a korszak európai udvarait illeti, csak itáliai források vannak arról, hogy az ottani fejekben felmerült a királygyilkosság gondolata. Mondjuk, ezen nem is kell nagyon csodálkozni, hiszen Itáliában azért elő-előfordult, hogy méreggel távolítottak el egy-egy nem kívánatos főfejest. Oké, a kutatók nekiálltak, feltúrták az olaszországi forrásokat és találtak jó párat, amely megemlíti a gyilkosság… gondolatát az ottani fejekben!

Ami pedig a magyar történetírást illeti, a gyilkosság elképzelése először Zsámboki János (Johannes Sambucus) bölcseleti és orvosdoktor, továbbá történetíró egyik munkájában jelenik meg. És kész. Ennyi. A kutatók végignyálazták a teljes magyar, Mátyásra vonatkozó történetírást Antonio Bonfinitől Hóman Bálintig, Szekfű Gyuláig és Kubinyi Andrásig, és biza, egyetlen utalást sem találtak a gyilkosságra. Találtak viszont mást: elsöprő arányban arról szólnak a források, hogy Mátyás halálát tüdőbetegség, gyomorbetegség, agyi érkatasztrófa (stroke) okozhatta. A tudósok korrektül hozzáteszik: nem zárható ki a gyilkosság lehetősége, ám a valószínűsége igen csekély.

Oké, a dolog tisztázva, konteó kiütve, mehet mindenki haza. Na de nem úgy megy az a tudás (és az ostobaság) demokratizálódó világában.

Hiába izzadtak vért a tudósok, hiába raktak az asztalra hegynyi iratot… a konteó újra felbukkant.

Az utolsó nagy konteós akció, amelyről Horváth Richárd beszámolt, 2012-ben történt, amikor is egy bizonyos Dr. Garamvölgyi László (civilben az Országos Rendőrfőkapitányság szóvivője!) kiadott egy monográfiát, amely igazi szenzációnak ígérkezett. (A jóember amúgy igen termékeny író, vagy 30 kötete van.) A beharangozóban az állt, hogy na most akkor az lesz, hogy a kriminalisztika módszereinek segítségével fogja a szerző igazolni, hogy márpedig meggyilkolták a nagy királyt, mégpedig nem más, mint a hites felesége, Beatrix királyné. A könyv meg is jelent, nagyon is blikkfangos címmel: Hunyadi Mátyás – Meggyilkolták a királyt. Hát, ilyen antréval feltehetően vették a könyvet, mint a cukrot. Végre, az unalmas, porlepte tudósok után jön egy kackiás nyomozó és tessék, leleplezi a késő középkori ármányt! A tudósok pedig csak hápogtak. Honnan szedi ez a fickó az információit? Csak nem támadtak fel a Mátyás-korabeli besúgók!? A szakma ilyen esetekben három dolgot tehet: hallgat (értsd, legyint a marhaságra), kijelenti, hogy a próbálkozás szép volt, ám jó nagy marhaság (értsd, ad egy pofont a konteósnak), illetve tudományos alapon lefolytat egy civilizált vitát (értsd, emberszámba veszi embertársát). Horváth Richárd annak idején a harmadik lehetőséget választotta, tisztelet neki érte. Szép dolog ugyanis emberszámba venni embertársainkat. Akkor is, ha marhaságokat beszélnek, írnak.

Garamvölgyi úr egyik detektíves felvetése a következő: Mátyás király váratlanul halt meg!

Oké, hát melyik halál nem váratlan, akkor is, ha hosszú évek kínlódása előzi meg? Persze, ez laikus válasz. A történész mit tesz ilyenkor? Nekiáll, és ismét feltúrja a forrásokat. És tessék, kiderült, hogy 1486-os források arról az örömről tudósítanak, amelyet a magyar királyi udvar érzett afölött, hogy Mátyás újra tud járni, illetve beszélni. Hoppá! Ezek a tünetek elég alaposan a már említett agyi érkatasztrófára utalnak, amely értelemszerűen az 1486-os dátum előtt következett be, amikor is a király nem tudott se járni, se beszélni. Tehát a váratlan halál hipotézisének épülete máris recseg-ropog. De van más bizonyíték is. Történészek egy csoportja készített egy igen érdekes térképet, amelyen évekre lebontva lekövethető, merre járt Mátyás király uralkodása alatt. És az is látható, hogy Mátyás valóban sokat utazott birodalmában, illetve annak határain túl is.

Érdekes momentum például az 1468-as. A térkép (illetve a mögötte levő történeti források) azt igazolja, hogy 1468 után Mátyás soha életében be nem tette többé a lábát Erdélybe. (Ez is egy szenzáció, számunkra, erdélyiek számára legalábbis, de legalább hiteles bizonyítékok alapján.) Na és ha ránézünk a térképre, mondjuk 1478-ban, majd 1488-ban, láthatjuk, hogy Mátyás király „mozgása” drámai módon beszűkült. 1487-ben még elfoglalja Bécsújhelyet, aztán attól kezdve alig mozdul ki Bécsből, legfeljebb a közeli fürdőkbe, gyaníthatóan gyógykezelés céljából.

Ha egy örökmozgó király egyre kevesebbet mozog, vajon nem arra utal, hogy beteg?

Összevetve mindezt az egyéb forrásadatokkal, könnyedén levonható a következtetés: Mátyás király halála nem volt váratlan.

Garamvölgyi úr másik detektíves felvetése akár klasszikusnak is nevezhető: Aragóniai Beatrix ármánykodott a háttérben, ő ölette meg a királyt! De könyörgünk, hát miért? Milyen érdek vezérelhette a királynét? A történész ismét nekiveselkedett a forrásoknak. Már Antonio Bonfini művében azt olvashatjuk, hogy Beatrix királyné mindent megtett… hogy életben tartsa a királyt. Hoppá! Az igaz, hogy miután kiderült, Beatrix meddő, elromlott a királyi pár viszonya, a források szerint is. Na de Beatrix minden volt, csak nem ostoba. Pontosan tudta, hogy ő csak addig maradhat magyar királyné, amíg Mátyás él. Ugye, ugye?! Ezért tett meg mindent, hogy ne haljon meg a király. Egyetlen forrás se szól arról, hogy Beatrix a trónra tört volna. Ami, tekintettel a késő középkori mentalitásra, eleve lehetetlen küldetés lett volna, hiszen

a magyar főurak élve megették volna a trónkövetelő királynét. Mert nő volt.

Hát így állunk. A történészek kedvesen, türelmesen ismételgetik: nem kizárható (!), hogy Hunyadi Mátyást meggyilkolták. Ám a jelenlegi biztos tudásunk szerint nagyon nem valószínű. Ami viszont nagyon valószínű: a királlyal egy hosszan tartó betegség végzett.

Ami pedig a konteókat illeti: a tudás ostobaság demokratizálódásának egyik nagyon nem jótékony hatása folytán a konteókat lehet irtani, de körülbelül úgy járunk velük, mint a kerti gyomokkal. Egy ideig eltűnnek, aztán újra felütik a fejüket. Úgyhogy a kertészeknek, történészeknek, tudósoknak mindig lesz dolguk bőven.

Szántai János / Főtér