A magyar ember számára idegen a keleti gondolkodás, amiből következik, hogy nem pontosan értjük azokat az eseményeket, amik most zajlanak és lehet, hogy nagyobbak a félelmeink a történtekkel kapcsolatban, mint amennyire ez indokolt lenne. Vagy tévednék? Erre a kérdésre próbálunk választ keresni Tárik Meszár az Eurázsia Központ és a Migrációkutató Intézet vezető kutatója segítségével.

– A Közel-Keleti eseményeket mindig egy kis félelemmel nézzük. Így volt ez a nyolcvanas években is, akár az iraki-iráni háború idejében, de akkor is, amikor Irak lerohanta Kuvaitot, mert tartottunk tőle, hogy a háború kiszélesedhet, és a konfliktusok negatív hatással lehetnek a világgazdaságra is. Ettől tartunk most is Izrael Hamász elleni hadjáratában. A konfliktus Gázában tulajdonképpen nagyon régóta zajlik. 1947-ben az ENSZ felosztási tervét az arabok nem fogadták el, mert nem azokat a területeket kapták volna meg, amit szerettek volna. 1948-ban megalakult Izrael állam, ezt követően súlyos összeütközések kezdődtek. Az első nagy arab-izraeli háború 1967-ban, a kisebb-nagyobb konfliktusok a következő évtizedekben is folyamatosan zajlottak, aztán jött 1973-ban a következő nagyobb háború, amely nem is a palesztinokkal, hanem az arab országokkal, tehát Egyiptommal, Szíriával, Jordániával, Irakkal, azaz egy arab koalícióval zajlott. A szemben álló felek aztán lassan fogyatkoztak, mostanra a közvetlen összecsapás Izrael és a Hamász között zajlik.

– Ami viszont látható, hogy a jelenlegi konfliktusban a Hamászon kívül más csoportok is részt vesznek, például az Irán által támogatott milíciák.

– Vagy a jemeni húszik, akik az elmúlt hónapokban nagyon komoly zavart okoztak a világgazdaságban. A Vörös-tengeren a Báb el-Mandeb szoros környékén áthaladó hajókat támadják folyamatosan, ahogy mondják, ezt addig teszik, amíg Izrael nem szünteti be a gázai hadjáratot.

– Viszont az igazi veszélyt talán a Hezbollah terrorszervezet jelentheti.

– Libanon gazdasági válságban van, a Hezbollah népszerűsége a libanoni nép körében rendkívüli módon visszaesett, és nem akarnak háborút. Egy-egy rakétát kilőnek ugyan Izraelre, akik vissza is lőnek, de nem történnek valóságos háborús cselekmények. A helyzet persze végletekig feszült, tehát nem állítható, hogy nem lesz háború. De ezzel még nincs vége a sornak. Meg kell említenünk Irakot is, ahol szintén sok, Irán által támogatott milícia működik, ezek is rakétákkal támadják a zsidó államot és az amerikai katonai bázisokat. Az USA pedig válaszol erre, lövi a siita miliciák bázisait. Ugyanez a helyzet Szíriával kapcsolatban is. Tehát több különböző front létezik, viszont a harc nem annyira nyílt, mint Gázában.

– Izrael azt hirdeti, hogy végleg le fog számolni a Hamásszal. Lehetséges ez?

– Nem egyszerű feladat, de a zsidó állam azt akarja, hogy a Hamász kormányzóképességét véglegesen felszámolja, hogy a harcok után ne legyenek képesek a gázai övezetet igazgatni. Viszont erős a belpolitikai nyomás, a követelés, hogy az elrabolt túszokat bármi áron szabadítsák ki. Még több mint száz izraeli polgárt tartanak fogva, velük zsarolhatják a Netanjahu vezette kormányt. Ezért is született meg az izraeli ajánlat, amely 1-2 hónapos fegyverszünetről szól, de a túszokat szabadon kellene engednie a Hamásznak. És nem csak belső, de erős külső nyomás is létezik, az USA, Katar és Egyiptom is tűzszünetet és a háború befejezését szorgalmazza..

– Csakhogy ha a Hamász elengedi a túszokat, azzal önként lemondana egyetlen komolyabb ütőkártyájáról.  Félő az is, hogy ha nagyon rosszul alakul a helyzet a Hamász számára, bosszúból legyilkolhatják a túszokat. Amilyen bestiális módon mészároltak le ezernél is több ártatlan embert, fejeztek le 40 csecsemőt, nem kétséges, hogy lelkifurdalás nélkül megtennék.

– Ez egy megoldhatatlan helyzetnek tűnik, mint maga a háború is. Legyünk bizakodóak, mert novemberben egyszer már sikerült a túszok jó felét kiszabadítani, remélhetőleg most is sikerül. Sajnos igen, az sem zárható ki, hogy kivégzik a túszokat vagy más módon ártanak nekik, az azonban egyértelmű, hogy Izraelnek mindent meg kell tennie és meg is fog tenni az életük megmentéséért. Ami tény, és talán előmozdíthatja a megoldást, hogy a Hamász katonailag nagyon meggyengült, huszonnégy nagy egységükből tizenhetet sikerült teljesen felszámolni, vagyis nem nagyon marad más esélye a terrrorszervezetnek, mint a fegyverszünet, hogy valamelyest rendezhessék soraikat.

– Nem tudni, merre tart a konfliktus és mi lesz a végkifejlete, azt azonban igen, hogy Európát is érinti a háború. És ez a következő dráma, ami Európa-szerte történik. Miközben nyilvánvaló, hogy egy ilyen aljas támadás után ki a megtámadott, tüntetéseket tartanak a terrorszervezet mellett és antiszemita hullám söpör végig Európán. Igaz, formailag a palesztinokat éltetik, de ne feledjük, hogy ugyanezek a palesztinok segítették kormányra szavazataikkal a Hamászt.

– Csakhogy tudni kell, a Hamász más arcát mutatja kifelé és mást a gázai palesztínok felé. Utóbbiaknak szociális segélyeket osztogatnak, kórházakat, iskolákat építenek, ezért népszerűek a lakosság körében. Nyilván az átlag palesztin nem foglalkozott azzal, hogy időnként egy-egy izraelit kivégeztek, mert nem terrorszervezetként tekintettek rájuk. Ami pedig Európát illeti, az itteni bevándorló hátterű csoportok úgy tekintenek erre az egészre, mint a globális észak és a globális dél harcára, úgy gondolják, hogy az arab világot támadták meg. Ragaszkodnak a gyökereikhez és a saját szembenállásukat juttatják kifejezésre, vagyis elutasítják az európai kultúrát. Ami ezeken a demonstrációkon zajlik, az egyértelműen a nyugati kormányok felelőssége, mert nem képesek és talán nem is akarnak fellépni ellene. Vajon miért nincsenek ilyen tüntetések Magyarországon? Mert mi megtiltottuk, nem lehet utcára vonulni antiszemita megmozdulásokra. Persze volt olyan tüntetés nyugaton, amit betiltottak, másokat azonban nem, és eltűrik, hogy horogkeresztes jelképeket használjanak, zsidók kiírtására szólítsanak fel. Az a kérdés, mi a fontosabb? A szólásszabadság vagy a saját biztonságuk? Feláldozzák-e országukat az úgynevezett szólásszabadság oltárán? Nagyon nem mindegy.

– Ez azért hamis kérdés, mert látjuk, hogy Magyarországon sokkal nagyobb a szólásszabadság, mint az emlegetett nyugaton, csak éppen mi azt mondjuk, a szabad szólás addig terjed, amíg ez nem a terrorizmust támogatja.

– Úgy vélem, a nyugati kormányok nem akarnak szavazókat veszíteni, ugyanakkor létezik egyfajta álszentség is a dologban. Humánumot, emberséget emlegetnek, holott ők maguk sokszor nem túl emberségesek ezekkel a bevándorló közösségekkel sem. Elképesztő kétarcúság és álszentség jellemzi a nyugat-európai politikát, ezt nagyon határozottan ki merem jelenteni. A nyugat-európai rendőrségek már többször nyilatkozták, hogy az antiszemita támadások sűrűsödtek, főképpen a londoni rendőrségnek voltak ilyen nyilatkozatai, de Németországban is akartak már zsinagógát felrobbantani, amit megakadályoztak. Sajnos az erőszak meg a gyűlölet elharapózott most Európában.

– Tudom, hogy most jóslásra kérem, de a személyes véleményére vagyok kíváncsi. Meddig húzódhat ez a konfliktus és mi lehet a vége?

– Csak az izraeli kormányt tudom idézni, a kormánytagok azt mondták, ezt mondta maga a miniszterelnök is, hogy 2024-ben még valószínűleg tartani fognak a harcok. Ami pedig a palesztin állam megalapítását illeti, ebbe valószínűleg nem fog belemenni Izrael. Attól tartanak, hogy ha lesz önálló palesztin állam és annak lesz hadserege, újra rátámadnak Izraelre. Ez egyébként egyáltalán nem elképzelhetetlen, ha rövid távon nem is valószínű, de valamikor a jövőben mindenképpen, úgyhogy Izrael ódzkodik az önálló palesztin állam létrejöttétől. Viszont a nemzetközi közvélemény, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellenkezőleg, azt szorgalmazzák, hogy legyen egy önálló palesztin állam, persze bizonyos feltételekkel. Viszont ismétlem, Izrael ezt nem fogja engedni jó darabig.

– Az azért rejély, hol létesülhetne ez a palesztin állam? A terület adott és nem növelhető, vagyis ugyanott helyezkedne el, ahol most a harcok dúlnak. Akkor mi változna?

– Olyan politikai rendszert kéne kialakítani, és ezt is próbálják elérni, amely egyrészt nyugat- és Izrael-barát lenne. másrészt elfogadja a palesztin társadalom is. Van olyan személy, aki kezdett jó kapcsolatot kialakítani Izraellel, ő az Egyesült Arab Emírségekbe költözött, őt szeretnék sokan elnöknek, viszont a palesztin társadalom nem fogadja el. Ő együtt tudna működni Izraellel és a nyugattal is, és valószínűleg tudna egy olyan kormányt kialakítani, amely technokrata kormány lenne. Az elképzelése szerint 2 év után szabad választásokat tartanának. Én úgy gondolom, hogy ez nem fog megvalósulni, nem látok rá semmi esélyt. Az izraeliek azt szeretnék, ha izraeli katonai igazgatás lenne a palesztin területeken, miközben testületi szinten a palesztinok nyugodtan döntsenek a saját dolgaikról. Szerintem ez fog megvalósulni a jövőben. Egy dolog biztos, bármilyen megoldást találnak, valamelyik félnek sokkal többről kell lemondania, mint amit szeretne.

Az interjút készítette: Ifj. Tóth György