Hiszek a Megváltóban, aki életem során nagyon sokszor adta jelét annak, hogy létezik. Soha nem úgy, hogy ellenlábasaimat (mert, ha nem is tudtam róluk, léteztek, amire mindig csak utólag döbbentem rá) lehetetlenné tette, elsöpörte volna, csak úgy, hogy erőt adott elviselni őket.

Közeledik Húsvét, Jézus halálának és feltámadásának ideje és az ember ha akar, ha nem, elgondolkodik rajta, miért nem sújtotta porba ellenségeit, hiszen megtehette volna. Aki képes a vizet borrá változtatni, a vizen járni és holtakat feltámasztani, annak nem jelenthetett volna gondot elsöpörni az útból ellenségeit. Nem ezt tette, vállalta a szenvedést és a halált értünk, bűneink bocsánatára, megváltásunkért.

Van most köztünk egy másfajta messiás, de nagyon másfajta. Egy alak, aki nem önmagát, hanem a gyermekeit áldozza fel és nem azért, hogy a bűnök megbocsájtassanak, hanem, hogy soha nem volt mártíriomságát bizonygassa, mocskolódjon, vádaskodjon, olcsó népszerűséget szerezzen. Ő a balos megváltó.

Ő lenne?

Ez az alak hitvány fickó. Állítólag keresztény, de állítólag Gyurcsány is az, aki gyakran bérmálkozik és evangélikus lelkészhez irányítja gyónni az általa bűnösnek gondolt újságírót. (A tájékozatlanok kedvéért: bérmálkozni az életben csak egyszer lehet, a bérmálkozás a katolikusok nagykorúvá válásának ünnepe. Ugyanez a reformátusoknál a konfirmáció, a zsidóknál a bar-micvó. Az evangélikusoknál pedig nincs gyónás, pontosabban közös, nyilvános bűnmegvallás létezik.) Van egy másik „keresztény” is odaát, Márki-Zay nevű, akire egyetlen keresztényi jelző sem illik. Pedig mondhatná: „Gyónom a Mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztásal. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem!” De nem mondja, mert ő egy ilyen kirakat-keresztény.

De milyen keresztény ez a konjunktúra lovag ex-férj? Ha az, hát rossz keresztény. A mi feladatunk szeretni és megbocsájtani, ő ellenben gyűlölködik és bosszúra szomjazik. A  feleségén akar boszút állni, aki volt (és reméljük, hogy még lesz is) valaki, miközben a férje egy valóságos senki. Bosszút akar állni azon a közösségen is, amely – a jelek szerint méltánytalanul – előnyökhöz juttatta, pátyolgatta. Hol hagyta a keresztényi szeretetet, hol a megbocsájtást? Nem szólva a gyermekeiről, akiknek önmagában is nagy megrázkódtatás a szülők különválása. Most még nem tudhatják, de később be fogják látni, hogy egy olyan apától megszabadulni, aki szemrebbenés és lelki furdalás nélkül veti oda őket az oroszlánok (barátaik, ismerőseik, osztálytársaik) elé, áldás megszabadulni.

Mit tesz ez a vitéz? Vakon vagdalkozik, még azokba is belegázol, akik elméletileg a szövetségesei lehetnének. Nem tehetek róla, de valahogy Júdás jár az eszemben. Péter, te nem apostol vagy, csak arra lennék kíváncsi, kitől, kiktől kaptad a 30 ezüstöt? Vagy jóval többet, mert a kis március 15.-i performanszod annál azért többe fájt.

Tegyük fel, de persze csak elméletileg, hogy léteznek azok a titokban készített felvételek, amelyeket atombombaként emleget ez a pasas. Mondjuk be is tudja mutatni. Milyen ember az, aki képes „bizonyítékokat gyűjteni” a saját felesége és barátai ellen? De nem arról, hogy az asszony megcsalja, hanem politikai tevékenységéről. Vagy, ha annyira a szívén viseli az igazságot, miért nem akkor jelentkezett a „leleplező” felvételekkel, amikor azokat rögzítette? Csak nem arra készült már akkor is, hogy tönkreteszi gyermekei anyját, aki nála százszor sikeresebb? Mit árul el valakiről, ha így cselekszik? Azt, hogy rongy ember. Nem tagadható, hogy vannak ilyenek a keresztények között is…

Hol vannak most a nőjogi szervezetek, amelyek már akkor is tönkre tették sok férfi életét, amikor aljasságára vagy ártatlanságára sem volt bizonyítékuk? Hány embert tettek lehetetlenné egy puszta vád alapján? Mert „mee too”. Hogyhogy most lapítanak, mint az a bizonyos a fűben? Pedig a dolog legalábbis gyanús, maga az ex állította, hogy családon belüli erőszakkal fogják megvádolni. Nem tűnik fel nekik, hogy senki sem vádolt, a fickó mégis védekezett? Nekem például soha eszembe sem jutna ilyesmit előre megjósolni. Lehet, hogy azért, mert soha nem is terrorizáltam a nejemet. De nem is vált el tőlem immár több, mint 49 éve!

Vannak persze, akiknek nincs szemük a látásra és nincs fülük a hallásra, de nem azért, mintha süketek és vakok lennének, hanem mert találtak egy embert, aki állítólag fideszes volt (Márki-Zay is ezt állítja magáról) és remélik, hogy ő majd egymaga megbuktatja a kormányt.

Miért is kellene buktatni? Mert rohadt konzervatívok! NER-lovagok! Orbán talpnyalói! Propagandisták! És miközben ezt a gyűlölettől vezérelt vágyukat pátyolgatják, véletlenül se gondolják, hogy ők maguk lennének hazájuk elárulói, a globalisták talpnyalói, a szabadság ellenségei, az internacionalisták propagandistái.

Gajdics Ottó szavait idézem: „Az árulót azt sehol sem kedvelik, sehol nem szeretik. Az árulást néha, de az árulót nem.” Azért akadnak kivételek, akik igenis oda vannak az árulókért. Nem csak mentegetik őket, de hozzá még szuperbunkók is. Mint például az a volt SZDSZ-es – amíg volt SZDSZ -, akit belügyminiszter korában is a tahóság jellemzett. Akkor, miután 2006. október 23.-án imádott terrorlegényei betörték a fideszes képviselő fejét, a Parlamentben volt képe Révész Máriuszt Révész Mártíriusznak gúnyolni. Nos, ez a bunkó az ATV-ben a párkapcsolati erőszakról szólva azt találta kiokádni magából, hogy „őket nézve lehet, hogy inkább Varga Judit verte”. Mármint a férjét. Ha Révész Mártíriusz volt, akkor Kuncze meg Tahóciusz. Nem kicsit, nagyon.

Apropó SZDSZ. Volt már nekünk egy Magyarunk, aki annyit ártott a magyar oktatásügynek, amennyit csak lehetett. Bár a vezetékneve szerint az az alak Magyar volt, meg Bálint is, sokkal inkább illett rá a Hungarian Valentine megnevezés. Ez a mostani is elvben magyar Magyar, csak azt nem tudni, mitől. Remélhetőleg ő is ugyanúgy letakaríttatik a politikai színtérről, mint Valentine. Akkor majd a költővel elmondhatjuk: „A Magyar név megint szép lesz.”

Addig pedig imádkozzunk: A Magyar-ok nyilaitól ments meg, Uram, minket!

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: Marjai János / MTI