Nagyszerű! Kiváló! Remek! Nem hittem volna, hogy egy politikusnak csúfolt szerencsétlen önmagában is képes eljátszani egy egész mozifilmet, erre a bravúrra azonban a Momentum szóvivője csípőből képesnek bizonyult.

A film, amelyet – zanzásítva – Tompos Márton elkövető bemutatott, a „Butaságom története” című lehetne. Talán nem Rutkai Éva, Básti Lajos, Kiss Manyi produkcióját sikerült megismételnie, bár az „Olga néni kérem, vérzett az orrom!” jelenetet akár át is ültetheti a gyakorlatba, de butaságból valóban jelesre vizsgázott. Ki az a szerencsétlen balfék, aki előre bejelenti, hogy bűncselekményre készül? Hát Tompos.

Mert az, ami most Lengyelországban történik, kétséget kizáróan bűncselekmények sorozata, már-már megismétlése annak, amit mi sötét ötvenes éveknek nevezünk, bár az ottani ÁVH még „csak” erőszakkal nyomul be a köztévébe és „csak” volt minisztereket és helyetteseiket hurcolnak el. Remélhetőleg csak ennyit tanultak a kommunista elnyomó szervezetek gyakorlatáből, ami azért már így is százszor több az elfogadhatónál.

Ezek után jön az erőszaktól eddig sem ódzkodó Momentum szóvivője, és bejelenti, hogy ugyanerre készülnek, ha valahogy bekövetkezne az a baleset, hogy a mai libsevik ellenzék nyerne egy választást. Persze mondhatnánk erre, hogy a bolha köhög, hogy annak a pártnak a bizonytalan elmeállapotú politikusa rázza az öklét, amelyiknek támogatottsága finoman szólva sem acélos (mert Aczél elvtárs már nem támogathatja őket, ellenben ha még élne, biztosan kedvére valónak találná ezt a destruktív pártot). Ám ha felidézzük mindazt, ami az előző választás(ok) előtt ellenzéki szájakból kifröcsögött, nem gondolhatjuk, hogy a levegőbe beszél. Komolyan gondolja azt, amit „nagy” elődei, nevezetten, hogy földönfutóvá teszik, nyomorba kergetik, börtönbe zárják a mostani kormánypárt vezetőit, holdudvarát, híveit, sőt arra is lenne igényük, hogy vasvillával hányják fel IFA teherautók platójára holttesteinket, a lámpavasakat pedig üdvös célokra, vagyis meglincselésünkre használják.

Tompos pubi is valami hasonlót szeretne. Lehet, hogy vért nem kíván (reméljük!), de minden másra vevő lenne. Hiszen Varsóra mutogat és azt ígéri, nálunk is leszámolás következne. Persze csak akkor, ha győznének, amire – hála a Teremtőnek – most legalább annyi esélyük van, mint annak, hogy a Duna visszafelé kezd folyni.

Álmodni persze mindenkinek szabad, amint az éhes disznónak makkal is. Álmaink között viszont az a különbség, hogy Marcika vágyálma nekünk rémálom. De pártja is az, mert minden olyan párt rémálom-kategória, amelyik mostani nyugalmas helyzetünkben is agresszív akciókkal szórakoztat minket. Szeretett momentumosaink akkori vezére talán a szeretet megnyilvánulásának szánta, amikor a rendőröket dobta meg (saját értelmezése szerint közéjük „ejtett”) füstbombával, vagy amikor sziszifuszi harcot vívnak építési kordonok ellen. Ha pedig a rendőr véletlenül visszalökdösi őket a lezárt területről, azonnal agressziót emlegetnek. Ez az a tipikus ovis helyzet,, amikor „ő kezdte, mert visszaütött”.

Marcika nem nagyon okos fiú, az már biztos. Majdnem annyira nem, mint az a betörő, aki levelet küld a rendőrségnek, bejelentve, mikor és hová szándékozik betörni. Mert Tompos úr is tudhatná, hogy az a betörés valószínűleg nem lesz túl sikeres. Ezért aztán akár örülhetnénk is ennek a nyílt fenyegetésnek, mert ha eddig azt hittük (nem hittük, de hihettük volna), hogy az ellenzék demokratizálódott, ezt az illúziónkat villámgyorsan földbe döngölte a momentumos szóvivő.

Ha Marci azt javasolja nekünk, hogy figyeljünk Varsóra, mi meg azt javasoljuk neki, hogy figyeljen a jogállamiságra. Hátha rájön, hogy mit is jelent a kifejezés.

Hogy mit nem jelent, azt szívesen elmagyarázzuk neki. Addig is szeretnénk a figyelmébe ajánlani, hogy egyvalamit biztosan nem, mégpedig a durva fenyegetőzést. Tudja: az erőszak nem pálya.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Facebook / Tompos Márton

Vérszemet kapott a varsói történésektől a Momentum üdvöskéje